Fűszer és Lélek

A magyar nők robotolnak a legtöbbet otthon

Érdekes cikket jelentetett meg a Nol. A felmérést a Népességtudományi Kutatóintézet végezte, és többek között kimutatták, hogy Európában a magyar háziasszonyok végzik a legtöbb házimunkát, és mindezt teljesen magáról értetődően tesszük.
Több mint háromszor annyit takarítunk, főzünk, mosunk, és vasalunk, mint a párunk, és persze a gyereknevelés is nagy részben ránk hárul.
“Azzal az állítással, hogy “a nőknek nem kell a társuk beleegyezését kérni ahhoz, hogy mire költsék a pénzüket”, a magyar férfiak 37 százaléka nem értett egyet, ahogy a magyar nők 28 százaléka sem. A németeknél ez az arány mindössze 5,2, illetve 3,7 százalék, de egyik országban sem haladja meg a 16 százalékot.”
Hát, én elgondolkoztam pár dolgon.
Először is, nálunk a gyerekkel való foglalatoskodást teljes egészében közösen végezzük. A férjem fürdet az első naptól kezdve, és én mesélek. Általában ő kel fel éjjel, ha valami van, (ki kell kísérni pisilni, rosszat álmodott, ilyesmi), ő viszi reggel az ovibuszhoz, de én hozom haza, én viszem edzésre, stb. És úgy látom, hogy ez minden hasonlókorú fiatal családnál így van.
Nekem tényleg magától értetődő, hogy én főzők, én vasalok, de a férjem is tud ágyat húzni, porszívózni, sőt a mosogatógépet is ki-be tudja pakolni.
Viszont csak ő cseréli ki az izzókat, ő javítja meg a gépeket, ha elromlanak, és fúrni, faragni is ő szokott.
Nem mintha nem tudnék én kicserélni egy izzót, de mint ahogy az is természetes, hogy én indítom el a mosógépet, az is magától adódik, hogy nála van jobb helyen a létra.
Egyáltalán nem érzem magam elnyomva, és a barátaink se gondolják a páromat papucsnak akkor, ha éppen ő dobja össze a vacsorát, vagy teregeti ki a tiszta ruhát.
Ennek ellenére azért azt gondolom, hogy a szerepek megmaradtak, és én ennek örülök.
A cikknek tulajdonképpen záró gondolata is lehet ez a pár sor:
“A kutatók, Pongrácz Tiborné és Murinkó Lívia hangsúlyozzák: az eredmények egyrészt jelenthetik azt, hogy a magyar társadalom 50-60 évvel lemaradt a fejlődésben, de mondhatjuk azt is, hogy a magyar családok fontos, kiveszőben lévő értékeket őriztek meg. Kiemelték: a hagyományosabb értékrendben gondolkodó nőket kevésbé viselik meg a munkahelyi problémák, a kudarcok, és a nyugdíjas éveket is könnyebben élik meg.”
Igen, nekünk nagyon értékes a család. A legértékesebb!

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Hettie says:

    Eszter, Laszloeloszoris nem vagyok magyar vedegmunkas, hanem vegyeshazassagban elek Britorszagban majdnem nyolc eve. A csaladom nagy resze brit, beleertve a kuszkodo sogornomeket, akiknek igen, van sajat lakasuk es nyaranta kiberelnek egy kis hazat Arran szigeten 7 napra, es karacsonykor a csalad a nyugati part egyik spa hoteljeben gyulik ossze. De ettol fuggetlenul a sogornom miota vegetert a szinglilete nem vett maganak harmincezerert (100 fonttert) taskat, de ennek a feleert sem. A velszi rokonok hitelkartyakoltesenek pedig utana kene jarni, lehet, nem veletlenul sirnak”total consumer credit a record high of £237.6 billion in September from £237.3 billion in August, according to the Bank of England.”http://www.telegraph.co.uk/finance/financetopics/financialcrisis/3279442/Credit-card-borrowing-rises-to-record-levels.htmlAz a reteg akit ti gazdagnak kepzeltek naykig ul az adossagban, a valodi gazdagokbol joval kevesebb van.De nem kell Hettie-t komolyan venni, vegulis se nem rokon, se nem velszi.

  2. Picur says:

    Gyorsan valaszolok meg, utana rohanok.Amit leirtam, egy utopia, ami talan nehany csaladban mukodik. Es reszben azert nem mukodik, mert nagyon sokan ugy gondoljak, hogy a nok feladata a hazimunka, a kizarolagos anyasag es penzhiany miatt a munka is. A hazimunkat lenezik, a gyereknevelest osztonosnek tartjak (ami reszben igaz is), es mint minden osztonos tevekenysegnek, az anyasagot is degradaljak. “Hiszen anya majdnem minden no tud lenni, bezzeg en dolgozok, es eltartom a csaladot, amig te otthon ulsz es ki tudja mit csinalsz” tipusu hozzaallassal. Pedig, akinek van gyereke, tudja, nem is olyan konnyu, es ucsorgesre nem jut ido egy picur mellett.Szerintem a kulcs a gyermekneveles elismereseben lenne, a hazimunka semlegesse teteleben es abban, hogy az elobb emlitett ket dologban no es ferfi egyarant kivehesse es kivegye a reszet. Hiszen, ha csak a no megy szabira a gyereke ellatasa miatt, csak o marad ki evekig a munkabol, akkor kevesbe szivesen veszik vissza dolgozni, ami berkulonbsegekben jelentkezik, ill. alacsonyabb pozicioban, ami a nok szellemi lenezesehez vezet, es mivel o fog kevesebbet keresni, o is marad otthon, hiszen az o fizetese kevesebb egy napra. Es a kor bezarult, a kigyo farkaba harap.Velemenyem szerint, mindenkinek felelossege van a tarsadalmi normak fenntartasaban, vagy valtoztatasban. Es szep is a nagy csalad, amikor osszejarnak a rokonok, noha kulfoldon eljenek is (mint jomagam, es ez az ekezetek hianyanak az oka is).

  3. miou says:

    Nagyon egyetértek Picurral, különösen, ami a kommentje elejét illeti: nem ezekről szólt a felmérés. Egyéni preferenciák és életstílusok vannak, és persze hagyományok, hozott minták, amivel vagy megküzd egy társadalom, vagy elfogadja, továbbviszi.Ami számomra furcsa, hogy bár ez a felmérés szerintem igen súlyos kérdésekre is felhívja a figyelmet, tapsolni kell neki, vállonveregetni magunkat, miszerintis a.) pont így csinálom – tehát csakis ez a jób.) nem így csinálom, de ezzel nincsen semmi gond, szuper egy kiegyensúlyozott, családcentrikus nemzet vagyunk.végősoron pedig még mindig ugyanott tartunk, hogy “lánynak dicsőség, asszonynak kötelesség”, és ezt lépten-nyomon kinyilatkoztatjuk.Hagyni kellene az embereket úgy élni, ahogy ők jónak látják. Mindenkinek tökéletesen a magánügye, hogy osztja fel a házimunkákat, férjhez megy-e 25 évesen, szül-e gyerekeket.És nem, nem vagyok róla meggyőződve, hogy “egészen biztosan megbánja” az a nő, aki nem így tesz. Az övé a döntés, tehát az ítélet joga sem a miénk. Most mindenki süthet rám akármilyen bélyeget (ha már gasztroblogon vitatkozunk ilyesmiről).

  4. Anonymous says:

    Igen, kevés az a nő, akit 100%ban kielégít a karrier, a hivatás.De van ilyen, mondjuk 5%.Inkább arra kéne figyelni, hogy őket nem szabad leszólni, megbántani, amiért más utat választottak, mint a többség.Azok, akik olyan szerencsés helyzetben vannak, mint amiről Picúr ír, jogy működik a nagy Anyaság-Hivatás-Házasság háromszög is, ők szerintem 0,5%,

  5. azt hiszem, azért itt az “ösztönnek”, genetikailag bekódolt szerepeknek is van némi súlya a vitában.Konkrétan arra gondolok, hogy ha egy nőnek nincs gyereke, akkor mondjuk 60-70 évesen egészen biztosan azt mondja, hogy megbánta, másképp csinálná, és valóban üresnek érzi az életét.Míg egy hasonló korú férfit annyira nem bánt a dolog, bár ő is gondol rá, hogy úgy fog meghalni, hogy nem hagyott utódott a világra.És szerintem ez nem feltétlenül tanult szerep, hanem valami, ami sokkal mélyebbről tőr fel!

  6. Picur says:

    Azt hiszem, nem a vacsoraba valo anyagi beszallas, vagy a ferfiak foznitudasa, vagy akar a 25 eves korban torteno hazasodasrol szol a cikk. Egyet nem ertettem soha. Par mondatos osszegzese a problemamnak.1, Egy csaladban kialakulnak szerepek, beosztasok, mindenki nem vehet fifti-fifti reszt minden hazimunkaban, es alapjaban veve minden munkaban.2, Miert problema, ha egy ferfi ugyanugy foz, mos, vasal, elmegy a gyerekert, es otthon marad vele egyszer o, amig a feleseg vagy baratno sorozik, moziba megy, es egyszer a feleseg, baratno, vagy barmilyen jogi statuszban alljanak is, amig a ferj megy el, es ha egyutt mennek, megkernek valakit, hogy vigyazzon a gyerekre (nagyi, nagyneni, bebiszitter stb.)3, Miert kellene a noknek, es csakis a noknek vegezni a hazimunkat, mellette kevesebbet dolgozni, igy lemondani a szakmai sikerekrol, arrol, hogy tesznek valamit a vilagert (orvosok, egyetemi tanarok, eladok, muveszek, pincernok, stb?). Egy noi elet nem feltetlenul kizarolagosan az anyasagrol szol, noha elete resze, ha vallal gyereket. Eppen annyira resze, mint az apanak… Miert kell allandoan altalanositani, es miert nem lehet nyitott hozzaallassal jarni a vilagban, es aszerint elni, ami szamunkra megfelel, es ami osszeegyeztetheto a csaladi elettel es masokat sem zavar?4, Attol mert munkamegosztas van otthon, mert nem a no vegzi kizarolagosan a feladatokat, nem csak o maradat otthon szabadsagon, ha a gyermek beteg, ha neki is van szakmai elete, attol meg miert nem lehet csaladi osszhang, osszetartozas? Csalad, aki megved, akire szamithatunk es akik feltetlen szeretetet adnak? Csak azert, mert egyenranugnak tekintik magukat es mindketten kepesek aldozni a csaladert?Elnezest, ha hosszura sikerult a kerdessor. Eszter, feldobtad a labdat, es ugy erzem, valaszonlom kell.

  7. Én is voltam bébicsősz Svédországban, és nagyon csodálkoztam, hogy a hazalátogató gyerek kifizeti a részét a vasárnapi ebédből!

  8. Limara says:

    Szerintem sem az a baj, hogy nők végzik a házimunkák nagy részét, mert én sem akarok ereszt takarítani a létráról vagy fúrni-faragni. Az, hogy emelett ugyanúgy 8-10 órát dolgoznak munkahelyen általában kevesebb fizetésért.A család szerintem már nálunk sem azt jelenti, mint régen. Egyre több anya sír a környezetemben, mert a gyereke 20 évesen a világ másik felére költözött és esze ágában sincs hazajönni.Azon felül, hogy jó, ha többévente egyszer találkoznak, nem lesz kire támaszkodni.Svéd rokonoknál meg be kell jelentkezni a gyerekeknek jó előre, ha látogatóba akarnak menni a szülőkhöz.. na ez sem normális nekünk.

  9. Szerintem egyáltalán nem, de valahogy ezek a dolgok másképp alakulnak máshol.Én legalábbis így látom!És ami még fontos szerintem, hogy a jobb helyeken egy egyzserű “családi ház” nem az élet értelmét jelenti!Nem kell érte egész éltre eladósodni, lerokkanni, meghalni.esze ott is 10 év adósság, de túl lehet rajta lépni, és kilátszik mögüle az ÉLET!Nagybetűvel!

  10. Anonymous says:

    A családi tűzhely melege, az tényelg csak nekünk mond valamit?Fura!

  11. Zoli, nemrég a Nők Lapjában olvastam, hogy a Magyarországra érkezett külföldi menedzsereknek külön tanítják azt, hogy a magyar család nem csupán férj+feleség+gyerek, hanem nagymama, nagynéni, unokatestvér!És, hogy el kell fogadni, de legalább el kell képzelni, hogy ezek az emberek nem csak összejárnak, hanem össze is tartanak, sőt VALÓBAN érdekli őket a családtag sorsa.Ezt hívom én a vér szavának.Igen, van ilyen, és milyen jó hogy van!

  12. Zoli says:

    Amikor valamilyen baj van, akkor nem elég a pénz!Akkor kellenek az unokatesók, másod unokatesók, nagynénik, ángyomok, bácsikák, sógorok, nagynénik.Sokan nem is tudják mit jelentenek ezek a szavak.De azt hiszem, akik a Fűszeres blogot olvassák, azok tisztában vannak vele!

  13. Tami, ez azért van, mert a családi költségek(lakhatás, kaja, iskola, autó, ruha, gyerek, stb.) a fizetés jelentős hányadát, ha nem az egészét teszik ki.Ha csupán az 1/3 része lenne a férj és a feleség keresetének, akkor nem kéne megbeszéni a férjeddel, hogy veszel-e egy 30.000 foruntos csini kis lakkbőr ridikült magadnak!(én épp egy ilyenre vágyok, de le lettem szavazva 🙂

  14. Tami says:

    Na és az milyen,hogy szinte csak a magyar nők beszélik meg, hogy mire költik a fizetésüket?Az is a család ismérve, hogy közösek az anyagi gondjaink, örömeink!

  15. The Chef Viki says:

    Eszter, nálunk is hasonló a leosztás. Mi úgy vagyunk vele, hogy ha közösen megcsináljuk a házimukát, akkor sokkal több időnk jut egymásra, mintha csak az egyikünk robotolna. Nekem fura, hogy nem ez a normális, hanem sok férfi még mindig úgy gondolkodik, hogy ez a nő feladata. Volt, ezelőtt 40 évvel, amikor a nők nem dolgoztak – ahogy Zsuzsi írja – 8-12 órákat, mint ma.Pedig a család a legeslegfőbb érték…

  16. Erzsebet says:

    Nekem az is furcsa, hogy a szingli jelenség a divat. Fiam egyetemi karán megkérdezték, hogy ki akar 25 éves kora körül családot alapítani. Három lány jelentkezett, a többiek körbe röhögték őket. A lányhallgatók nagy része szeret főzni, sokuknak ez a hobbyja. Az egyik oktatójuk sok évig élt Hollandiában, itt megszűntek a hagyományos nemi szerepek. Csodálkoztak, hogy ez a férfi nem tud főzni. Nem volt rá szüksége, otthon a mamája ellátta. Az ottani nők, nem örülnek, ha egy férfi udvarias, figyelmes velük.

  17. trinity says:

    A szereposztás nálunk is szinte ugyanaz, mint Eszteréknél…A bajt abban látom, hogy a világ nagyon ez ellen dolgozik- egyre nehezebb fenntartani ezt a családmodellt..Mi próbáljuk. Sokan szeretnék még, tudom, de nem könnyű…A környezetünk változása nem ennek a tendenciának kedvez.

  18. Azért van olyan hely, ahol ez működik:Skandinávia :-)Miou, én két ilyen kicsit megkeseredett hölgyet ismerek.Az egyik túl szép volt ahhoz, hogy “eladja” magát anyának, a másik túl okos. Az első még 50 évesen is egy szuper jólábú harmincasnak tünt ügyvéd férjjel (20 éve özvegy, 93 éves), a másik kémikus. Mindkettő nagyon szeretne mostmár természetesen egy unokát.Igenis úgy érzik, lemaradtak valamiről. Persze ez nem jelenti azt, hogy azok a tehetséges anyukák, akik nem tudnak többet visszamenni az állásukba, (vagy csak álom marad egész éeltükben a karrier, a családon kívüli siker), ne éreznék ugyanezt!Mindennek két oldala van.A szomorú az, hogy ilyen gondok egy féfivel kapcsolatban fel se merülnek.Azért én még mindig a család mellett teszem le a voksomat.

  19. napmátka says:

    Én most tizennyolcadik éve dolgozom, de bármikor örömmel visszahúzódnék a háztartásomba. Magam részéről szeretem, ha a női és férfi szerepek elkülönülnek, persze ez nem egy éles határ, párom is segít sokszor a konyhában, bevásárlásban, ahogy én is ott vagyok, ha neki kell segítség mondjuk az autónál.De örülök, hogy én főzök, és nem kell vacakolnom a műszaki dolgokkal…

  20. Anonymous says:

    Én egy “jobb” (by Eszter, fentebb:-) helyen élek, ahol a férjem hibátlan eleganciájú, elismert karriert befutó feleséggel élő barátai pár héttel ezelőtt majdnem kardjukba dőltek, mikor elmesélte, hogy az ő felesége még kenyeret is süt… az este maradék részében a család volt a téma, kivétel nélkül mindnek hiányzik egy ilyen “magyar” nő, mert ők tulajdonképpen egy ilyen multitalentet szerettek volna. Utoljára az anyjuk, de inkább a nagyanyjuk élt hasonlóan.szóval ha lettek volna kétségeim a mi modellünk miatt, most elfogytak volna.Helga

  21. Anonymous says:

    Családmodell, hehe..Én feminista voltam, most meg szerelmes vagyok 🙂 Persze otthon én is a hagyományos családmodellt láttam, de az nálunk nem működött. Ezért lázadtam ez ellen egy ideig, megpróbáltam keresni magamnak valamit, amiben én is és a leendő párom is boldogok tudnánk lenni (néha élesen kardoskodtam a jogaim mellett, mivel úgy éreztem, a kötelezettségeimet semmibe veszik, vagyis azok teljesítését) Ezek után féltem, hogy leszek-e boldog így ebben a világban…Most meg szerelmes vagyok, és az a legijesztőbb, hogy most imádom ezt a szerepet, de mi lesz, ha csökkenni fog az érzelmi vihar szélsebessége? Akaratlanul az anyukám nyomdokaiba kezdek lépni, mivel a meglévő képen kívül nincs más a fejemben. Ezért jó lehetőség előbb összeköltözni életem szerelmével, mert amíg tart a lángoló időszak, addig berendezkedhetek és kitalálhatom a saját szerepemet.Bocs, ez egy hosszú monológ lett.hanka

  22. László, vicces, de az én rokonaim is Walesban élnek, nekik is van Albertirsán egy házuk, és imádnak síni :-)Viszont azon az ágon nincs László rokonom.Tami, ahogy írod!Nos, az én szülésem öt éve 170e forint volt.Az ovit pedig le se merem írni.De Hettie, én nem is a magyar “vendégmunkások” életéről beszéltem. Hanem arról a rétegről akinél ilyen a felállás. Mert van ilyen.Ők azok, akik nem 10 éves részletre vásárolják a Suzukit.Például a nagybátyámék.

  23. László says:

    Hetti, mintha Walesban élő nagybátyámat hallanám!Nehogy azt képzeljétek…Mégis mindenévben kétszer külföldön nyaralnak, plusz van egy nyaralójuk Mo-n.Évszakonként teljesen lecserélik a ruhatárkukat.Minden gyerekének saját családi háza van, és az asszony mindenholcsak négy órát dolgozik, sőt az egyik napi hármat!És mivel nyugdíjasok ingyen kapják a gyógyszereket!Egy magyar nyugdijas a nyugdíja negyedét gyógyszerre költi.Ha ott is olyan xar lenne a helyzet, mint itt, akkor itt is szerencsét próbálna egy csomó brit.Egy sincs!

  24. Anonymous says:

    Majd Eszter pontosít, de azt tudom, hogy az ő ovijuk nem hogy nem ingyenes, de egy gyenge magyar fizetés árával egyenlő, aztán Eszter a gyerek fél éves kora óta dolgozik, úgyhogy szerintem pont ő tudja miről beszél!tami

  25. Hettie says:

    “Tami, ez azért van, mert a családi költségek(lakhatás, kaja, iskola, autó, ruha, gyerek, stb.) a fizetés jelentős hányadát, ha nem az egészét teszik ki.Ha csupán az 1/3 része lenne a férj és a feleség keresetének, akkor nem kéne megbeszéni a férjeddel, hogy veszel-e egy 30.000 foruntos csini kis lakkbőr ridikült magadnak!”Eszter, ugye nem gondolod komolyan, hogy Nyugaton ez megy? Biztos vannak ismeroseid akik kulfoldon elnek. Eloszoris a gyerekvallalas sokkal tobbe kerul mint itthon (nincs olyan hogy harom evig GYES, a gyerek bolcsijet, ovijat zsebbol kell fizetni, nagyon dragak, napi 35-40 font. Igaz a ruhak meg a jatekok olcsok). Az elso lakas megvasarlasakor ugyan kevesebb onresz kell a hitelhez, de a torlesztoreszlet altalaban a csaladi havikassza felet elviszik, de a 40%-at biztos. Ehhez adodik hozza a tobbi koltseg, amit te is emlitettel (kis szines: itt a lakohazak elotti parkolohelynek is eves dija van amit hozza kell adni az autoadohoz meg biztositashoz meg zoldadohoz stb). A progressziv adozas meg olyan, hogy egy jol hangzo brutto eves fizetes havi nettoban mar kevesbe hangzik jol. Nalunk ugyan meg nincs baba, de a sogornomeknel mar igen. Mindketten jol keresnek (persze sogornom egy heten csak ket napot dolgozik, ugyhogy hiaba magas az orabere), de hovegere megis kifogynak, megtakaritani szinte lehetetlen.Eszrevettem tobb teves elkepzelest is a hozzaszolasokban, de azokra mar masok valaszoltak.

  26. Házisárkány says:

    Kaptam rendesen!:DDDAz én Zuracskámtól távol áll az erőszak,szó nincs kényszerről a részéről.Én akartam itthon dolgozni,én akarok kotlós módjára gondoskodni mindenről,így úgy érzem hogy Én irányítom az életemet.Ettől vagyok boldog,hogy tiszta és rendezett körülöttem minden,a párom pedig biztonságban van mellettem és én is mellette.Mi éltünk úgy is egy újpesti panelban,hogy mindketten rohantunk a dolgunk után,csak éjjel az ágyban-akkorra értünk haza-és hétvégén találkoztunk jószerével.Sokkal többet veszekedtünk,alig tudtunk beszélgetni.Ahogy elköltöztünk vissza falura,elhatároztam,hogy ezen változtatok,igazi vár lesz az otthonunk általam és általunk.Nem is gondolnátok mekkora szabadságot ad ez a fajta életforma!A válaszokból arra következtetek,hogy nem gyakori a felfogásom.Szerintem a nőnek kell otthont teremtenie.A férfi-egészségről meg annyit,hogy a budai kerületekben VAN szűrővizsgálat.Észak-Magyarországon masszívan a kórház,rendelőintézet nyakára kell járni,ha tisztességes kivizsgálást szeretnél.

  27. jsz says:

    eszter, köszönöm!ám: a férfiak halálozásának nagyon konkrét oka a patriarchális társadalmi berendezkedés, magyarán hogy ők a fő családfenntartók és ez fokozott stresszel és megfelelési kényszerrel jár. kutatók írják:Magatartáskutatók vizsgálatai szerint a helytelen táplálkozásnál, az inaktív életmódnál és a különféle szenvedélybetegségekhatásánál is nagyobb kockázatot jelent a középkorú magyar lakosság idõ elõtti halandósága szempontjából a stressz,a veszteségérzés, az önértékelés hiánya, a pesszimista életszemlélet, valamint a munkahely miatti bizonytalanság.(ezeket sok helyütt még grafikonokkal is szemléltetik, külön felmérés készül a privatizálás alatt megemelkedett halálozási mutatókról, stb)a családban én is hiszek. szerintem mindenki hisz, akitől itt egyáltalán kritikát kaptál. csak nem gondoljuk, hogy egyféle jó családmodell létezik, hanem hiszünk a sokféleségben, hiszünk a terhek egyenlő megosztásában, hiszünk az önálló döntésekben, az egyéni élethelyzetek sokszínűségében.az önkéntesen végzett házimunka teljesen okés, ha valakit boldoggá tesz, az égvilágon semmi bajom nincs vele – minden ellenkező híresztelés ellenére a feminizmus, emancipáció sem eltörölni akarja, hanem csak alternatívát nyújtani azoknak, akik nem ezt szeretnék csinálni -, viszont nehéz önkéntességről beszélni ott, ahol nincs más minta, és ahol a társadalom nagy része el is vár kimondva és kimondatlanul egy bizonyos konkrét viselkedést.nekem volt olyan diplomás munkatársnőm, aki _nem_tudta_, hogy neki nem muszáj kivasalni a barátja ingét. mert csak ezt látta a környezetében. azóta rájöttem, korántsem volt egyedül ezzel. amíg a saját környezetünk és a populáris média nem mutat mást és a nők nagy része nem ismer más mintát, nagy számokban nem igazán beszélhetünk önkéntességről.

  28. jsz, nálad a pont, de szerintem az, hogy a férfiak tovább élnek, egészen mással magyarázható.Mo-n a gazdag budai kerületekben 12 évvel tovább élnek, mint kelet Mo-n.Azért, mert komolyan veszik az egészségüket.Eljárnak orvoshoz, elmennek szűrő vizsgálatokra (Mo-n pl alig járnak a férfiak prosztata vizsgálatra, mert sokak szerint az “buzi” dolog!!!)Nem híznak el, mozognak, nem dohányoznak, és nem felessel kezdik, majd folytatják a napot!Én egyébként igen is hiszek a családban! Szerintem a legfontosabb dolog, ami persze nem a 70 évvel ezelőtti családmodellt illeti.Egyébként Házisárkány kommentjében kimaradt az a szó, hogy ő et ÖNSZÁNTÁBÓL teszi, azért, mert szerti, mert boldogabb tőle, é nem azért mert ha nincs meleg leves déli 12 kor, akkor a férje megveri!És ez a fontos, az önkéntesség!

  29. vasszűz says:

    Nem azt írtam, hogy Magyarországon születik a legkevesebb gyerek, hanem hogy nálunk csökken gyerekvállalások száma a legmeredekebben már több évtizede.

  30. jsz says:

    jaja, olaszországban, mert ott is a hagyományos családkép uralkodik. és magyarországon is.skandináviában meg nem, és születnek is a babák sorra, pl dániában a legmagasabb, ahol az apukák ugyanannyi részt kivesznek a házimunkából és a gyereknevelésből. és a férfiak ott élnek a legtovább, ez sem elhanyagolható.valahogy ezt nagyobb értéknek tartom, mint – ködös hagyománytiszteletből – ragaszkodni valamihez, ami szemmel láthatóan keveseknél működik.ráadásul eszter, ahogy te leírtad az elején, hát ti sem a hagyományos családmodellt képviselitek, tehát egyáltalán nem értem a konklúziódat a kivesző értékekről (ami ugye az a kétes érték, hogy a nő háromszor annyi – fizetetlen és társadalmilag nem megbecsült – házimunkát végez, mint a férfi). p. tiborné pedig ezzel a nyugdíjas évekkel… egyrészt igaz is lehet, mert a legtöbb magyar nő nyugdíjas éveire megözvegyül és egy felmérés szerint emiatt ki is virul, mert végre ideje és energiája lesz saját magára.másrészt a hagyományos családmodellben élő nőknek a legalacsonyabb a nyugdíjuk, magyarán tömeges az öregkori női szegénység. azt elég nehéz könnyen megélni.

  31. Európában pont Olaszországban születik a legkevesebb gyerek.Ami figyelembe véve a róluk sztereotipiaként tartott családképet, elég érdekes!Móni, azért ezt így nagyon durván lesarkítottad.

  32. vasszűz says:

    Látom, senkit nem zavar, hogy Magyarországon kb. 25 éve meredeken (!) csökken a gyerekvállalási kedv, hogy magasak a válási statisztikák, és hogy a válásokat nagy részben nők kezdeményezik.Vajon miért?Családcentrikus társadalom, na persze.

  33. moni says:

    aha, végezd csak te a házimunkát, annál jobban ki vagy szolgáltatva a férjednek, és a társadalomnak. a nemi szerepek ellen nem véletlenül vagy poénból küzdenek a feministák, hanem mert egyrészt senkit sem kellene rákényszeríteni, hogy ezt vagy azt csinálja, másrészt meg innen egyenes út vezet a nők elleni erőszakhoz.

  34. Házisárkány says:

    Jó cikk!Akkor most jövök én,és elmondom hogy itthon szinte MINDENT én csinálok:takarítok,mosok,főzök,kerti munkát végzek-kertes házban élünk-,ha kell megjavítok ezt-azt.Emellett itthon dolgozom(varrok és modellezek),vagy a páromnak segítek be,ráadásúl még sportbolond is vagyok így 1,5-2 órát edzek is.A Zuram rengeteget dolgozik,ezért nem kérhetem meg,hogy vigye ki a szemetet,vagy húzza át az ágyneműt.Örülök,hogy ha itthon van,pihenhet,vagy eljön velem és a kutyákkal sétálni-én közben futok-,olvashat,meccset nézhet.Ha nem így tennék,úgy érzem hogy nem vigyáznék Rá!Nincs gyerekünk,de kimondatlanúl is tudom,hogy ha egyszer valamikor meggondolnám magam,akkor a Párom biztosan besegítene a gyereknevelésbe,mert olyan hangulatot teremtettem-teremtettünk itthon hogy,a legnagyobb feladaton megosztoznánk.Nekem a háztartás rendben tartása nem okoz gondot,ebben nőttem fel,és az anyukám is,és a nagymamám,és a dédanyám,és az ükanyám mindkét részről….Sok emancipált ismerősöm azt mondja,hogy rabszolgát csináltam magamból.Ők nem tudják milyen a párjuk elé tenni az ételt,a mosott törülközőt,vagy belépni egy tiszta udvarba-lakásba.

  35. Pappito says:

    Nem hiszek a modellekben, mert annzira más minden család és minden ember. A hagyományos férfi/női szerepek, amihez jó ragaszkodni (vagy úgy látszik, hogy jó) azok egy teljesen más környezetben alakultak ki és ágyazódtak be. Amennyire én látom, gyorsabban változik a társadalom annál, hogy ilyen rögzült dolgok rugalmasan követni tudják. Ezt viszont csak alkalmazkodóképességgel lehet lereagálni.A család szent dolog, ezzel egyetértek, és vannak nem módosítható szerepek, például én nem tudok szülni, szoptatni, akármit is csinálok. De sokminden egyebet meg tudok tenni. Mi olyan család vagyunk (lettünk) amilyet akartunk magunknak, nincsenek igazán dedikált feladatok, viszont van csomó kompromisszum. Általában én főzök, de takaritani együtt takaritunk, sőt mosok is, ha muszáj, bár azt rémesen utálom, nem tudom miért. Mindketten dolgozunk és a nejem másfél év gyerekezés után ment vissza dolgozni, mert neki is szüksége volt arra, hogy érezze, hogy értékes tagja egy cégnek, hogy mozog az agya, hogy az általa tanultak hasznosulnak.Azt is vegyük figyelembe, hogy – ha már a nyugati modelleket hozza fel a cikk – egy átlagos magyar családnak az elmúlt 100 évben messze több córesz jutott, mint nyugaton, ez fokozta az egymásrautaltságot és az összetartást, mert enélkül sokan nem álltak volna meg a lábukon. Egyébként a család a fejlődő országokban is igy fontos általában. Viszont, bár most is vannak anyagi gondjai szinte mindenkinek, más a társadalom, mint 20-50 éve, és lehet, hogy nem okos nem reagálni a változásokra.Ettől függetlenül, nekem semmi bajom a szingli hordákkal (OMG!), azzal sokkal inkább, hogy elitélünk másokat, akik nem az általunk preferált mintát követik. Pedig sem a tradiciók követésével, sem azok elhagyásával vagy azok tagadásával nincs semmi baj, ha az a családon belüli, közös döntés eredménye.A saját tapasztalatom, szingli ismerőseink java azonnal családot és gyereket akart, amikor elkezdődött nálunk a csajbuliba nem menés, gyerekpesztrálás, stb. És igen, van az az atavisztikus, ösztönös vágy, hogy reprodukáljuk magunkat, ami természetes, szerintem. Erről lemondani is természetes, de ezt az érzést nem ismerem :)Én azt hiszem örülnék, ha a feleségem otthon lenne, házvezetne, főzne ÉS ezt nem munkának élné meg, hanem hivatásnak. Ellenben ő nem szeretné ezt én pedig szeretem és tisztelem őt, tehát nem is presszionálom ebbe az irányba. Mindenki éljen úgy, hogy a családja jól érezze magát és ő is benne és ne olvasson hülye felméréseket 🙂

  36. Zsuzsi says:

    Szerintem teljesen normális, hogy a nők végzik a házimunkát, inkább az nem normális, hogy ugyanúgy 8-12 órát kell dolgozniuk, e MELLETT! És nem ugyanannyi fizetésért.A nyugati világot meg ne irigyeljük, ámokfutós lövöldözőkkel és elhidegült családokkal, válásokkal, “nyomi” gyerekekkel és felnőttekkel együtt.Én a cikk végével értek egyet: a magyar társadalomban akkor ezek szerint mégiscsak van még érték, követendő példa a nyugat számára. (mennének csak még keletebbre, sokkal keletebbre….)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!