Fűszer és Lélek

Borjú tejszínes diószószban babbal

Furcsán venné ki magát, ha azt a címet adtam volna a mostani posztomnak, hogy amit a hűtőben találtam, de most tényleg ez a helyzet. Azt meg végképp nem merem leírni, hogy nem volt itthon semmi, aztán csak ezt tudtam összedobni. 🙂 Pedig tényleg ez a helyzet, ugyanis délután öt körül derült ki, amikor farkas éhesen feltéptük a hűtő ajtaját, hogy nincs itthon vaj, sajt, tojás, zöldféle, vagy valami gyorsan elkészíthető… izé, akármi.
Egyébként egyszer tényleg ettem úgy bélszint egy kolléganőmnél, hogy felhívott minket egy kávéra, aztán kibontott egy üveg bort, végül majdnem pizzát rendeltünk, de a fagyasztóból előkerült egy másfél kilós bélszín a sok cseresznye és szilva közül. Ha már más nem volt otthon, megettük 🙂
Tehát volt babkonzervem, hiszen vasárnap reggelenként a férjem gyakran kiált fel, hogy angol reggelit tegyél elém asszony! A paradicsomos babot nem szeretem, csak a sós lében eltettet szoktam megvenni, és saját paradicsomlével öntöm fel. Volt tejszín, ugyanis három napja meg kéne sütnöm egy tortát, amibe tejszín kell. Diót szintén a tortához tartogattam, a borjúkarajra pedig a jégakkuk tetején leltem. A konyakot nem szeretjük inni, úgyhogy ha egyszer véletlen valahogy a konyhába kerül, legalább két év mire valahogy elkoptatom.
30 perc alatt kész lett a kedd esti vacsora, és igazán jól sikerült.
Hozzávalók két személyre: (Dávid maradék húslevest evett sok-sok cérnametélttel, és végre valahára sárgarépával)
2 szelet hús (bármilyen filével működik a recept)
2,5 dl tejszín
3 marék dió
3 ek konyak
1 ek liszt
só, bors, szerecsendió
1 doboz babkonzerv (kidney bab)
apró krumplik
Apró krumplit alufóliába csomagoltam, és a sütőben 30 perc alatt megsütöttem.
A húst hirtelen kisütöttem forró serpenyőben, majd rászórtam a előzőleg megpirított, majd lisztté őrölt diót, felöntöttem a tejszínnel, megszórtam egy kanálnyi liszttel, szerecsendiót és borsot reszeltem bele.
Sóztam, és hozzákevertem a babkonzervet. Nagyon jót tett volna neki egy kevés zsálya, esetleg petrezselyem, és az, ha nem olajban, hanem vajban sütöttem volna meg a húst.

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. roll. says:

    jaj, dehogy haragszom, es koszonom a reszletes valaszt, a kelesztoprogramos sutot azonban eltarolom a fejemben, azt hiszem az egy jo dolog lehet

  2. Roll, ne haragudj, valahogy elfelejtettem:Ha van annyi eszem (ritkán fordul elő), akkor előző este kiveszem, és másnapig kiolvad a hűtőben szép lassan, vagy ha kicsit fagyos marad, akkor még egy óra neki a konyhában és jó is.Ez a lassú kiolvasztás a legjobb megoldás a sok rossz közül. Ha sietnem kell, akkor zacskóstól vizbe teszem, mindig hidegvízbe, és néha öntök hozzá fél deci meleget, ha a hús túl hűtötte.Lassú, és soha nem lesz túl jó a hús utána. Van a sütőmön 35 fokos keleztő program, ott is remekül lehet húst olvasztani.Mikoróban soha, többször próbáltam, akáthogy vigyáztam mindig kicsit megfőtt a széle, tragédia.

  3. Horasz says:

    ez ismeros….csak nalam megszokott a kethetente 1x poszt, nalad meg ritka…de mindenkeppen welcome back, jo osszekapast, stb:)

  4. Aranyos vany Horasz, nincs semmi gond, csak kicsit elúsztam a dolgaimmal, de már kezdem magam összekapni. köszönöm!

  5. Horasz says:

    Eszter, mi van veled? szokatlan, hogy ilyen hosszu ideig nincs post….H.

  6. Mishmesh,alias Dorka says:

    Dávid sárgarépát épát evett????Fütyülést próbálgatta utána? :-)Jól néz ki nagyon ez a husi, finom is lehet nagyon. Szeretem ezt a fajta vörösbab-konzervet,csak valamikor kemény egy kicsit.. Nem mindig, csak némelyik doboz..Ja, először a recept címét olvasva szívemhez kaptam kissé, mert elsőre úgy olvastam:”tejszínes disznószószban, habbal”

  7. roll. says:

    eszter, hogy hasznalod fel a fagyasztobol gyorsan a hust? marmint kiolvasztod-e vhogy es ha igen, hogy?

  8. Bogarmester says:

    Nekem is pont ilyen maradékok lapulnak a szekrényemben, dió, babkonzerv, krumplik, konyak. Ki fogom próbálni! (már csak borjúhús kell)

  9. Malvina says:

    Ugye, hogy a “semmi” is milyen relatív tud lenni? Az ilyen helyzetekkel kapcsolatban, én gyerekkoromban a nagyanyámtól megtanultam, hogyan lehet négy szem krumpliból negyvenféle ételt készíteni. És ha még krumpli sincs otthon, akkor a pirított gríz egyik felét sósan, a másik felét cukrosan tálalva egy jót enni.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!