Fűszer és Lélek

36 fokos lázban égek

Versíró Verseny vette kezdetét a mai nap. Példátlan jutalom, és megbecsülés vár a Rubophen Versíró Verseny bajnokaira. A Nevezők közül többek között Fenyő Iván, Karafiáth Orsolya, és Péterfy Bori választja ki a győzteseket.

Manapság sajnos már nincs akkora divatja a verseknek, mint száz évvel ezelőtt volt, ezen próbál meg változtatni most a versíró verseny.

Nem tudom, hogy aki jól főz, az jól versel-e, minden esetre a nyereményeket látva érdemes beküldeni az eddig csak a fiók számára íródott sorokat. Úgy látom külön gasztro kategória nincs, de ha sok főzéssel kapcsolatos vers érkezik majd, akkor biztosan indítanak. 🙂 Egyszer valaki beírt ide egy nagyon helyes négysorost, asszem a kalácsról szólt. Ha magára ismer, akkor hajrá, hajrá! Lesz majd közönség szavazás is, én biztosan a kulináriával kapcsolatos versekre szavazok!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Pirikenagyi says:

    Ha már bordal, olvastam valahol, egy falusi vasúti átjáróban ezt a kedves párbeszédet. Azóta szívesen idézem, ha van rá alkalom:Ki a bort, nőt, dalt nem kedveli, az életet nem érdemliÉs egy kétkedő: Innád csak savanyú boromatÉlnéd nőmmel életedTanítana anyósóm a dalraNem írnál marhaságokat a falra te marha!!

  2. Anyja says:

    Örültem ennek a postnak, neveztem néhány verset a poros fiók mélyéről. Étkekkel kapcsolatban még nem írtam, kár, lehetne egy szavazóm. 🙂

  3. citromfű says:

    OFF:Szia Eszter! Ha gondolod, nézz be hozzám, vár ott Rád egy meglepetés!

  4. Anonymous says:

    Nem teljessen idevág, de meg szeretném tőled kérdezni, hogy mennyire vagy megelégedve a Kenwood mixereddel, mert nemsokára én is szeretnék majd egy ilyet. Ha itt nem szeretnél erre válaszolni kérlek írj a hullamos@vipmail.hu-ra. Köszönöm Zsuzsi

  5. Anonymous says:

    BORDAL Egyik kezemben a fegyverem,A másikat sem hevertetem,Jobbkezemben tartom kardomat,Balkezembe veszek poharat. Aki mostan nem tart énvelem,Verje meg azt az én istenem,Vigyék el a körmös angyalok…A hazáért iszom, igyatok! Igyunk jóbarátim, mostanság,Bor a megtestesült bátorság,Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,Öntsük hát magunkba hevenyén. Ki tudja, hogy mit hoz a holnap?Mire virad, tán már dobolnak,Akkor aztán ki a csatáraÉdes magyar hazánk javára! Koszorús a haza homloka,Szabadságból fontuk azt oda,Ott is marad örök-mindétig,Azt ugyan le róla nem tépik. Egyszer volt csak rabnép a magyar,Többé lenni nem fog, nem akar,Most már meg van vetve a lába,S az úristen sem hajt igába. Szabadságunk, aki hozzád nyúl,Elbucsúzhatik a világtul,Szivében vér s élet nem marad,Kiürítjük, mint e poharat! Pest, 1848. márciusKár, hogy nem én, hanem Petőfi Sándor írta 🙂 Imádom!Nóri


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!