Fűszer és Lélek

Csirkemell furmintban

Megmondjam mi hiányzott Hegyalján? (Nem ér nemmel válaszolni!) Az, hogy jobb helyeken lehetett borvacsorát rendelni, vagyis a fogásokhoz illő borokat szolgálták fel, de szinte sehol nem használták főzésre a borokat. Nincs mese, nekem kell kipróbálni, mint ahogy egy jó furmintot már párosítottam is egy remek libacombbal. Erre a receptre azonban télig még várni kell, most egy könnyű, kora őszi csirkemell következik.
Félédes furmintot használtam hozzá, természetesen Erdőbényéről, sőt a kakukkfüvet is az Aranyosi völgyben szedtem, de a szőlő a zöldségestől van, Hegyalján ilyenkor még nem ehető a szőlő. Ha nem félédes bort használtam volna, akkor tettem volna bele egy kevés mézet.
Nem akarom magam nagyon dicsérni, de igazán jól sikerült étel lett 🙂 Maradt egy kevés, de nagyon minimális szaft volt csak rajta. Másnap ehhez kevertem egy kevés tejszínt egy csipet liszttel. Most azon gondolkodom, hogy legközelebb hogy csináljam.
Hozzávalók:
4 dl furmint
1 egész csirkemell
1 nagy fürt szőlő
6 szem aszalt sárgabarack felaprítva
5 dkg lisztté őrölt dió
2 ek vaj
2 ág kakukkfű
5 szem boróka (mozsárba megnyomva, de nem összetörve)
1 marék mazsola
só, bors
(ehhez a mennyiséghez esetleg 2dl tejszín és 1ek liszt)
A csirkemellet sóztam borsoztam, majd egyben vajon megsütöttem. Vékony szeletekre vágtam és felöntöttem a borral, amibe a szőlőn kívül minden hozzávalót belekevertem. Negyed órát pároltam, addig kimagoztam a szőlőt. Utoljára bobtam csak bele, és épp hogy átforrósítottam, de nem hagytam megpuhulni. Rizzsel tálaltam.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Orsi, ez érdekes! mondjuk az én szölőm valóban elég savanyú volt, mondhatni savanyú a szőlő :-)Loiren, nagyon köszönöm!

  2. PartizánOrsi says:

    Szia Eszter! Elkészítettem ezt a furmintos csirkét a hétvégén, csak száraz furminttal. Finom, de nekem még így is túl édes lett (pedig mézet se tettem bele), igaz, a szölö nagyon édes volt. De hát az ízlések meg az ö pofonjaik :-))

  3. lorien says:

    azért ban kivétel, éppen tegnap ettem egy kiváló furmintban párolt marhapofát 🙂 és persze én is főztem, természetesen és is és az étel is tobzódott a tokajiban :)Ja, a csomagod nálam van, majd a részleteket lebeszéljük 🙂

  4. Dorka, az a titok, hogy nem arra kell menni, hanem tovább a bevezető úzon, majd a hidnál felkanyarodni jobbra. Az a nagy utca.A Bényei fogadóról pedig írd meg a véleményed a blogodban, majd küld el nekik a linket emilben, had tanuljanak belőle! 🙂

  5. Mishmesh,alias Dorka says:

    Ez a bényei templom?Voltunk ám ott, szombaton, varázslatos kis falu… A Bényei fogadóval viszont elég rémes tapasztalatom volt, nem a kaja(azt ki sem próbltuk, nem jutottunk odáig hanem a hozzáállás miatt..Simon még sírt is.. ettől előjött belőlem a jidische mame, és majdnem kitekertem a nyakáját a kislánynak, aki kiszolgált. Így visszagondolva már ki is tekerném.A recept nagyon tetszik! És Bénye tényleg csúcs.. Különös atmoszférájú hegyaljai falu.Bele is szerettem, (kivéve a fogadót).Apropó.. láttátok Bényén azt a házat amire életnagyságú játszadozó pónilovak voltak festve? ÁÁÁÁÁÁ!:D (Templom felé vezető utcán)

  6. vmistvan kukac hotmail.com says:

    hú, ha még eszter is utal arra, hogy ez aztán tényleg finom, akkor ez biztos nagyon klassz lehet 🙂

  7. medvedr says:

    Nagyon jó recept. Minden elismerésem.

  8. Peter says:

    Ha hazakoltozok es veszek egy boraszatot, teged foglak felkerni, hogy irj nekem szakacskonyvet a boraimhoz.Nagyon izgalmasan hangzik!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!