Fűszer és Lélek

Chilis lencsével töltött mangó

h-CHILIS+LENCSÉVEL+TÖLTÖTT+MANGÓÚgy döntöttem, hogy számomra vasárnapig tél van, hétfőn viszont már tavasz! Eshet hó, fújhat szél, lehet mínusz húsz fok, hétfőn már tavasz lesz, és kész!
Addig is még főzök pár téli fogást, olyat például, mint ez a mangó, ami eredetileg körtének indult, de furcsa módon mangó kapható a zöldségesnél, de körte nem. Almában nem tudom elképzelni, de a mangó lehet, hogy még jobb is a körténél!
Nagyon egyszerű étel, kezdők is tökéletes vacsorát varázsolhatnak az asztalra, de nem időtakarékos. Külön kell ugyanis megfőzni a lencsét, majd meggrillezni a mangót, és a hagyma is egy külön kör. Viszont a végeredmény csodálatos, amolyan tüzes vacsora. (Mellesleg kóser ismerősöknek készült, akik gyanakodva néztek a magyar kóser húsra, ezért inkább a vega vacsorára szavaztak, biztos ami biztos! 🙂
Hozzávalók 2-3 személynek:
(fél mangó egy féfinak kevésnek bizonyult, de valami desszerttel egy nőnek bőven elég volt)
2 érett mangó
20 dkg lencse
2 nagy fej hagyma
3 ek méz
2 ek mazsola
2 kicsi chili
2 kk koriander
2 kk római kömény
1 csokor petrezselyem
olívaolaj
só, bors
A mangókat félbe vágtam, és kiügyeskedtem a magját. Hosszanti, és keresztirányban is bevágtam a húsát, vigyázva arra, hogy a héját már ne vágjam át. Kifordítottam a mangót úgy, hogy a gyümölcshús került kívülre. Nekem mindegyik beszakadt egy kicsit, nem kell megijedni!
Forró serpenyőbe öntöttem egy pici olajat, és húsukkal lefelé pár perc alatt meggrilleztem a gyümölcsöket.
A lencsét sós vízben kifőztem.
A hagymát vastagabb karikákra vágtam, sóztam, majd olajban ropogósra sütöttem.
A megfőtt lencsét kevés olajra dobtam, elkevertem a mézzel, chilivel, az előre megpirított koriander, és római kömény magokkal. Rácsorgattam a mézet, beleszórtam a mazsolát, a hagymakarikákat, sóztam borsoztam, és rádobtam a petrezselymet is. Beleszedtem a visszafordított mangóba. Langyosan a legfinomabb!CHILIS+LENCSÉVEL+TÖLTÖTT+MANGÓ1

Függőségeim

Kata dobott hozzám egy ilyen körkérdést, ami tetszik, úgyhogy meg is válaszolom gyorsan.
Azzal kezdem, a függőség nekem valahogy egy kicsit negatív fogalom, úgyhogy inkább a rossz, vagy legalábbis furcsa szokásaimról írnék. Persze mindegyik olyan csak, hogy -rossz magyarsággal élve- lehetne rajta dolgozni, de én szeretem ezeket a szokásaimat, amik inkább rigolyák, az már más kérdés, hogy a családom hülyét kap tőlük. 🙂 Leszokni nem akarok róluk, az biztos!
Internet: súlyos függőségem van, abban a pillanatban bekapcsolom a gépet, amikor felébredek, ha el kell mennem itthonról, aggódok az e-mailjeim miatt. Odáig még nem jutottam, hogy a telefonomra is megérkezzenek a levelek, de ez csak önuralom kérdése.
Havonta legalább egyszer el kell utaznom egy olyan helyre, ahol erdő és hegyek vesznek körül, persze extra jó, ha ez a hely a Zemplénben található. Sőt, néha úgy érzem, hogy van egy ház, ami megbabonázott, és irányítja az életemet. 🙂
Fekete olajbogyó: csak úgy is van itthon mindig, nap közben is bekapok 1-2 szemet. Hiányérzetem van, ha elfogy.
Padlizsán: annyira szeretem, hogy akkor is veszek, ha éppen drágább mint a hús. A világon a legszebb zöldség, és fantasztikus a tapintása.
Száraz szamorodni: természetesen inni is szeretem, de csak beleszagolni is gyönyörűség! Ilyenkor télen egy kortyot elszagolgatok egy fél napig is, behunyom a szemem, és rögtön süt a nap, ahogy megérzem az illatát.

Hát ennyi lenne. Akinél még nem járt ez a labda, az érezze felszólítva magát, és válaszoljon. 🙂

Mikóházi kapros lángos

Micsoda délutánom volt tegnap! Fazon Zsófia jóvoltából beültem a Népművészeti múzeum könyvtárába. Ott úgy elszaladt három óra, hogy egy telefon billentett vissza a valóságba. A folyosón Agócs Írisz mackója köszöntött, és az egész annyira más volt, mint mondjuk a Széchenyi könyvtár, vagy a levéltár hidegsége.
Valahogy korlátoznom kell magam, hogy csak egyszer menjek egy héten, mert most úgy érzem, hogy akár egy fél évig is tudnék ott olvasni anélkül, hogy megunnám!
Tehát a könyvtárban akadtam erre a mikóházi receptre, meg is sült vacsorára, és minden ilyen ételnél beigazolódni látom, hogy a régiek is tudtak valamit!
Hozzávalók eredeti recept szerint:
(én feleztem a mennyiséget, és a harmada a tésztának így is nyersen a hűtőben pihen, várva hogy megsüljön)
1 kg liszt
3 dkg élesztő
0,5 l tej
1 tojás
só, cukor
nagy csokor kapor
Az élesztőt kicsit megfuttattam a langyos cukros tejben, majd a finomra vágott kaprot elkevertem a liszttel. Minden hozzávalóból kenyértészta keménységű tésztát készítettem.
Duplájára kelesztettem, és lisztezett kinyújtottam. Deszkán derelyevágóval rombuszalakúra vágtam, és forró olajban kisütöttem. Hagymás tejfölbe mártogatva ettük.
Ilyenkor csak fagyasztott kaprot tudtam tenni bele, de azzal is nagyon finom lett.

Szakács nem lesz, az biztos!

h-dávid+sütMa felhív az óvónéni, és elmeséli, hogy ezen a héten a zöldségekről tanulnak az oviban.
Minden reggel azzal kezdik a napot, hogy egy dobozban ki kell tapogatni egy tárgyat, és megmondani, hogy mi lehet az. Ma reggel saláta volt, Dávid ki is találta.
Aztán délelőtt zöldségeket pucoltak, és abban is nagyon ügyes volt, mire az óvónéni megjegyezte, hogy annyira ügyes, hogy biztosan szakács lesz.
A válasz a következő volt:

-Szakács biztosan nem leszek, mert nehéz munka, és különben is főzni a nők dolga.

Hát, ezek mennek mostanában…

Dió-burgonyakrémleves

h-dió+burgony+kremlevesNagyon finom!
Hétvégén már kezdtem bízni a tavaszban, persze tudom, hogy korai volt még, de sütött a nap, elkezdtek csicseregni a madarak, és érezni lehetett a föld illatát. A frissen kiolvadt földnek legalább annyira jó az illata, mint eső után az erdőnek, úgyhogy én már láttam lelki szemeim előtt a rügyeket, erre tessék, azt olvasom ma, hogy komoly fagyokkal köszönt majd ránk a február.
Rögtön meleg levest kívántam, és miközben leszaladtam a zöldségeshez, hogy hagymát vegyek, kitaláltam valami egészen mást, és összefutott a nyál a számban, annyira biztosra vettem, hogy finom lesz a végeredmény. Az is lett, úgyhogy bátran merem ajánlani mindenkinek kipróbálásra. Én főtt krumpliból készítettem, de még jobb lett volna héjában sült krumplival, legközelebb abból főzöm.
Hozzávalók (5-6 tányérnyi leveshez):
0,5 kg krumpli
15 dkg pikáns sajt (én cheddart tettem bele, de parmezán, és Pannónia is jó lett volna)
15 dkg dió, száraz serpenyőben megpirítva
3 dl tejszín
2 ek olívaolaj
só, bors, szerecsendió
0,5 citrom reszelt héja
1 ek citromlé
1-2 kk szárított tárkony
A krumplit megfőztem sós vízben. Mikor megfőtt öntöttem még rá annyi vizet, hogy egy ujjnyira ellepje. Belereszeltem a sajtot, utána sóztam, borsoztam, reszeltem rá egy kevés szerecsendiót, és citromhéjat. Hozzá kevertem a tejszínt és a citromlevet is.
A pirított diót felaprítottam, majd a kétharmadát szintén a levesbe szórtam. Forrásig melegítettem, majd összeturmixoltam. Mikor elkészült olajat locsoltam a tetejére, megszórtam tárkonnyal, és tálalásnál a maradék dióval.
Fantasztikusan kiemelte az ízeket ez a kevés elturmixolt dió, más krémlevesekbe is el tudom képzelni.dió+burgony+kremleves1

Csere-bere piac

Nagyon jó kis “piacra” hívta fel a figyelmem Móni, ezúton is köszönöm neki:

Ha hozol, vihetsz!!
A Ne Vásárolj Semmit! napi börze sikerére való tekintettel a Zöld Fiatalok Egyesület, a Nap Klub Alapítvány és a Kesztyűgyár Közösségi Ház 2009-től kéthavonta rendszeresen csere-bere piacot szervez.
Minden olyan tárgy, ami még szép és jó, használható, csak éppen feleslegessé vált a haztartásában, itt új gazdára találhat.
Így nem foglalja tovább a helyet a régi tulajdonosnál és nem a kukában végzi.
Mindenki találhat magának valamit, amire szüksége van.
A behozott tárgyakat önkénteseink gyűjtik az asztaloknál, amikért kuponokat osztanak. A kuponokat lehet utána értékes, hasznos kincsekre cserélni.
Január 30. péntek, 15.30 – 18.00
Kesztyűgyár
Helyszín: Kesztyűgyár Közösségi Ház, 1081 Budapest, Mátyás tér 15.
Szervezők: ZÖFI, Nap Klub Alapítvány
Támogató: Trust for Civil Society in Central and Eastern Europe.

Farmerkenyér

A kenyér blogon találtam a farmerkenyeret, de elfogyott a teljes kiőrlésű lisztem, ezért csak a formát utánoztam le, úgy is az fogott meg igazán.
Ma egy hosszabb meeting-re (bocs az érzékenyebb nyelvőröktől!) megyek, oda viszem magammal, egy kevés vajjal és sajttal, hátha elájulnak a fiúk a gyönyörűségtől amikor meglátják! Az első órában ott lesz a férjem is, úgyhogy fél hétkor már az volt a kérdése, hogy ebből ő is kap-e vagy csak mások? 🙂 Jóféle fetával, vagy kéksajttal lenne az igazi, de attól félek a Pozsonyi úti kisközértben nem kapok ilyet, a nagyobb üzletben pedig hosszú a sor reggelenként, és én már megint nem gondolokodtam előre.
Hozzávalók:
75 dkg kenyérliszt
3,5 dl langyos víz
3 ek vaj
2 zacskó instant élesztő
1 ek só
1 ek méz
Mindent a dagasztógépbe öntöttem, majd 20 percig dagasztottam. Letakartam fóliával, és langyos helyen duplájára kelesztettem. Hat részre osztottam, és vízcsepp alakúra formáztam. Letakartam, majd hagytam újabb 30 percig kelni.
Ekkor a keskenyebb felét nyújtófával vékonyra nyújtottam. A vastagabb felét megkentem tojással, megszórtam szezámmag és kakukkfű keverékével, majd ráhajtottam a vékony felét. Megszórtam liszttel, letakartam, hagytam újabb 40 percig kelni, majd 200 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem.

Egytál a fák újévére

Tu Bisvát, vagyis a fák újéve közeledik lassan. Ilyenkor szokás minél több Izraelben is termő gyümölcsöt ennünk, de legalább hétfélét biztosan. Én már most el kezdtem készülni az ünnepre, hogy minél többféle étellel lakassam jól a Tu Bisváti széderen a barátaimat.
Egyszer Bitter Brunó barátunk azt mondta, hogy létre lehetne hozni egy Fűszeres Eszter generátort, ami csak úgy ontaná magából azokat a recepteket, amelyek valahogy így kezdődnek: Ez a recept valahogy úgy született, mint a pékné csülke… 🙂
Nem tudom más is észrevette-e már, de való igaz, imádom az olyan egytál ételeket, amihez szinte csak össze kell dobálni a hozzávalókat, majd elővenni a sütőből a fantasztikusan forró, illatozó végeredményt.
Ezzel a recepttel most két legyet ütök egy csapásra, hiszen VKF pályaműként is olvasható, de ünnepi előzetesként is. Túl egyszerű lett volna, ha sólettel pályázok, pedig az aztán az egytálételek királya! 🙂
Az étel hat óra alatt készült el a sütőben 100 fokon, de lábosban szerintem két óra alatt megvan. Én reggel tettem oda, és mikor délután hazaértünk, még forrón vettem elő a sütőből.
Hozzávalók:
4 vastagabb szelet marha hátszín
2 szál póré
10 gerezd fokhagyma
20 szem aszalt füge
10 dkg mazsola
4 szál sárgarépa 1 csokor petrezselyem
20 dkg olajbogyó
2 babérlevél
kakukkfű
rozmaring
só, bors
2-3 dl száraz vörösbor
4-5 marék gersli
víz (vagy zöldség, ill. marha alaplé)
3 ek libazsír
Én öntöttvas lábosban készítettem, de egy sima fazék is megteszi. Felforrósítottam a lábost, majd beletettem a zsírt. Gyorsan megforgattam benne a húst, rögtön rászórtam a vastag karikákra szelt pórét, a megpucolt, de egészben hagyott fokhagymagerezdeket. Megkevertem, rászórtam a répát, olajbogyót, fügét, és mazsolát. Sóztam borsoztam, felöntöttem a borral, és annyi vízzel amennyi ellepi. Fűszereztem, és a tetejére dobtam a gerslit is. Ment is a sütőbe. Aki otthon van amíg fő a vacsora, az nyugodtan megkeverheti félidőben, de ha ez nem történik meg, akkor se lesz semmi baj.
Mire elkészült pont eléggé elfőtt a leve, és a gersli rendesen be is sűrítette.

Borjúhús szömörcsökkel

A játékot követően jöjjön a recept egy erdélyi fejedelem udvari szakácskönyvéből a 16. századból, aminek címe: Szakács Tudomány.
Engem nagyon érdekelnek ezek az ételek, különösen azok, amelyek akkor íródtak még, amikor nem ismerték a paprikát, paradicsomot Magyarországon. Rengeteg friss zöldfűszert is használtak a háziasszonyok, de még 100 éve is sok magyar kiskertben nőtt bazsalikom, hogy aztán a kilencvenes években újra rácsodálkozzunk!
Döbbenetesen jónak hangzó ételek sorakoznak Szántó András könyvében! Micsoda fűszerek: gyömbér, hagyma, sáfrány, szerecsendió, édesítésként nádcukor, méz és füge.
Az eredeti recept:
Az borjúhúst szép aprón megvágjad nem öreg konczokban, mint az tehénhúst szokták felvágni, tiszta vizben hányjad, hogy az vérét hadd vonja ki, addig, mig fel akarod tenni. Ezt penig nem akkor tegyed fel, mint egyéb öreg étket, ugy, mint tehén és káposztás hus; mert az gyengébb és hamarább megfő. Üdőt s órát válassz neki, mikorra elkészétheted az pecsenyét is az borjúhús­nak, kiből az szömörcsöket akarod csinálni, tiszta vizben tartsad, hogy fejéren álljon meg. Ha forró vizben már­tod, nem árt, hogy inkább megfejéredjék az pecsenye.
Immár itt két, három vizből mosd ki az borjúhúst, tedd fel tiszta vizben, vess sót reá, immár ezt forrázd ki, szépen álljad meg, hadd álljon készen, mig az szömör­csöket megvágod és elkészéted. A szömörcsöknek vágj pecsenyét, metéld meg igen aprón, és szép tehénfaggyat aprits bele, avagy az maga faggyát, ha kövér leszen. Ha penig kövér faggyúnak szerit nem teheted, kövér sza­lonnával is meg lehet. Ehhez az pecsenyéhez, faggyúhoz fehér czipóbelet is morzsolj, vágd öszve ezeket igen szépen aprón, mikor megvágod, borsold meg, nyers tikmonyát is üss reá, eleven borsot is keverj bele, hogy minden vágást elvége­zed, petrezselyemlevél is legyen benne. Az tűznél egy tiszta fazékban tiszta viz főjön az elkészétett szömörcsökhöz, mint egy márvánt gömbölyegen, ugy hánd az forró vizben, meleg vizzel tartsad az tenyeredet, mert ha anélkül nyúlsz hozzá, kezedhez ragad és bajosabb le­szen, ezt hogy kifacsarod, rakd az húsa közé, vess petrezselyemgyükeret és -levelet reá, kevés vereshagymát is az éziért.
Immár főzzed azt együtt, szerecsendió-virágot is vess reá, ha vagyon, töretlent, mikor ideje, borsold, gyömbérezd meg, savát add meg, mikor fel akarod adni, ugy adjad fel, hogy az szömörcsök az húsával egyaránt legyen az tálban, az petrezselyemgyükeret felül reá szé­pen teregesd.
És ahogy én készítettem:
Fél kiló borjúlábszárat apróra vágtam, és kacsazsíron sok vöröshagyma karikával, sóval, borssal megpároltam. Uborkagyalun legyalultam két szép szál petrezselyemgyökeret, és azt is hozzákevertem. Felöntöttem vízzel.
Egy külön serpenyőben szintén kacsazsíron megfonnyasztottam 25 dkg csiperke gombát, bár a recept szömörcsököt (szömörcsög) említ, nekem ilyen nem volt 🙂 Hozzáteszem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy erre a gombafajtára utalnak a receptben, mert sokféle gombát illettek ezzel a névvel. Volt itthon viszont két kanálnyi trombitagomba porom, azt is hozzá kevertem. Beleszórtam három nagyszelet fehérkenyeret elmorzsálva, ráütöttem egy tojást, sóztam, megszórtam petrezselyemmel, és reszelt friss gyömbérrel. Gombócokat formáztam belőle, és a raguba kevertem.
Lefedtem pár percre, amíg a gombócok megfőnek, majd szerecsendió-virággal, gyömbérrel, borssal, és kevés citromlével fűszereztem. Mielőtt elkészült megszórtam sok-sok petrezselyemmel.
Nagyon finom lett, friss, más, mint amit eddig magyar ételként ettünk. Laktató, és kiadós. Ismétlés következik majd!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!