Fűszer és Lélek

Chiles en Nogada

A mexikóiak nemzeti étele.
Múlt héten egy kedves levelet kaptam, és “randiztam” egy lánnyal, aki évekig Mexikóban élt, de most érthető okokból hazajött egy időre. (jelentem, nem vagyok lázas)
Nem véletlenül csempészett haza tíz darab poblanos chilit, mert szerette volna, ha elkészítem a mexikóiak nemzeti ételét a Chiles en Nogada-t, amihez fontos ez a fajta paprika. Állítólag csak nagyon enyhén csíp, ezért aztán külföldön is szerethető a gyerekek körében is.
Az este annyira jól sikerült, hogy szót bor követett, majd bort szó követett, és pár órával később a chilik ott maradtak az étteremben. Másnap persze nyoma se volt, de addigra már annyira vágytam kipróbálni ezt az ételt, hogy vettem hozzá “hegyes erőset”, mégiscsak csíp, és keményebb húsú, mint a sima zöldpaprika, ami ugye sárga 🙂
Az étel három színű: zöld chili, fehér mártás, piros gránátalma mag, épp mint a mexikói zászló.
Támadtak nehézségeim a recepttel, ugyanis a mártást hámozott, vagyis a vékony barna bőrétől megszabadított dióból kellett volna elkészíteni. Gondoltam, az a technika, ami a mandulánál működik, vagyis a forró vízben főzés fél percig, majd a héjból való kinyomás, itt nem lesz jó, de hogy egyáltalán nem fog működni, arra nem számítottam. Így csak fele mennyiségű diót, és fele mandulát használtam.
Maga az étel annyira finom, és annyira különleges lett, hogy egészen biztosan gyakran kerül majd az asztalunkra.
Dávidnak piros kaliforniai paprikába töltöttem, hogy véletlenül se csípjen.
Hozzávalók:
10 poblanos chili paprika (vagy hegyes erős paprika)
A paprikákat gázláng fölött megsütöttem, nylon zacskóba tettem, majd miután megpuhult a héja, lehúztam róla. Kiszedtem a magházat, és papírtörlőn megszárogattam a paprikahúsát.

1 kg disznócomb (én növendék birkacombot használtam, mert a férjemnek sikerült szereznie)
2 fej hagyma

A húst felkockáztam, és lassú tűzön megfőztem. A megfőtt, leszűrt húst késsel egészen apróra vágtam. Szerintem ez a rész akár el is maradhatott volna a birkánál, elég lett volna hagymán megpirítani a húst.

1 fej hagyma
5 gerezd fokhagyma
só, bors
2 kk fahéj
1 kk koriander
1 lime reszelt héja
3 ek mazsola
cukor ízlés szerint
1 őszibarack apró kockákra vágva
1 körte apró kockákra vágva
1 kg paradicsom, kimagozva, apró kockákra vágva
zsír a “levesről” leszedve, vagy 3 ek zsiradék

A megfőtt húst apró kockákra vágtam, szinte ledaráltam a késsel. A zsíron megfonnyasztottam a hagymát, sóztam borsoztam, megszórtam a korianderrel és a fahéjjal, rádobtam a húst és az összezúzott fokhagymát is. Pár percig kevergettem, majd beletettem a mazsolát, és a paradicsomot is. Addig főztem, amíg a paradicsom leve elfőtt, ekkor kevertem bele a körtét és a barackot. Egy csepp cukorral ízesítettem.
A raguval megtöltöttem a paprikákat, pár percre betoltam a sütőbe, hogy felforrósodjon.
Közben elkészítettem a mártást:
10 dkg dió
10 dkg barna héjától megfosztott mandula
3 dl tej
2 dl tejföl
1 csipet fahéj
1 ek cukor
só, bors

A dió és a mandula egy éjszakát ázott a tejben. Másnap összeturmixoltam, és beletettem a tejfölt is. Sóztam, borsoztam, beleszórtam a fahéjat és a cukrot is, majd rálocsoltam a paprikára.
Megszórtam koriander zölddel, és gránátalma maggal.

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. SLV says:

    Szia Eszter!Alig kezdődött el a hét, de máris az ízlelőbimbók paradicsomában találtam magam! Két kedvencem ugyanis a töltött paprika, minden formátumban és az újkrumpli. Az elsőt akkor főzi a Zanyukám, amikor hazalátogatok (sajnos la. 40km-t kéne autóznom azért, hogy esetleg és talán magyar zöldpaprikára leljek a legközelebbi németo-i Lidlben, bár kémeim jelentik, hogy most egyáltalán nincs, mert az üvegházas szállítmány már lelohadt, primőr meg még nem érkezett) a másodikat meg a születésnapomra (ebből kitalálható, hogy mostanában leszek egy évvekl öregebb).Ha másért nem (de, igen, pl. a chálá, öregkovász stb. receptért), már ezért is rá kell uszítanom jóanyémat az általam sűrűn emlegetett és dícsért blogodra…

  2. jeeka says:

    Drága Eszter,megosztom veled anyám dióhámozási technológiáját.Csak száraz, tehát nem frissen felszedett dióval működik.A, fagyaszd le a diót, majd mikor kiolvasztod, sütőben egy egész picit pirítsd meg. Le fog esni róla a héja, nagyon könnyen méghozzá.B, ha nem akarsz fagyasztani, akkor csak áztasd vízbe egy percre (az is elég, ha átmosod), és úgy pirítsd.A lényeg tehát mindkét esetben, hogy a kiszáradt dióbél héja felnedvesedjen/fellazuljon, aztán egy gyors szárításnál mér ne tudjon visszatapadni a bélre – ami viszont lassabban szárad.Ha a fent leírt módon megpirongatod a dióbelet, akkor elég lesz konyharuha közt megdörzsölgetni kicsit, vagy csak áttapogatni,a hártyaszerűen felvált héj magától lejön.

  3. Fruzska says:

    Nagyon jól néz ki:) Én szoktam hasonlót csinálni, azt a receptet a mamámtól tanultam. Fokhagymás égetett paprika petrussal:)

  4. Anonymous says:

    Uh, ez mennyire jól hangzik!Semmim nincs otthon hozzá szinte, de hétvégén megcsinálom.Szerinted a disznóból kell előtte levest főzni, vagy elég megdarálni, és a hagymán megsütni?ildi

  5. Ági says:

    Mi ez a dudva a fejlécben?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!