Fűszer és Lélek

A konyha:vágyainkban szórakozás,gyakorlatban kényszerpálya?

“Mi magyarok keveset főzünk, és akkor is igyekszünk megúszni a feladatot, bár elismerjük, hogy a főzésnek családösszetartó szerepe van és megnyugtató, örömszerző cselekvés is lehetne. A kényszeredett főzés oka általában a helyhiány, a hosszú procedúra és a vele járó rendetlenség. Hazánkban minden harmadik család nem otthon főzött ételt eszik, és a családok fele nem is eszik együtt hétköznap – derül ki az IKEA és a GfK Hungary Piackutató Intézet friss felméréséből. Az IKEA, a konyhák szakértője az eredményekre is építve komplex programot dolgoz ki, hogy visszahozza a közös családi étkezések örömét, és hogy a főzés élmény legyen és ne túlélés. A kutatásról dióhéjban.
Az „Élet a konyhában” című kutatás 2008 októberében a főzési és étkezési szokásainkat, valamint a konyha berendezésének szerepét vizsgálta Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. Az IKEA megbízásából az internetes kutatást készítő GfK Hungary Piackutató Intézet a főzésért felelős 20 és 59 év közötti személyekkel készített interjút, 600 fős mintával dolgozva.
Csak hadd ússzam meg! Hétköznap a főzést minél rövidebb idő alatt és minél kevesebb munkával szeretnénk megúszni. A válaszadók háromnegyede a gyorsaságot, míg fele az ételek egyszerű elkészíthetőségét emelte ki, mint legfontosabb főzési szempontot. Tovább rontja a képet, hogy szinte minden második ember csak kötelességnek éli meg a főzést, és minden harmadik ember nem otthon készített ételt fogyaszt hétköznap.
Mi szól a főzés ellen? Amiért sokan nyűgnek élik meg a főzést, az részben a túl kicsi konyha, a „nincs hova tennem” érzés, vagyis a kevés tárolási lehetőség. Továbbá, a főzéssel járó rendetlenség és a hosszú előkészítési procedúra miatt is inkább lebeszéljük magunkat a főzésről, minthogy belekezdenénk. Pedig egyszerű praktikákkal, a konyhánk ergonomikus megtervezésével és helytakarékos tárolóedények használatával jelentősen megkönnyíthetjük a dolgunkat. Bármilyen meglepő, a megfelelő konyhai eszközök segítséget nyújtanak az ételek gyorsabb elkészítéséhez is. A magyarok közel fele nem eszik együtt a családjával!
A magyar főző emberek közel kétharmadában él a gondolat, hogy a főzés összehozza a családot, de közben nemhogy nem főznek együtt, de a családok fele nem is eszik együtt. Pedig a legtöbben, 10 emberből 8 vallja, hogy a főzés érték, és mindenképp szeretné megtanítani a gyermekét is főzni, Ugyanakkor a főzés és a család mostoha viszonyát jól szemlélteti az is, hogy minden második főzésért felelős családtag több elismerésre vágyna szeretteitől a főztjéért.
A főzés kreatív, művészi, felér egy ajándékkal is! Szinte mindenki azt vallja, hogy az otthon készített étel közelebb áll a család ízléséhez és szükségleteihez. Sőt, a megkérdezettek háromnegyede szerint egy odaadással főzött étel egy szép ajándékkal is felér és a főzés kreatív és művészi tevékenység.
Minden második főző szerint „a főzés megnyugtat és felvidít”. A válaszok azt sugallják, hogy a főzés többünk számára lehetne kikapcsolódás és élvezet, ha a fent említett akadályok megszűnnének. Inkább praktikus konyhám legyen,mint designos!
A konyha kialakításakor a megkérdezettek közel kétharmada a praktikusságot tartja a legfontosabbnak, és csak minden tizedik vallja, hogy a pénz a legdöntőbb szempont. A design fontossága is messze elmarad a praktikussághoz képest, hiszen mindössze minden tizedik ember design-központú, ha konyháról van szó. A konyhák alakját tekintve itthon a lineáris kialakítású konyhák vezetnek (29%), de nem sokkal maradnak le az L alakú konyhák sem (25%). A méret tekintetében, a konyhák kétharmada a közepes méretbe esik, azaz 5-15 m² között van. Borura derű: Az IKEA mozgalmat indít az örömteli főzésért Az IKEA a kutatás eredményeire alapozva programot indít „Főzz a teljesebb életért!” címmel, melynek keretében a főzés időtakarékosabb, könnyebb és mindenekelőtt élvezetesebb voltához kíván ötleteket és megoldásokat adni. “
Mit gondoltok erről? Valóban ilyen rossz a helyzet?

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anonymous says:

    Nahát, és Eszter receptjei vannak ott! Ügyes vagy Eszter!Juci

  2. Hettie says:

    Nalunk anyukam csak hetvegen fozott, hetkozben en a suliban, o a munkahelyen ebedelt. Vacsorara pedig nem ettunk sokat, szendvicset vagy valami nagyon konnyu etelt.Jot is tett az alakunknak :)Viszont szombat reggelente mentunk a csarnokba majd nagy fozest csaptunk. Husileves, foetel, neha suti vagy makos/dios teszta utana. Meg az egy pohar kola :)Es masnap is azt ettuk, mert anya nem tudott csak ket emberre fozni 🙂 Egesz kicsi koromtol fogva segitettem a fozesben, ugyhogy nem vagyok igy felnottkent sem elveszve, leszamitva ha sutesrol van szo ;)Szoval ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy nem biztos,hogy aki nem foz hetkozben az lusta, vagy igenytelen, vagy csunya a konyhaja, ha delben meg tudunk enni egy jo fozeleket fasirttal, vagy rakottkrumplit, vagy rantott husit petrezselymes krumplival, uborkasalataval akkor este az ember nem is kivanja a fottetelt annyira.

  3. Anyamacskacica says:

    Sok éve van nagy, szépen felszerelt, véletlenül épp IKEA konyhám. Viszont csak egy jó fél éve élvezem. Ugyanis előtte csak pici túlzás, ha azt mondom, hogy éjjel-nappal dolgoztam, és a szuper konyhát csak arra használtuk, hogy megmelegítsük az étteremből hazahozott ételt. Amióta viszont megszületett a kisfiam, és belerázódtam az itthoni létbe, teljesen rákaptam a konyhai önmegvalósításba. Sütöm a kenyeret, sütiket, készítem az ilyen-olyan blogokon olvasott recepteket. És nagyon élvezem, a férjemről nem is beszélve.Az én véleményem szerint tehát nem a méreten múlik a dolog, hanem az időn, akaráson.És vicces, hogy az IKEA-s eseményt az étterem játszórészéből hallgattuk, ahol a barátnőm a gasztroblog és főzés mániám miatt azzal ugratott, hogy menjek nyugodtan, okoskodjak bele, majd ő vigyáz addig a gyerekre.

  4. lucy says:

    Vannak ismerőseim, akiknek a telepakolt bevásárlókocsijából én egy vacsorát nem tudnék megfőzni. Ismerek olyan gyerekeket, ovis korúakat, akik még sosem ettek gombócot, de kólát már ittak. A szüleik nem főznek, nem is tudnak, nem is akarnak. Van olyan ismerősöm is, egy kamasz lány, aki azért szeret a barátnőjénél aludni hétvégén, mert ők vasárnap mindig együtt reggeliznek, otthon meg soha.Viszont ma mézeskalácsot sütöttünk, három család, hat gyerek. A legidősebb sem volt még négy éves. A konyha kicsi volt, a szobában gyúrtuk a tésztát. És ez már hagyományteremtés, az idei már a második év, hogy erre a fontos eseményre összegyűltünk.:) A nagylány azzal aludt el hazafelé az autóban, hogy bazi jól érezte magát. Bocs, de idéztem.

  5. Sajtkukac says:

    Én is azt gondolom, hogy sajnos sokkal inkább áll a tudatlanság és a lustaság a dolog hátterében, semmint a konyha mérete. Nem lehet általánosítani, sőt tudom, hogy sokan borzasztóan elfoglaltak. De mint említette egy előttem szóló van idő a tv előtt ülni (elmeséltetném az illetővel mit látott …) és amikor kitolják a bevásárlókocsikat nézzünk csak bele. Borzasztó bolti túrót vesznek, mert drága a házi (ami persze szintén nem igaz), de megveszik a krémtúrót is – manapság is sokan etetik kisbabájukat ezzel a ‘finomsággal’. Agyonízesített chipssel tömik a tv előtt gunnyasztó gyereküket, aki testileg és lelkileg is elsorvad szép lassan. Kinek a felelőssége ez, ha nem a szülőé?! Szerintem sokan nem is értik ezt a szót.Orsi

  6. panyizsuzsi says:

    Én örömmel főzők és minden nap! Szerintem ez egy nagyon kreatív dolog, mert minden más házimunka csak 5 percig élvezhető miután elkészült (rend, mosogatás). Az étel esetében pedig ott az öröm, amivel a család elfogyasztja! Szerintem megéri, főztem én anno a 4 m2-es konyhában is, most azonban megfelelő a méret, ergonómia és a design is!

  7. bamboo says:

    Nem témához illően, szeretném tudni, hogy hol lehet beszerezni tejoltó enzimet?

  8. Nagy Rozi says:

    Had védjem meg az IKEÁT! Számlaszámom:…..Mióta lecseréltem a konyhám, annyira szerelmes vagyok belé, hogy sokkal több időt töltök benne. Simogatom a pultomat. Persze ez csak egy kis része a dolognak, de naná, hogy nem több krumplit, hanem több bútort akarnak eladni 🙂

  9. Anonymous says:

    Szerintem nem a kicsi konyha vagy az ergonomikusság hiánya miatt nem főznek az emberek, ezt csak az IKEA szeretné sugallni, hogy jobban el tudja adni a bútorait.Az emberek inkább az idő hiánya, lustaság vagy tudatlanság miatt esznek sok félkész vagy rendelt kaját.Bevásárlólistát írni, piacra járni, zöldséget pucolni, tésztát gyúrni, sajtot reszelni, főzni, mosogatni, stb igenis sok idő – bármilyen jó konyhája van az embernek. Mármint a mikróban melegítéshez képest. De mégis fontos lenne erre időt szánni, mert így lehet elkerülni, hogy azt a csomó szemetet megegyük, ami a készételekben van. Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy sokan nem veszik komolyan az adalékanyagok, aromák, színezékek, állományjavítók káros hatását és az agyonfeldolgozott zöldség-gyümölcs tápanyag (és íz) hiányát.Saját szüleimen látom, hogy fel sem merül bennük, hogy az az élelmiszer, amit boltban árulnak (pl. párizsi), egészségtelen lehet. Hiába élték meg gyerekként, hogy szinte minden élelmet bio minőségben saját maguk termesztettek, az elmúlt évtizedek annyira átmosták az agyukat, hogy mára már hiszik, hogy amit engedélyezetten árulnak, az olyan nagyon rossz nem lehet.Ők már idősek, hiába beszélek nekik, hiába mutatok példát, megváltozni már nem tudnak. De a fiatalabbakat nem lenne szabad hagyni, hogy idáig eljussanak.Szigorítani kellene a reklámokat, korszerűsíteni a dietetikusok tudását és széles körben terjeszteni az egészséges étkezést. Például a biológiaórán, egyéb kevésbé fontos ismeretanyag helyett. Táplálékkiegészítők szedése helyett is inkább értelmes dolgokat kellene enni.Amit mi, egyszerű földi halandók tehetünk, az a példamutatás: pl. vendégségben, ajándékba bonbon, csoki helyett saját sütésű desszertet, friss gyümölcsöt adhatunk, a munkahelyre otthonról vigyünk ebédet.

  10. Anonymous says:

    Egyet értek Napmátkával. Sajnos a hajsza a pézért, meg az egyszerű megélhetésért, sokunk energiáját felemészti.Bevallom csak mióta gyesen vagyok, azóta főzök, és kaptam rá a gasztroblogokra. Illetve Cserkére, Macira, és Rád. Régen gyakran fél nyolc volt mire hazaértem, hétvégén igyekezetem délig aludni, nekem egy vajaskenyér is megtette, este meg anyuéknál vacsoráztunk. Mióta édesanya vagyok, ezt elképzelni se tudom! Már nem annyira fontos a hajtás, fontosabb a család. Mi nem vagyunk zsidók, de eltanultam tőled, csak mi vasárnap csatlakozunk le a netről, kikapcsoljuk a telefont, és egymásnak élünk. Persze főzünk, sétálunk, moziba megyünk ilyesmi.Ezzel azt akartam mondani, hogy a gyerektelen fiatalok jól megvannak főzés nélkül, de ahol már gyerek van, ott kell (kellene) hogy jusson idő a főzésre, és leginkább egymásra. Érdekes, de a magyarok állítólag napi 4 órát tévéznek. Arra van idő? Hogy van ez?Ági

  11. napmátka says:

    Szerintem nagyon függ a saját körülményeidtől (időbeosztás, munka), és persze a családtagok hozzáállásától, hogy mennyire szeretsz vagy nem főzni. Nálam volt olyan időszak, amikor valóban inkább teher volt. Mert hiába lehet “összedobni” valamit félóra alatt, azért a főzéshez hozzátartozik az előzetes tervezés és a bevásárlás is. Nekem volt olyan munkahelyem, ahol évekig túlóráztam, emelett persze néha kikapcsolódás lehetett a főzés, máskor meg csak kötelesség. Páromnak nincsenek elvárásai, mellette ezért is könnyebb, sőt: öröm főzni. Nyitott az újdonságokra, ez is sokat számít. Viszont neki az sem tragédia, ha egy-egy nap nem főzök. De a legfőbb: hogy most tényleg több időm jut rá, és módunkban áll az is, hogy gyakran együtt együnk hétköznapokon is. Ezt nem mindenki teheti meg. Én azt hiszem, hogy ez a dolog nem csak a konyha praktikus kialakításán múlik, bár az is nagyon fontos.

  12. Judith says:

    Eszter, olyan jó, hogy nálad mindig előjönnek ezek a témák! A blogodat is és a könyvedet is családterápiás eszközként használom. Egyszer írtad, hogy milyen családépítő dolog egy bevásárlás a piacon, majd egy jó kis lángos ebédre!Az embernek szüksége van a családjára, az otthon melegére. Én akkor érzem magam igazi nőnek ha (többek között) etethetem a szeretteimet, biztonságot adhatok nekik a családi tűzhely körül. Ezért érdemes élni. Ezért imádom a legtávolabbi rokonaimmal is megosztani az asztalomat, és hívom őket amikor csak lehet.Igen, fárasztó este hatkor nekiállni egy levesnek munka után.De sokkal haamrabb megvan, ha a lányom pucolja a hagymát, a férjem kipakolja a mosogatógépet, a fiam meg kiteregetí a reggel kimosott ruhákat. Addig beszélgetünk, hiszen azért vagyunk család, hogy szóljunk egymáshoz. Majd együtt vacsorázunk, persze közben is jár a szánk. Imádom. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy főzzön!!!

  13. Anonymous says:

    Én is megdöbbentem, hogy valóban vannak családok, akik szó szerint nem főznek. Mondjuk a gasztroblogok írói és olvasói pont nem ebbe a körbe tartoznak. Te Eszter meg különösen nem, aki állandóan egy csomó vendéget hív, vasárnaponként meg brunchot szervez, annak szerintem fogalma sincs, hogy némelyik családban mi folyik! És ez a szerencse!Birom az ikeát, szerintem tényleg tök jó konyhai dolgaik vannak.

  14. Házisárkány says:

    Sziasztok!Olvasgattam a hozzászólásaitokat,hümmögtem egy kicsit és belecsaptam a …..billentyűzetbe.Amíg gyerek voltam és még élt az anyukám addig az iskolából hazaérvén meleg étel várt otthon.Mikor elment akkor a vasárnapról maradt húsleves,hurka vagy valami más elkészíthető dolog a kamrában-kisvárosi-falusi gyerek voltam-,megmelegítettem vagy krumplit főztem…Mostanában mikor saját háztartásom van,és végre rendes konyhám nem mindíg van időm főzni.Nem azért,mert nem akarok,lusta vagyok vagy nem tudok főzni-vannak hiányosságaim bőven etéren!-,hanem azért,mert a főzés komoly előkészületeket igényel:legyen itthon rendes tej,szép krumpli,nem foszforeszkáló hús,jóminőségű és elérhető árú alapanyag.Ha ez megvan,akkor sem biztos,hogy ha este7-fél 8-ra hazaesel,még van erőd és gyomrotok kivárni,míg elkészűl a vacsora.Mi erre a közös kajálást találtuk ki,általában én érek előbb a kedvenc helyünkre,megrendelem az ételt-hazafelé menet az autópályán,klafa kifőzde-,mire elkészűl addigra a párom is befut.Hétvégén,ha nem dolgozom általában pénteken elintézem a bevásárlást a “tuskóba”,vagy a “meg”-ben,szombat-vasárnap pedig zakatol a konyha és napi két étkezésre biztosan leülünk !Sokan csinálják ezt manapság teljesen mindegy milyen a konyhájuk:volt lakótelepi,”tábori” konyhám is.Mindegyikben ezt műveltem.A környezetemben is hasonlóképp járnak el a háziasszonyok.ui.:Azért szivesen elfogadtam volna egy ikeás bútort annak idején mikor a konyhát csináltuk,sajnos nem fért bele a keretbe,de azért nagyon klafa bútort találtam a helyi asztalosboltban.

  15. Anonymous says:

    valóban majdnem mindegy milyen a konyha. bár jól szervezett, kényelmes helyen vidámabb a főzés. de nem annyira berendezés kérdése. de nekem inkább a “trükkök” hiányoznak. pl. írtál már a mandolinodról. milyen? hogyan használod? nekem egy f…man van, de mivel már többször leszeltem az ujjam, sőt utoljára a körmöm is, ezért félredobtam. így ritkán készül bármi julienne-vel…:)Asra

  16. Anonymous says:

    most már van microsite-ja is a mozgalomnak, a google dobta ki múltkor: http://www.fozzateljesebbeletert.hu. érdekes.

  17. M says:

    Én is csak mostanában figyeltem fel rá, hogy mennyire rossz a helyzet. De talán éppen a (jó) gasztroblogok egy kicsit jobb irányba terelik a dolgot.

  18. Gwyddone avagy picivirág says:

    Ez állati fura… *pislog* Na jó, belegondolva, lehet, hogy az nem természetes, ami nálunk van. Otthon is én főztem már nyolcéves korom óta (meg is látszik a karomon), és itt, hogy egyedül élek, szintén. Otthon mondjuk úgy zajlott, hogy hazaértem suliból, megfőztem, én ettem, meg aki odahaza volt, aztán kaja be a hűtőbe, én el különórára/melózni. Együtt evés max. hétvégén, de ez sem mindig jött össze. A húgaim mondjuk nem egészen szeretik a nagyon jól felszerelt, igazi fa bútoros, gyönyörű konyhánkat, bár az utánam legidősebb istenien süt. Csak főzni nem tud. A többiek már tanulják a dolgot…Most itt kicsi konyhám van. Jó felszereltség csak a fűszerek terén van, apa szegény most csinál új polcot hozzá. Mégis imádok főzni, sőt, gyakran előfordul, hogy (többségében fiú)barátaimnak, ha beállítanak, hogy nincs otthon anya/csajszi, de van alapanyag, és éhesek, összeütök valamit… Szerintem nem csak a konyhán múlik. A késztetésen is. És mivel nem ismerek a közelben olyan jó éttermet, ami megfelelne kényes ízlésemnek és szűk pénztárcámnak, otthon főzök. Eddigi tapasztalataim szerint én jártam jobban…

  19. Notte says:

    Ma áztatta el a mosógép a konyhámat,rettenetes csatatér az egész. Bárcsak megjelenne az IKEA Karácsonyi angyala……Kedves Éva!Akkor nem én főzök annyira jó tejbegrízt :))Pedig évekig ebben a hitben éltem:))))))

  20. Kati says:

    En azért annyit tennék hozza, hogy valamennyi szerepe valoban van a konyhanak a fözés szempontjabol. Itthon, a sajat konyhamban én egy nagy fözös vagyok, örömet is okoz, nem is sajnalom ra az idöt.Ellenben mikor a szüleim kicsi, kényelmetlen, levegötlen, résszul felszerelt konyhajaban kellene alkotnom…én is inkabb megrendelem:(((

  21. Anonymous says:

    Amikor ovisok voltak a fiaim (4-7 éve) az ovónők döbbenettel mesélték, hogy a srácok többsége nem ismeri a főtt kosztott. életükben nem ettek egy főzeléket, egy levest. pizzán és sült krumplin nevelik őket, amit legtöbbször kólával öblítenek le. … én nem tudom kit mi vezet arra, hogy így táplálja (?) a gyerekét. nem hiszem, hogy az esztétikus, jól használható konyha hiánya… ismerek olyan embert is, (nem is egyet) akinek a konyhája – nem tudok jobbat – vizuális élmény. gyönyörű, esztétikus, praktikus tárgyak mindenhol, tökéletes tisztán ragyognak. egyszer megkérdeztem: neked a pára, stb. nem szennyezi el? sokat takarítasz, hogy mindig ilyen szép? a válasz az volt: nem kell sokat takarítani, csak nem főzünk itthon. hétközben mindenki eszik ahol van, hétvégén pedig megrendeljük…. — hát… én csak a srácokat sajnálom, akik így nőnek fel. aztán meg hiperaktívnak, figyelemhiányosnak cimkézzük őket. (mindkettő kialakulásában van szerepe a táplálkozásnak.)Asra

  22. Rákosi Éva says:

    Notténak írom.Legnagyobb fiam Lauderbe járt. Több multi gyerekével, de nagyon sok nálunk evett, mert olyan volt a hangulat. Az egyik életében először nálunk evett tejbegrízt. Később már akkor is feljött, ha a fiam nem is volt itthon, csak úgy enni. Ez az amit úgy hívunk családi melege!

  23. Anonymous says:

    Hello Eszter!Pont ilyen konyhám van mint itt a képen. 🙂 Szerintem nem az időhiány okozza, hogy nem főznek a családok. Én egy nagy cégnél dolgozom vezető beosztásban. Munkakezdés reggel nyolc óra, de addig már bevásároltam. Kb. este hatig – néha tovább – mindennap benn vagyok, ez 10 munkaóra. Mégis van időm otthon egy kis csirkét, salátát, halat, főzeléket elkészíteni. Jó ilyenkor nem kezdek marhapörkölt vagy sólet főzésébe, arra ott vannak a hétvégék. Meg lehet oldani, ha akarja az ember. Megtehetném, hogy mindennap étterembe menjek, de ott nem kapom azt a minőséget (friss alapanyag műanyagok nélkül) amit otthon el tudok készíteni. Rosszul vagyok, ha látom, hogy egészen kis gyerekek nyomják a gyorséttermi kosztot. ÜdvNoor

  24. Notte says:

    Ma már minden nap főzök,de évek kellettek mire belerázódtam.A barátnőim is mind “főzősek”.”Hasonló a hasonlónak örül.”:) Szóval ez nem reprezentatív. Talán a környezetemben tapasztaltak miatt eddig azt hittem,hogy nálunk a nők 50 %-a inkább a főzést választja és nem a műanyag kaját.Sokan az időre fogják,hogy semmit se főznek,de egyszer evett nálam az egyik diákom,egy nagylány,aki “mekis” szendvicseken élt,mert egyáltalán nem főztek otthon. Én soha nem hittem volna,hogy a tejbegríz okozhat katartikus élményt,pedig neki az volt.Aki nem látta azt az örömet az nem érti meg,hisz csak tejbegríz volt….

  25. Szia Andi!Én az IKEA kampányát bonyolító ügynökségtől kaptam pdf-ben, ha dobsz egy e-mail címet, átküldöm neked. Egyébként abban is pont ez olvasható. 🙂

  26. Anonymous says:

    Szia!Blogod állandó olvasója vagyok, nagyon klassz. A gyeremektáplálkozás témájából írom a szakdolgozatomat, szeretném megkérdezni ennek a cikknek a fellelési helyét! Köszi. Andi

  27. kisrumpf says:

    Nagyon szenvedek a kicsi, rosszul berendezett konyha miatt (bérelt lakás, nem nagyon változtathatok, terjeszkedhetek benne), de az elképzelhetetlen, hogy ne süssek-főzzek, s este ne együnk együtt a párommal. Mikor összeházasodtunk, mondta, hogy esténként főtt ételt szeretne, előbb muszáj volt, kezdő háziasszonyként kínlódtam, de most már nagyon fontos pont az életemben, mert nem csak hobbi, a munkám is. Meglódult az agyam, megyek blogolni. De ez a felmérés érdekes. Amikor bp-i ismerősöm mondta, hogy kaját úgy rendelnek, s a felesége hétvégente sem igen főz, elnyílt a szám…

  28. Euthymia says:

    Szia, itt még ennél is rosszabb a a helyzet! Mindenki félkész kaját vásárol és azt eszik, meg gyorséttermes családi vacsik vannak (bár, ebben az a vicces, hogy együtt ülnek a gyorsétteremben és a család együtt falatozik).Jamie Oliver is próáblt valami kezdeményezést, hogy megtanítja a lányokat, asszonyokat főzni, de a műsor láttán én fakadtam sírva, hogy ennyire ne ismerjék a konyhai eszközöket! Fura volt látni!Én mindig is szerettem főzni, sosem éreztem kötelességnek! Bár ez biztos abból adódik, hogy imádok ENNNNNI is!! :)Kíváncsi leszek, lesz-e változás?!Szép napokat!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!