Fűszer és Lélek

Az erdőben köszönnek

Rengeteg dolgot tudnék mondani, miért is jó az erdőt járni, de van egy igazán szembetűnő dolog, amit mindenki észrevesz, az erdőben ugyanis köszönnek egymásnak az emberek!
És nem csak köszönnek, de mosolyognak is, sőt egy-egy jó szavuk is van a másikhoz.
Gábor szerint az erdő vérnyomás csökkentő, neki legalább hússzal alacsonyabb lesz a vérnyomása egy óra után, persze ez csak megérzés, de ha valaki úgy érzi, hogy szétáradt a testében a nyugalom, akkor az biztosan úgy is van!
Tavaly nyár óta Dávid is hajlandó 3-4 órát gyalogolni, főleg ha valami számára is érdekes hely az uticél, vagy egy kellemes piknikre van kilátás.
Legújabb mániája a gombászás. (Bár ha jobban belegondolok, másfél éve már volt egy ilyen fellángolása) Persze mikor máskor, mit télen? Remélem megmarad nyárig az érdeklődése, mert ebben az időben szinte csak taplókat láttunk, pár kivénhedt világító tölcsérgomba és téli fülőke dobta fel csupán az utunkat. Én mindig azt hittem, hogy a világító tölcsérgomba nyáron nő, de ezek valahogy vagy eltévedtek, vagy nagyon ügyesen átteleltek, minden estre Dávid legnagyobb gyönyörűségére ott voltak. Hatalmas örömmel szajkózta, hogy nem szabad megenni, mert nagyon rosszul leszünk tőle 🙂
Egy négyéves nagyon jól tud tájékozódni már a felfestett jelzések alapján, és ha kap egy iránytűt, akkor alig lehet hazafelé beparancsolni az autóba, és szinte ki kell csavarni a kezéből a térképet.
Aztán otthonról azzal hívja fel a nagymamát, hogy ő most már nagyon egészséges lett, mert 4 órát sétált a jó levegőn 🙂
Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anna says:

    Jó ilyeneket olvasni, nagyon. Pár hónapja Ausztriába költöztem egy kicsi faluba. Itt is mindenki köszön a másiknak, de ahogy nagyvárosok felé haladunk, itt is az elidegenedést lehet látni. Ezzel szemben pl., a boltokban, legyen az egy abc lánc, vagy felkapott decilat, az eladókat úgy kell levakarni magadról, mert inkább 4x köszön, mint egyszer sem és többször is megkérdezi, segíthet-e. Nem úgy mint otthon, mikor a törékeny húgom segítséget kért az obiban, hogy be tudja tenni a cuccot a kocsiba. Elzavarták, hogy ez nekik nem feladatuk. Talán nem, de azért emberség még szorulhatott volna belé. Az pedig egy óriási plusz az életben, ha friss levegőn élhet és hegyeket, fákat lát, mikor felkel.

  2. Jázmin, szerintem vedd rá őket az első meleg napon, amikor már kizöldült sokminden, de még virágoznak a fák és a bokrok, hogy felmenjenek egy olyan hegyre, amitől azért még kapnak levegőt, de a csúcson le lehet ülni, és gyönyörködni a kilátásban. Akkor meglesz a jutalom is hatalmas munka után. Nem hiszem, hogy van olyan ember, akit ez hidegen hagyna! 🙂

  3. Rapsonné says:

    Azt hiszem, ez volt az egyik oka, hogy erdő közelébe költöztünk :-)(az óóóriási őzláb miatt is, meg a hegy miatt is).Nagyon jó, hogy ilyenekről írsz, főleg a városból jőve az ember jobban észreveszi, mennyire másképp viselkedik. A köszönésről eszembe jutott, hogy mikor nagyapám először járt Bp-en, mindenkinek köszönt az utcán. Én is 100x annyit köszönök a városban is, mióta falun lakom. Nagyon jó, és a rekciók is pozitívak :-)Írj még!

  4. Anonymous says:

    Ez szerintem azért van, mert mindenki vágyik a jóra, a kedvességre, a szépre.Amikor kiléphetünk a mókuskerékből újra emberek leszünk.Ezért lenne jó, ha gyakrabban tennénk olyat, mint amiről írsz (én bevallom, hogy nagyon szeretem a receptjeidet, de ezeket a posztokat egyzserűen imádom, egy hetemet is bearanyozza).Írtam már neked ilyet, de most ismét megteszem:köszönöm ezt az írást!Lili

  5. Rapsonné, Lili, kedvenc szokásom falun köszönni az embereknek. 30 éve még tényleg mindenkinek köszöntek, úgy értem, az idegenre is ráköszöntek. Most is nagyon kedvesen visszaköszönnek, és nincs meglepődés az arcukon.Ez hiányzik nekem, hogy természtetes legyen köszönni.Egyébként pont tegnap a hatlmas szélben, amikor elmentem egy néni mellett, azt mondta nekem, hogy nahát, mennyire ronda idő van, pedig már azt hittük, hogy itt a tavasz. Majdnem elintéztem annyival, hogy hát igen, de aztán szerencsére kapcsoltam, hogy ezek olyan ritka alkalmak,és a sarokig beszélgettünk. A végén már biztos voltam benne, hogy vidékről jött a néni, meg is kérdeztem honnan, valahonnan Szabolcsból.

  6. Zempléni Pista says:

    Még főiskolás koromban vittem a csoportot a Zemplénbe. Egyik kedvenc falumban, Hejcén leültünk a helyi kocsma elé a padokra megenni a szendvicseinket. Az arrajáró helybeliek “Jó étvégyat kívánok-kal” köszöntek ránk, a barátaim pedig értetlenül és meglepődve néztek, milyen hely ez, ahol ilyesmi vadidegenek felé is “normális”. Azóta ezt a pici emberi gesztust sokszor felemlegették bulik alkalmával. Újabb hejcei kirándulás ezzel a társasággal nem jött össze, de életre megmaradt bennük az érzés.

  7. Katona Richárd says:

    Amikor még kicsi voltam, és családi kirándulás volt az erdőben, sosem értettem az emberek miért köszönnek egymásnak. A városban meg csukott szemmel fellökik egymást…De ezek engem nem zavarnak már, de akkor azért elejtek egy gúnyos “Magának is jó napot”-ot, amikor a villamoson az ellenőr odanyomja a hasát, és csak annyit bök ki motyogva, hogy “jegyeket és bérleteket” (volt olyan, hogy csak odaállt és a képmbe nyomta a karszalagját). Viszont vannak nagyon rendesek, amikor jó utat kívánnak azt szeretem!

  8. kisrumpf says:

    Felénk (Íro.) még divat vadidegenekkel beszélgetni. Bármiről! A minap a boltban a tortabevonókról beszélgettünk egy hölggyel (sikerült meggyőznöm, hogy azt használja, amiben tényleg van kakaó :-)). Akkor döntöttem el végleg, hogy szeretem ezt az országot, amikor egy vadidegen néni szóba állt velem a buszmegállóban. Csak úgy. S beszélgettünk a nagy semmiről, míg megjött a busz. Szégyen-gyalázat, először az jutott eszembe, vajon mit akar…

  9. Erzsebet says:

    Az én szülőfalumban Bükkábrányban/Borsod m./, sőt a közeli Mezőköves-den is köszönnek az emberek egymásnak. Az idősebbek között mégaz ősi katolikus köszöntési mód divi.Ezt nagyon szép hagyománynak tartom.Nálunk a bérházban csak elmennekegymás mellett az emberek. Mi isszeretjük a természetet. Fiam évekóta természetjáró versenyeken veszrészt.

  10. Jázminvirág says:

    Az én családomat semmivel nem tudom kimozdítani a lakásból! Egyszer írtál egy nagyon jó kis piknikes posztot, kinyomtattam a férjemnek, akkor annyira volt hajlandó, hogy kocsival elmentünk kirándulni, és az autó mellett piknikeltünk (:Tudom, nem kívánságműsor, de én szívesen vennék gyakrabban ilyen cikkeket!A könyved csodálatos, este szoktam olvasgatni lefekvés előtt, szép álmaim lesznek tőle. (:


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!