Fűszer és Lélek

Kemény kovász, vagy mi

h-kalács2Napok óta csak sütök, és sütök, és sütök…
Még nyáron kaptam egy nagyon érdekes kis füzetkét, egyenesen New Yorkból, amiben tizenöt kenyér, illetve kalács receptje van, és egy zsidó női egylet adta ki 1958-ban. Mondhatnám, hogy semmi különös, mert valóban csak az alap dolgok szerepelnek benne, szombati kalács, fehérkenyér, rozskenyér, ilyesmi. Csakhogy több helyen használnak benne “hard ferment”-et, amit tükör fordítással kemény kovásznak neveznék, és nem más, mint Limara öregtésztája.
Mivel nekem mindig van itthon kovászom, nagyon nehezen szántam el magam arra, hogy kipróbáljam, de ezen a héten minden nap többféle kenyeret sütök a hétvégi programhoz, ezért most bevetettem a “kemény kovászt”.
Valóban nagyon jó, rugalmas, és igazán könnyű kenyereket kaptam, még a rozskenyérnél is bevált. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy maradok ennél a változatnál!
Receptek jövő héten!

Blogot írnak az életemről :-)

Mikor megtaláltam a blogot, először megdöbbentem, aztán meg felháborodtam!

Idő kellett, mire leesett, hogy ez a blog rólam szól! Szerencsére nem fotókkal, de nagyon jellegzetes rajzokkal. Azt is észrevettem, hogy nem csak megfigyelnek, de valószínüleg a gondolataimat is ellopják valahogy…

Egy ismeretlen francia csodálatosan illusztrált rajzos blogot vezet egy kövér nőről.

Francia tudás nélkül is élvezhető!

és itt is:

Paradicsomos rozskenyérmorzsával sült csirke

Szép hosszú címe van, de elkészíteni nagyon egyszerű.
Eddig ha kenyérmorzsával sütöttem valamilyen húst, mindig fehérkenyeret használtam, de most megszikkadt rendesen egy darab rozskenyerem. Erősen fűszereztem, mert a rozskenyérnek nagyon intenzív az íze, és féltem, hogy mindent elnyom majd. Persze így is a morzsa volt a főszereplő az ételben, de egyáltalán nem volt bántó a túlsúlya.
Harminc perc alatt elkészíthető ebéd.
Hozzávalók:
2 csirkemell
2 szelet házi rozskenyér
1 gerezd fokhagyma
1/2 csokor petrezselyem
1 ág rozmaring
5-6 szem szárított paradicsom
olívaolaj
só, bors
A csirkemelleket kettévágtam, hogy négy szeletet kapjak. Sóztam, borsoztam, és serpenyőben megsütöttem, de nagyon figyeltem, hogy ne süssem túl, ne szárítsam ki.
A rozskenyérnek levágtam a héját, és a késes robotgépben felaprítottam. Hozzákevertem az apróra vágott rozmaringot és fokhagymát, a 2-3 mm vastagra felszeletelt paradicsomot, az összezúzott fokhagymát, meglocsoltam pár csepp olívaolajjal, és egy picit meg is sóztam.
A morzsát a csirkemellre halmoztam, és öt percre a sütőbe toltam.
Tulajdonképpen a morzsában bármi elhagyható, és bármivel helyettesíthető 🙂
Mi roppanósra főzött brokkolival ettük, de egy saláta jobban illett volna hozzá.

Kiskerti mesék

Sokan kérdezitek, hogy mi újság a kiskertemmel?
Jelentem, minden a legnagyobb rendben, minden kibújt, minden növekedésnek indult, egyelőre még picikék, de remélem megmaradnak!
Eddig nem mondtam, de akkor most elárulom, hogy miket ültettünk:
céklát, három félét: aprót, hosszúkásat, csíkosat, és sárgát
paradicsomot: alaszkai nagyot, koktélparadicsomot, tojás alakút, feketét
padlizsánt: hosszút, aprót, fehéret, és cirmosat
cukkinit, a kalsszik, és sárga változatban
fekete gyökeret
disznóbabot, és bokorbabot
sárgarépát hagyományosat és feketét
fűszereket, bazsalikomot, kakukkfüvet, rozmaringot és koriandert
A magok nagy részét itthon vásároltam, de volt amit Angliából rendeltem. Mivel ezek különösen drágák voltak, és csak egészen kevés mag bújik meg a zacskójukban, nagyon remélem, hogy majd szépen fognak teremni.
Hát egyenlőre ennyi a kerttel kapcsolatos hír, nem sok, de valami.
Egyedül a céklák miatt aggódom, mert a 18 éves vénséges labradorunk teljesen süket már, és különben se érdekli, hogy nem lenne szabad bemennie abba a kertbe, ahova 16 évig nem járt be, most úgy döntött, hogy agg korára való tekintettel mindent megengedhet magának (ami valljuk be, igaz is), és mindig a céklákon át megy be a kedvenc bokra alá. Mondjuk az is igaz, hogyha rá szólunk se hallja… 🙂

A Banon sajt

Bemelegítünk a hétvégi programra, és jóféle kecskesajtot vacsorázzunk Homonna furminttal.
Ó istenem! Pedig csak a kenyeret szerettem volna kitalálni, de ott maradtunk állva a konyhapult mellett, annyira jó volt, hogy nem volt kedvünk elmozdulni se.
Hozzáértők nem egy ilyen érett kecskesajtot ajánlottak volna ehhez a borhoz, de most is bebizonyosodott, hogy szabályok csak azért vannak, hogy felrúgjuk őket!
Vékonyka szeleteket vágtunk csupán belőle, fele rozslisztes buciket sütöttem hozzá, a kenyér még langyos volt, a sajt kicsit túlérett, a bor pedig hűvös. Ha újra születek, olyan helyre szeretnék, ahol minden este ilyen vacsorákat tesznek az asztalra.
Ha lehet, akkor valami hatalmas, napfényes, régi kőházban legyen az a konyha! 🙂
A „Banon” nyers, teljes kecsketejből készült lágy sajt.
A tej gyors altatásával (oltóval beoltott aludttejből) állítják elő. Az érlelt sajtot természetes barna gesztenyelevelekbe hajtogatják (azaz teljes egészében levelekkel fedik be), amelyeket 6–12 szálból álló természetes rafiával kötnek össze.
Na, itt álljunk meg egy pár szóra!
A sajt csomagolása is annyira gusztusos, hívogató, hogy egy próbát akkor is megér szerintem a legtöbb embernek, aki találkozik vele, ha nem is egy igazi sajt rajongó! Mikor jönnek már rá végre a magyar kecskesajtosok, hogy a nylonba csomagolt sajt ronda? Ha nincs is valami igazán egyedi, helyi csomagolóanyag, ami sokkal szebbé, gusztusosabbá teszi a portékát, akkor is a papír a legjobb választás! Tudom, hogy a csomagolás drága, de némelyik sajtos francia árakon adja a sajtjait, abba pedig a csomagolásnak is bele kell férni! Különben is, a háztáji, kézműves sajt szerintem nem a diszkont kategória.
Innen kezdve szó szerint idézem az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelent írást.

A „Banon” tésztája legalább 15 napig tartó – azon belül 10 napig levelek alatt történő – érlelés utánhomogén, krémes, lágy és rugalmas. Bevonata a levelek alatt krémsárga színű. A sajt átmérője a levelekkel együtt 75–85 mm, magassága 20–30 mm.
Földrajzi terület: A tejtermelés, a sajtgyártás és érlelés a következő települések területét jelentőföldrajzi területen történik: Alpes-de-Haute-Provence megye :– BANON járás Az előállítás módja: A „Banon” előállításához használt tej kizárólag a „commune provençale”, a„rove” és az alpesi fajtájú, illetve az e fajtákból keresztezett kecskékből származhat. Emellett az állomány átlagos termelésének felső határa tejelő kecskénként évente 850 kg. A kecskék takarmányozása alapvetően kaszálón és/vagy legelőn, legeltetéssel történik. Amint a növényzet állapota és az időjárási feltételek lehetővé teszik, a kecskék a kaszálón és/vagy a legelőn vannak. A kecskéknek évente legalább 210 napig kell legelőn legelniük, az év legalább 4 hónapjában a szálas takarmánynak kell a takarmány legnagyobb részét kitennie. A gazdaság területén a ténylegesen a kecskenyájnak szánt takarmánytermő terület 8 kecskére legalább1 ha kaszáló, 2 kecskére legalább 2 ha legelő. A zárt térben történő, illetve a külső mozgástér nélkülitartás tilos. A vályúba tehető takarmány (száraz takarmányok és takarmány kiegészítők) mennyisége, valamint az adott területen kívülről származó takarmány vásárlása éves és napi szinten korlátozott. A tejet a gazdaságból naponta kell begyűjteni, és a begyűjtés előtt 8 °C-os hőmérsékleten kell tárolni. A tejet nyers, teljes tej formájában, a fehérje- és a zsírtartalom beállítása nélkül kell felhasználni. Mindennemű fizikai vagy kémiai kezelés tilos, kivéve a makroszkopikus szennyeződések eltávolítására szolgáló szűrést, a tartósítási célból, pozitív hőmérsékletre történő hűtést, valamint a tej oltás előtt legfeljebb 35 °C-ra való felmelegítését. Az oltó, tejsavbaktériumok, érlelő baktériumok vagy só (nátrium-klorid) hozzáadása kivételével a tejből tilos bármit kivonni, illetve ahhoz bármit hozzáadni. A tejet 29–35 °C közötti hőmérsékleten oltják be. A gazdaságokban termelt tej esetében az oltás a legkorábbi fejés után legfeljebb 18 órával történik. A tejüzemben termelt tej esetében az oltás a begyűjtött legutóbbi fejés után legfeljebb 4 órával történik. Az alvadék rögökre darabolására az oltás után legfeljebb 2 órával kerül sor. Az aludttejet kézzel öntik tálcákba. A sajtot az első tizenkét órában legalább kétszer megforgatják. A sajtot legalább 20 °C-on csepegtetik le. A sajtot a formába öntés után 24–48 órán belül veszik ki a formából. Ezután megsózzák. Az érlelés két lépcsőben történik: a bevonat nélküli sajttömb első érlelése az összehajtogatás előtt5–10 napig tart, legalább 8 °C-os hőmérsékleten, második érlelése az összehajtogatás után gesztenyelevelek alatt legalább 10 napig tart, 8–14 °C-os hőmérsékleten. A nedvességtartalomnak 80 % fölöttinek kell lennie. A sajtokat a gesztenyelevelek alá helyzés előtt borpálinkába vagy szőlőtörköly-pálinkába lehet mártani. Az oltás után legalább 15 napig tartó kettős érlelés lehetővé teszi a sajt ízbeli jellemzőinek finomítását. Az aludttej vagy a sajt későbbi feldolgozás céljából való tartósítása tilos.
A „Banon” elnevezésű sajt az Alpes-de-Haute-Provence megye területén fekvő Banon településről kapta a nevét. A Banont kevéssé termékeny talajú, gyér növénysűrűségű és igen sajátos területen (mészfennsík)termelik, amelynek sajátosságai a száraz, napos, és télen gyakran elég hűvös provence-i középhegységi éghajlattal függnek össze. A nehéz terepet a kecske különösen kedveli, alapvetően ilyen helyen táplálkozik. Ez a környezet a sajátosságainak kiaknázását lehetővé tevő legeltetéses gazdálkodáson alapuló termelési rendszert alakított ki. Mivel a talaj nagyon korlátozott mértékben tesz lehetővé mezőgazdasági hasznosítást, az emberek a környezetükben lévő szerény természeti erőforrások lehető legjobb kihasználására törekedtek. Így a sertésen és a baromfin kívül minden családnak volt néhány kecskéje, „a szegények tehene”, amely a friss tej és a sajt termelése szempontjából hasznosnak bizonyult. A kezdetben saját fogyasztásra szánt sajtot később a helyi piacokon, leginkább Banonban adták el, amely fontos útvonalak csomó-pontja, valamint vásárok és piacok helyszíne volt. A „Banon” sajt elég gyorsan jelentős hírnevet szer-zett, amelyet többek között a XIX. századból származó írások igazolnak. A második világháború után a kecsketenyésztés specializálódik és a gyártott sajtokat ezentúl eladásra szánják, a felesleget pedig családi fogyasztásra. A „Banon” kétszeresen eredeti, mivel gyors alvasztással, oltóval beoltott aludttejből készítik, és mivel barna gesztenyelevelekbe csomagolják. A „Banon” sajtot mindig is oltós alvasztást alkalmazó technológiával gyártották. Ez a gyártási technológia mindig is jelen volt ebben a térségben, ezt igazolják a használt tálcákon megfigyelhető nagylyukak, ami arra utal, hogy az aludttejet oltóval kezelték. A „Banon” az egyik olyan ritka kecskesajt,amelynél még mindig alkalmazzák ezt a technológiát. Az említett technológiát a régió éghajlati viszonyai teszik szükségessé (a magas hőmérséklet és a száraz éghajlat megakadályozza a tej lehűlését és a tejsavbaktériumok hatásának kifejtéséhez szükséges alacsony hőmérséklet fenntartását), amelyek miatt a tejet jelentős mennyiségű oltó segítségével hirtelen meg kell alvasztani a gyors megsavanyodás kockázatának elkerülése érdekében. A hajtogatás szintén ehhez a sajthoz kapcsolódó hagyományos technika, amely (légmentesítést szolgáló) sajttartósítási technika és (az érzékszervi jellemzők fejlesztését szolgáló) sajtérlelési technika is egyben. A gesztenyelevelek szívós felépítésük és csersavtartalmuk miatt váltak előírássá. A „Banon” gyártása így lehetővé tette az egész évre szóló termelést, és különösen a téli időszak átvészelését, amikor a kecskéknek elapadt a tejük. A termelési feltételeket úgy kell meghatározni, hogy a táj és a hagyományos gyakorlatok megőrizhetők legyenek, és tükröződjenek a termékben. A nyájak táplálkozási szokásai kifejezetten a környezethez igazodnak, és a terméknek különleges jellemzőket kölcsönöznek. A legeltetés mindebben igenjelentős szerepet tölt be.
És vajon a trapista hogy készül? 🙂

Tormakrémleves

Inkább érdekes lett, mint nagyon finom, de lehet hogy csak a torma volt rossz, vagy a technika nem volt az igazi, vagy egyszerűen csak nem értek hozzá…
Maradt egy szál tormám, és bevallom kicsit unom, kidobni mégse akartam.
Ahogy elképzeltem a levest, kicsit csípett, kicsit fanyar volt, de lehetett érezni rajta a vajat.
Nos, ehhez képest enyhén kesernyés lett, és nem értem, hogy miért?
Na mindegy, ennek ellenére nekem bejött. Nem azért teszem fel, hogy egy az egyben megfőzze valaki, hanem csak azért, hátha tudjátok az okot a kesernyésségre.
Hozzávalók:
frissen reszelt torma, kb. 5cm-es darab
5 dkg vaj
0,5 liter zöldségleves
só, bors, szerecsendió
1 ek liszt
1 dl tejszín
1 ek balzsamecet
cukor ízlés szerint
3 ek olívaolaj
20 dkg csiperke
friss rozmaring
A tormát a vajon megdinszteltem pici sóval, megszórtam a liszttel, majd felöntöttem a zöldség lével. Fűszereztem, és leturmixoltam. Csak a végén kevertem bele az ecetet és a tejszínt.
A csiperkét megfonnyasztottam az olajon, és a leveshez kevertem. Tálalásnál megszórtam rozmaringgal.
Lehet, hogy csak egyszerűen többet vártam tőle?

Erdőhorváti perec

Erdőhorvátit a környékbeliek leginkább a perecéről ismerik, olyannyira, hogy édesapám, aki az egyik szomszédos falu, Erdőbénye szülötte, soha nem járt Horvátiban.
Viszont ő is sokat mesélt a perecről, mert régen minden erdőhorváti asszony sütött perecet, aztán 10-15 család összefogott, zsákokba tették a rengeteg madzagra fűzött perecet, letakarták ponyvával, és a környékbeli vásárokba hordták eladni. El lehet képzelni, hogy mennyi perecet kellett sütni, mire megtelt egy szekér!
Ezek pici perecek, tízesével felfűzve.
Két változatban létezik, böjtös, és tojásos formában. Én eddig csak a böjtöset ettem, abban se tojás, se tej nincsen, de most kipróbáltam a tojásos változatot.
Apu azt meséli, hogy a hatvanas években, ha valamelyik rokon meglátogatta őket, perecet mindig kértek 🙂
Ez nem csak olyan rágcsálnivaló volt, hanem pl. a böjti időszakban összetörték, forró vízzel leöntötték, majd megszórták túróval, vagy aszalt gyümölcsökkel, mézzel.
Állítólag finom, de azért engem annyira nem vonz a víztől megpuhult tészta, én inkább maradok a rágcsálásnál.
Szerencsére sok borászatnál kínálják a kóstoló mellé semleges, mégis finom íze miatt, és szívesen vásárolják, mert sokáig eltartható, szemben a pogácsával. Ráadásul igazi helyi specialitás.

Az eredeti böjtös perec a Disznókőben

Hozzávalók:
40 dkg simaliszt
2 tojás
4 dkg vaj
1 dl tej
2 dkg élesztő

2 dkg porcukor
A tejet meglangyosítom, és megfuttatom benne az élesztőt a cukorral. Rugalmas tésztát gyúrok belőle, és egy órán át langyos helyen kelesztem.
Lisztezett deszkára borítom, ás kis maroknyi darabot szakítok belőle, majd megsodrom, a két végét összenyomkodom, és letakarva még húsz percet pihetetem.
Közben vízet forralok, és a pereceket addig főzőm benne, amíg feljönnek a tetejére.
Én megkentem a tetejét tojással, és 230 fokra előmelegített sütőben sütöttem szép pirosra. Gondolom kemencében sütve még jobb lehet. 36 darab lett belőle, megy is a fele a fagyasztóba!
Ne felejtsünk el furmintot kortyolgatni hozzá! 🙂
Az elkészítés, és az árusítás módja is nagyon emlékezet a bagelre, de az íze egészen más.

Hudácskó pincészet

Talán soha nem jártam volna a Hudácskó pincészetben Bodrogkisfaludon, ha Pista, az egyik, azóta baráttá vált olvasóm nem ajánlja.
Mivel mi nem vagyunk borszakértők, csak amatőr műkedvelők, ezért nem bújjuk folyamatosan a boros szaklapokat, nem ismernek névről a borszaküzletben, és nem is mondják azt, hogy ha az a múlt heti tétel megnyerte a tetszésemet, akkor kóstoljam meg ezt, és ezt…
Bodrogkisfaludon csak átutazni szoktunk, hiszen pont Bodrogkeresztúr előtt van, szinte megkerülhetetlen.
De most figyeltük a táblákat, és meg is találtuk a pincét. Én csak időpontot akartam kérni, de Katika annyira kedves, és jó gazdája birtokának, hogy már mentünk is lefelé a lépcsőkön. Lehet azok után fent maradni, hogy visszakérdez, hogy én vagyok-e az Eszter? Valaki úgy tűnik már előttem telefonált 🙂
Mivel ebéd után voltunk, amihez természetesen pár pohár bor is járt, gondoltuk elég lesz nekünk egy három boros kóstoló, úgyhogy mai napig nem értem, hogy lett belőle kilenc?
De sejtem a titkot mégis: van ott valami nagyon finom nőiesség, ahogy csak női borász tud a borairól mesélni, ahogy kitölti a kóstolót, vagy ahogy elénk tesz egy tányér kecskesajtos kenyeret, mintha csak letörölne egy porszemet az asztalról.
A Hudácskó pincének visszajáró vendégei vannak, helyben el is adják az összes bort. Igazi, családi vállalkozás ez, ahol anya és lánya gondoskodnak a borról.
Talán pont azért mert nőkről van szó, azért mert egy édesanya a gazda, szerintem mindenkinek érdemes itt kezdeni a Hegyaljával való ismerkedést, hiszen megvan a türelem a kezdő borisszához is.
Aki teheti, jelentkezzen be előre, és kérjen borvacsorát is, nem fogja megbánni, kitűnő a konyha!
A kóstoló után kiültünk a kertbe a napsütésbe egy kávéra, és beszélgettünk. Olyan életről és olyan ételekről amilyenekről én is álmodom.
Jó érzés, hogy mások is vágynak ugyanarra, mások is olyannak látják a világot mint magam.
Komolyan nem értem mit keresek még mindig Budapesten!
Hudácskóné Magyar Katalin
3917 Bodrogkisfalud, Klapka út 35.
Tel.: 47/396-168, 20/542-4600, 20/447-6647
info@hudacsko-pince.hu

Cider házilag

A receptért, de még csak annak olvasásáért se válalok felelősséget!
Sőt, odágig megyek, hogy azt mondom, senki ne próbálja ki otthon!
Előljáróban még annyit kell mondanom, hogy a recept csupán a véletlenek összejátszásának műve, nem szándékosan kotyvasztok ilyesmit, nagyon szeretem a családomat, és nem akarok megmérgezni senkit.
Miután az első változat véletlenül “elkészült”, szándékosan készítettük a másodikat, mondhatni, tökéletesítettük az eljárást 😉
Tehát, senki ne vegye komolyan, de el kell mesélnem, hogy nagyon finom, telis-tele szénsavval, alacsony az alkohol tartalma, komolyan a drágább ciderekkel versenyezhetne egy vakteszten, pedig egy nagyon egyszerű csalás, mondhatni a ciderek tablettása, kannás bora…

Hozzávalók:
1 l 100%-os almalé (Lidl márka)
5 db 0,5 literes műanyag palack (nekünk a Nestea jött be)

Történt két hónapja, hogy Dávid a nagymamánál töltötte a hétvégét. Ilyenkor mindenfélét összevásároltat magának, amit aztán csak részben eszik-iszik meg.
Többek között kért egy liternyi almalét is. Mikor vasárnap értementünk, még nagyon maradt az almaléből, így azt édesanyám beleöntötte egy műanyag palackba, és betettük a kocsiba. Útközben megittunk a felét, maradt belőle olyan két deci.
Ezt aztán ottfelejtettük a kocsiban, amit sütött a nap (nem az üveget, hanem a kocsit). Olyan három nap múlva bukkantam rá a földön, meg se néztem, felvittem a lakásba, és betettem a hűtőbe.
Egy hét múlva láttam, hogy ez bizony megromlott: zavaros lett, elkezdett forrni, kicsit felfújta a palackot. Kinyitottam, hogy kiöntsem, mielőtt kidobom, és akkor megéreztem az illatát!
Gyorsan visszazártam, és visszatettem a hűtőbe. Egy hónap alatt gyönyörűen kitisztult, vékony rétegben állt az alján a seprő.
Óvatosan, szerencsére a mosogató felett nyitottuk ki, mert miután meglazítottam a kupakot, hatalmas durranással lőtte le magáról, és forma 1-eseket megszégyenítő sebességgel tört elő a cider. Pohárba töltöttük és megkóstoltuk.
Nagyon finom volt!
Ez az adag már szándékosan készült, a hűvös konyhában.
Az almalében nincs tartósítószer, ugyanúgy erjedésnek indul, mint a must. Azért csak két decit töltök egy üvegbe, mert rengeteg szénsavat termel, ha többet tennék félő, hogy felrobbanna.
Ha valakit ciderrel kínálok, csak akkor fogadja el, ha előtte bontom ki a dobozt! 🙂

Almás-vajas cookie


Van Sárospatakon egy nagyon kedves kis teázó a vár mellett, ha arra járunk, mindig beugrunk egy jó kis teára. Most annyira át voltunk fagyva az Erdőhorváti környékén tett kirándulástól, hogy forró csokoládét rendeltünk, és mellé egy-egy sütit. Nekem a Classic Farm Bakery almás-fahéjas-vajas sütijére esett a választásom, ami valami eszméletlen finom! Én még bolti sütit nem ettem, ami ennyire jó lett volna!
Persze rögtön reprodukálni akartam itthon, kiindulási alapnak a csomagoláson lévő összetevőket használtam, mondhatni, hogy onnan koppintottam a receptet 🙂
Persze a lisztet rögtön lecseréltem részben grahamlisztre, részben zabpehelyre, és tettem bele mazsolát is. Nagyon finom lett, legközelebb azért inkább egy picit több vajat teszek bele, szerintem ez a mennyiség simán elbírna 15 dkg vajat is.
Hozzávalók:
30 dkg simaliszt
10 dkg grahamliszt
10 dkg zabpehely
10 dkg vaj (inkább legyen 15)
10 dkg szárított alma
5 dkg mazsola
20 dkg barnacukor
2 tojás
1/2 citrom leve
1 citrom héja
0,5 dl alma lé (víz is megteszi)
2 kk fahéj

1 kk szódabikarbóna
2 kk sütőpor
Szárított alma a nagyobb üzletekben kapható, apró kockákra vágva átlátszó tasakban árulják, ennek hiányában szerintem aszalt kajszival, vagy aszalt szilvával is finom lehet!
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd beledolgoztam a vajat is, később az almalét és a citromlét is. A többi hozzávalót is összekevertem, majd elegyítettem a kettőt.
180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt sütöttem pirosra.
Bevallom, nem lett annyira könnyű, mint a prototípus, de nagyon finom mégis!
2 tepsire elegendő mennyiség.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!