Fűszer és Lélek

Vasárnap Fűszeres nap a Kőlevesben

A mai recept sajnos lemaradt, mert nincs időm megírni 🙂
Vasárnap viszont Judafeszt a Kazinczy utcában.
Ezért aztán a Kőlevesben Fűszeres nap lesz, vagyis a szokásos zsidó menün kívül, ami maceszgombóc leves, sólet füstölt libacombbal és tojással és maceszflódni, lesz egy pár olyan fogás is, ami a könyvben olvasható: Zsidótojás, latkesz kecskesajtkrémmel és mézes padlizsánnal, csirkecomb turbolyás sárgarépával. Nagyon-nagyon izgulok, milyen is az, amikor egy igazi séf (mit séf, séf nő!) főzi meg a receptjeimet!
Mindenkit szeretettel várunk 12 órától, én 16 órától veszek részt egy beszélgetésen, 17 órától pedig Harmat Kati kezem munkája című kiállítása megnyitója lesz.
A kertben 20 órától Masugaot bnot mazal nonsense cabaret táncelőadás.
Mindenkit szeretettel várunk!

Sávuot

Ma éjjel tanulunk. Tesszük ezt abból az alkalomból, hogy Isten ezen a napon adta nekünk a Tórát. Holnap minden zsinagógában felolvassák a tíz parancsolatot, utána pedig tejes ételeket eszünk. Dávid szerint egész nap fagyizunk. Hát, ha tényleg 18 fok lesz, akkor inkább forró csokoládét kortyolgatunk! 🙂 Akinek van kedve velünk tanulni, az jöjjön a Bálint házba!
Én 23 órakor a vajról-margarinról szeretnék beszélgetni az egybegyültekkel és elkészíteni pár tejes falatkát.
http://www.balinthaz.hu/2009savuot_orarend.pdf

Hogyan ne csináljunk fesztivált?

Arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy az összes magyarországi fesztivált el kell felejteni legalább három évre, hátha ennyi idő alatt történik valami nagy változás, és megint jó lesz kimenni valahová.
Mert mindegy, hogy hol vagyok, mindenhol ugyanaz a program, ugyanazok az árusok ugyanazt árulják: kürtöskalácsot szekéren sütve 1200-ért, töki pompost több néven 600-ért, zsíros kenyeret lilahagymával 300-ért, rosszízű csirkecombot jérceként, disznóhúsos hagymát hagymás malacként.
Persze mindenhol akad valami igazán jó kis zene, de addigra már bosszús vagyok, mert mindenhol nagyon durván a pénzemet akarják, nem várják meg, amíg én szeretném költeni, pedig ha jól érzem magam el jön az a pillanat is.
A porszívó és “biolámpa” forgalmazó akkor is lufit nyom a gyerek kezébe, ha nem akarom, és megsértődik amiért nem akarok az e-mail címemért és telefonszámomért cserébe autót nyerni.
Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a város melyik részén vagyok, a Millenárisban, a Városligetben, a Várban, Etyeken, a Művészetek völgyében, vagy Piripócson, minden tökéletesen egyforma! Ha bekötötték volna a szemem, és helikopterrel tettek volna le a fesztiválon, hát se az ételek, se az italok, se a zene, de legfőbbképp a programok alapján soha nem tudtam volna megállapítani, hogy hol vagyok!
Miért nem lehet valami helyi speciális programot szervezni? Miért nem lehet Juliska néni receptjéből pörköltet főzni 10 bográcsban? Vagy a szomszéd utcából a Kati néni isteni kapros-túrós pitéjét megsütni úgy, ahogy csak Piripócson készítik?
Én unom a töki pompost! Már ciki a lángos?
Persze, legyen egy fesztiválon pompos is, de lehessen már mást is kapni!
Tudom, mások meg a River Cottage mániámat unják, de nézze már meg egy fesztivál felelős, hogy milyen programok vannak arrafelé egy fesztiválon! Minden helyi, akinek van kedve, és van mit kóstoltatnia kitelepül. A helyi éttermek, bisztrók, kocsmák, borászok, pékek, sajtosok, hentesek, cukrászok és pékek. A HELYIEK!!!
Pont ezért a fesztivál ezerszínű, pezsgő, érdekes.
És hogy hogyan is kéne? Hát valahogy így!

Finománia

Mirelle határozott utasítása ellenére se tudtam hamarabb megírni a posztot, pedig igazán igyekeztem, de egyszerűen fejemre nőnek a dolgok mostanában.
Múlt hét pénteken három órányi alvás, eltévedés és egy órás késés után egyszer csak egy eperföldön találtam magam Tahitótfaluban, egy kosárral a kezemben.
A főzőtanfolyam bevezetéseként magunk szedtünk epret, ami nekem nagyon jól esett, kicsit magamhoz tértem mire visszaautóztunk a Rosinante fogadóba.
Mivel a napról már két beszámoló is született mások tollából, ezért azokat nem ismételném, inkább csak a saját élményeimet írnám le.
Szerintem ezt a főzőkurzust olyan fiatal családok élvezik majd igazán, akiknek van egy (vagy több) 3,5 évesnél idősebb gyerekük, anyu vagy apu imádnak főzni, szeretnének egy nagyot pihenni, jókat enni, meginni pár pohár bort vagy sört, jókat sétálni, de közben valami aktív pihenésre vágynak.
Persze mehet a 20 éves szingli is, de neki az a sok extra nem fog semmit jelenteni, amit mi igencsak kihasználtunk. Viszont ő is sok élménnyel és új tudással fog hazatérni.
Kezdjük rögtön Kata nénivel, aki a konyhán dolgozik “hétköznap”, de fantasztikusan ért a gyerekek nyelvén, olyannyira, hogy én Dávidot csak néha láttam, amikor elviharzott mellettem Annával, vagy Zsófival, különben tésztát kevert, lekvárt kanalazott, süteményt sütött, és olyan jól viselkedett, hogy a szám is tátva maradt!
Így aztán a férjemnek nem kellett rá folyamatosan figyelni, hanem ücsöröghetett a napon, olvasgathatott, és ihatott egy italt, sőt, pancsolhatott a gyerekekkel, miközben én kacsamellet sütöttem, vagy spárgát pucoltam.
Nekünk ez a program valódi telitalálat volt ugyanis nálunk állandó konfliktusforrás, hogy én nem tudok megülni a fenekemen, egész hétvégén történnie kell valaminek, Dávidot igyekszünk értelmes programokkal szórakoztatni, Gábor viszont péntekre általában már teljesen antiszociális, és ha lenne egy barlangunk tűzzel, akkor egész hétvégén ott ülne és a tüzet bámulná.
Bár a tervezett programon “bejáró” vendégként is részt lehet venni, én ajánlom, hogy tervezzétek ott alvósra, akkor lehet igazán jót pihenni, feltöltekezni a jó levegőn.
A FINOmÁNIA-programnak és a szervezőknek saját blogjuk is van, érdemes nézegetni, jó kis receptekkel, írásokkal. Sőt, itt a többiek élménybeszámolója is fent van egy helyen.
Ha kedvet kaptál itt olvashatod a soron következő programokat.
Csak ajánlani tudom, hajrá!

Spenóttal töltött paradicsom

h-SPENÓTTAL+TÖLTÖTT+PARADICSOMSzeretem, amikor friss spenóttal van tele a piac, csak valaki elárulhatná, hogyan kell gyorsan lemosni az összes homokot a levelekről! Lehet, hogy csak én vagyok extra ügyetlen, de ennek az ételnek a legtöbb idővel járó része pont a mosás volt.
Hiába áztatom sok vízben, majd kevergetem, utána folyóvízben öblítem, a homok csak ragaszkodik a spenóthoz, és olyan érzésem van, hogy egy kilónyi zöld levél letisztításához egy afrikai ország éves vízkészletét használom fel. Ez pedig zavar!
Viszont a végeredmény kárpótol mindenért.
Hozzávalók:
0,5 kg spenót
10 dkg roquefort, vagy valamilyen más, erős kéksajt
10 dkg feta
4 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, bors
1 tojás
10 paradicsom
A megtisztított spenótot nem szárítom meg, hanem a vajra dobom még nedvesen. Pár perc alatt összeesik, ekkor rámorzsolom a sajtokat, és belenyomom a fokhagymát is. Mikor a sajt elolvadt borsozom, és elzárom alatta a lángot. Még forrón belekeverem a tojást.
A paradicsomok tetejét levágom, belsejét kikaparom, picit megsózom, és megtöltöm a spenóttal.
Előmelegített sütőbe tolom 3-4 percre, hogy a paradicsom átmelegedjen, de még ne repedjen szét.
Spenóttal még:

Mentaszörp (télre is)

Ha harminc fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, akkor jön el a mentaszörp ideje.
Hamar elkészül, mindenféle tartósítószer nélkül eláll a következő szezonig, és mindenki szereti. Nem kell megijedni, nincs túl mentolos íze, inkább csak emlékeztet a mentára, de amikor már a bodzát kicsit unjuk, akkor nagyon jó előkapni a kamra polcáról. Sokan idegenkednek a menta és a szörp házasságától, pedig a mentateát a legtöbb ember szereti.
Mi nyáron egy egész legelőnyi mentát elhasználunk, könnyű dolgunk van ugyanis, mert anyuék kertjében kiirthatatlanul elszaporodott, igaz semmit nem teszünk ellene.
A menta nagyon kellemes húsgombócba, egyszerűen joghurttal elkeverve, mézzel összezúzva, majd egy szelet bárányra csorgatva, sőt, egy fárasztó forró nap után leforrázva, majd hidegvízzel felöntve negyed óra alatt kiszívja az ember lábából a fáradságot frissítő lábvízként 🙂
És akkor a szörp hozzávalói:
2 kg cukor
2 nagy csokor menta (minél több, annál jobb)
5 l víz
2 kk citromsav
2 citrom (krumpli hámozóval lefejtett héja)
A cukorból, citromsavból, és a citrom héjából szirupot főzök a vízzel. Mikor a cukor teljesen elolvadt ráöntöm a mentára, megkeverem, és egy napig hagyom állni. Másnap leszűröm, újra felforralom, és jól záródó csavaros üvegekbe töltöm. Gyorsan bedugom az ágyneműtartóba a téli paplanok közé, és ott hagyom lassan kihűlni.
A mentás limonádéhoz jeget darálok, öntök bele egy kevés szörpöt, teszek bele citromgerezdeket, pár levélke friss mentát, felöntöm szódával, és szívószállal kínálom.

Rebarbara chutney


Ez a recept nem jöhetett volna létre, ha nincs a Lila Füge!
Már szinte kezdtem beletörődni, hogy én idén csak fényképen látok rebarbarát. Akármikor mentem akármelyik budapesti piacra, sehol nem találtam egy árva szálat se belőle! Még csak egy fonnyadt-aszottat se, frisset pedig tényleg sehol. Sőt, a helyi zöldséges vissza is kérdezett, hogy hát az a rebarbara meg micsoda?!
Kezdtem is egy kicsit ufónak érezni magam, de aztán a barátnőm elmesélte, hogy az ő anyukája milyen isteni rebarbara kompótot készített minden tavasszal a hetvenes években, és akkor egy picit megnyugodtam, hogy nem én szeretnék valami olyan zöldséget beszerezni, ami csak a tundrán terem meg, ott is csak tíz évente egyszer, és csak a teliholdkor szedett lila változata ehető.
Persze nem minden magyar családban eszik heteken keresztül májusban a rebarbarát süteménynek, chutney-nak, kompótnak, vagy kitudja minek, de azért mindenki ismeri, és évente egyszer kétszer asztalra is kerül.
Ebből a hatalmas hiányból arra következtetek, hogy mások is szeretik, úgyhogy kedves földművelők, kik a mezőgazdaságból éltek, arra kérlek benneteket, hogyha lehet, jövőre többet ültessetek belőle! 🙂
Szóval, miután mindenkinek telesírtam a postaládáját, hogy valamiért dugdossák előlem a rebarbarát, először Amelie szíve esett meg rajtam, és ajánlotta fel, hogy megpróbál venni nekem, de nagy pofátlanságnak tartottam volna részemről, aztán pedig Lila Füge is megszánt. Mivel tudtam, hogy vele fogok találkozni, és egészen biztosan nem nagy kitérő neki a biopiac, ezért örömmel fogadtam el a csodálatosan szép csokor, rózsaszín masnival átkötött rebarbara csomót.
Szeretem én mindenhogy, de kedvencem belőle a chutney!
Sült húsokhoz, esetleg sonkához szoktuk enni, pici üvegekben kidunsztolva nagyon jól eláll, akár télen is fogyasztható.
Hozzávalók:
1 kg rebarbara
3 nagy fej hagyma
5 centis gyömbér
4 gerezd fokhagyma
5 közepes chili
3 kk fahéj
2 kk koriander mag
1 kk kömény
só, bors
olívaolaj
méz
A hagymát félbevágom, majd vastagabb karikákra szeletelem. A rebarbarát megtisztítom: egy késszel lehúzom a külső héját, majd centis darabokra szeletelem.
A köményt és a koriandermagot száraz serpenyőben picit megpirítom.
Az olajon sóval megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a rebarbarát is. Fűszerezem.
Én nem vágtam ki a chili magházát és ereit, de aki kevésbé csípősen szereti, az tegye meg nyugodtan.
Pár perc alatt főzöm puhára. Szerintem egy nap állás után a legfinomabb, így ha elteszem télire, akkor is hagyom egy picit, és másnap újra felfőzöm.

Kultúrház Erdőbényéről

h-kultúrház“Vasárnap Tokaj-Hegyaljáról, közelebbről Erdőbényéről, és még közelebb egy szőlőből jelentkezünk, ahol egy világcsavargó borász és a népszerű gasztroblog író hoz majd valami meglepetést össze, de találkozunk Jane Goodall-lal is, a világ leghíresebb főemlőskutatójával.
A héten a Kultúrház riporterei ott voltak, amikor Magyarországra érkezett egy koreográfussztár a Broadway-ről és a Csehov után legtöbbet játszott orosz színházi szerzőpáros, a Presznyakov testvérek.
Megtudhatják továbbá, vajon nálunk is ugyanolyan veszélybe kerülnek-e a netes fájlcserélgetők, mint a svéd torrentkirályok, és tényleg Spíró György kell-e ahhoz, hogy bevezessék a kamatyadót is?
Vasárnap ötkor újra várja Önöket Winkler Nóra és a Kultúrház.” Vasárnap 17 órakkor az MTV 1-en. A forgatás, na és persze pár pohár Homonna bor, és egy tányér sólet után így néztünk ki. Bővebben hétfőn.
kultúrház1

Orosz céklasaláta

Mikor ezt a levelet olvassátok…
én már Erdőbényén leszek! 🙂
Viszont vasárnap orosz est volt a Kinóban a Mazsike szervezésében, ahová én készítettem a kóstolót 80 főre. Hát, nem semmi ennyi emberre főzni, azt előre le kell szögeznem! Sőt, néha a 50. blinicskin túl már arra is gondoltam, hogy nem is vagyok normális, hiszen egy pici konyhában adom elő mindezt, egyszerre négy serpenyőt tartva a tűzben, de amikor láttam, hogy milyen jóízűen eszik a vendégek, minden fáradságom elmúlt!
A program egy 1913-as jiddis némafilmmel kezdődött, amit Fegya kísért zongorán.
Itt meg kell állni pár szóra, ugyanis az élőzenével kísért némafilm az felülmúlhatatlan szórakozás! Eddig még soha nem volt lehetőségem ilyet megnézni, de igazi katarzis volt, mondhatom!
Utána Szántó T. Gábor olvasott fel jiddis verseket, majd “felszolgáltuk” a kóstolót, miközben élő tangóharmónika zene szólt.
A kóstoló kitalálásában kijevi barátnőm segített, így sütöttem gombás pirogot, blinit tejföllel, ruszlival és hagymával, és céklasalátát.
A salátára egy orosz akcentussal beszélő hölgy azt mondta, hogy nagyon finom, de nem kell bele hús, ebben nem tudtam vele vitába szállni, mert bár a receptben szerepelt, de valóban alig lehetett kiérezni az ízét, ráadásul így még csak a látszatát is elveszette a kóserságnak, ennek ellenére pillanatok alatt elfogyott.
Hozzávalók:
1 rész ecetes uborka (ha nincs, akkor csemege vagy kovászos is jó)
1 rész cékla savanyúság lecsepegetve
1 rész nyers cékla lereszelve
1 rész héjában sült, majd lereszelt cékla (ez most kimaradt)
1 rész alma felkockázva
1 rész sült csirkemell filé felkockázva
2 rész majonéz
4 rész tejföl
só, bors, cukor
rengeteg friss kapor
Mindent összekevertem, egy éjszakára behűtöttem, utána még egy picit utána kellett sózni.
Rózsaszín lett, amiért a fiúk gyanakodva tekintettek rá először, de aztán bátrak voltak, és megkóstolták 🙂
Sajnos fotózni nem volt időm, de a képen látszik, ahogy a 10 literes fazékból porciózzuk.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!