Fűszer és Lélek

Szakad

Olyan 9-10 éves lehettem, amikor egy sátortáborban eltöltött 10 napból 7 olyan volt, mint ez a mai. Az első három nap harminc fok meleg, szikrázó napsütés volt, strandoltunk, esténként tábortűz mellett énekeltük a Paff a bűvös sárkányt, és a 16 tonnát 🙂
Aztán a negyedik nap reggelén arra ébredtünk, hogy szakad. A nagy katonai sátrak kb. fél napig bírták a vizet, gondolom a leselejtezett darabokat olcsón eladták az iskoláknak, aztán szépen lassan egyre több helyen kezdett el becsöpögni a víz. A vaságyakat furcsa szögben össze, majd széttoltuk, hogy minél kevesebb víz érje. Mindenki melegre számított, ezért egy vékony zártcipőn, egy mackónadrágon, és pulcsin kívül más meleg ruha nem volt nálunk.
Az első esős nap még kártyáztunk, beszélgettünk, a sátorban, de aztán elkezdett unalmas lenni, és hiányoztak a szomszédos sátorlakók is. Másnap bementünk a közeli városba, megnéztük mind a két múzeumot, a két templomot, és egy zsinagógát. Étteremben ebédeltünk, és jókat nevetgéltünk a vonat állomáson.
Harmadnap már majdnem megfagytunk! A ruhánk nedves volt, és koszos. Kimosni nem tudtuk, mert nem volt váltás, és abban a nyirkos időben soha nem száradt volna meg. Már ebédelni sem volt kedvünk átmenni az ebédlősátorba. A pottyantós wc-k a tábortól kb. 100 méterre voltak (naná), és addig húztuk a kimenetelt, amíg már tényleg szaladni kellett.
Utána másnap reggel arra keltünk, hogy szétunjuk magunkat. Szép lassan azt vettük észre, hogy mindenki az egyetlen kőépületben nyomorog, ami a mosdó volt.
És onnantól kezdve mindegy volt az időjárás. Szakadt, akkora sár volt, hogy a cipőnk beleragadt amíg azt a 20 métert leszaladtuk a mosdóig, de nem számított, mert a mosdóban várt a dumaparti, a sok társasjáték, a véget nem érő világmegváltó beszélgetések.
Reggel héttől este 9-ig, amíg volt egy kis fény, ott nyomorogtunk fiuk, lányok vegyesen. A negyedik esős nap este bejött az egyik tanár, akik persze egy vízmentes tanári sátorban forralt boroztak egész nap, és két dolgot közölt velünk:
-négy napja senki nem fürdött a táborban, lassan a faluban is érzik a szagunkat, elkezdték melegíteni a vizet, fél óra múlva sorakozó fürdeni! (Nagy fazekakban melegítették a vizet, majd a szabad ég alatt, kifeszített lepedők között mindenki kapott 4 liter langyos vizet, amit egy lavórban állva oszthatott be magának a barátnője segítségével, kancsóból locsolva. Megjegyzem, senkinek nem hiányzott a fürdés, és marhára nem zavart minket milyen illatok párolognak a mackóruhákból. Ennek ellenére, bár nagyon nehezen szántuk rá magunkat, fürdés még soha nem esett annyira jól!)
-eső ide, eső oda, éjjel bátorság próba lesz az erdőben. (Ha valakinek kimaradt volna az életéből a bátorság próba, akkor elmesélem, hogy korom sötétben 5 percenként egyesével indították a gyerekeket át az erdei ösvényen, kezükben egy bögre vízzel. Persze mindenki bevárta az után induló barátját, és kettesével vágtunk neki a rettenetnek, ahol tanárok ugrottak elénk a fa mögül, megdobáltak minket kavicsokkal, elgáncsoltak egy “hullával”, ami egy pár fekete gumicsizma volt, szürke pokróc alól kikandikálva.) Jó alanyok voltunk, sikítoztunk, ijedtünkben kilocsoltuk a vizet a bögréből, de nagyon-nagyon jól mulattunk.
Jó emlékezni ezekre a napokra.

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. loislane says:

    Én még SOHA de soha nem voltam ilyen bátorságizén.:( tökjó lehetett!!!

  2. frazon zsófia says:

    és mihez kellett az egy bögre víz?

  3. hodográf says:

    Naná, az én gyerekem most van táborozni. Tegnap este 11-kor telefonált, hogy éjjel kettőtől megy őrségbe. Akkor ért kb oda az eső… Remélhetőleg hajlandó votl felvenni a gumicsizmát 🙂

  4. Pumukli csoki? :-DNem ismerem, de aranyos a sztri, és gondolom a kocsi hátsó ablakában szállította a szomszéd.

  5. mithrile says:

    Szerencsére mi mindig Siófok-Sóstón táboroztunk, és mivel a család alig fél órára lakik, efféle vészhelyzetekben valaki el tudta hozni a ruhát:)Erről viszont az jut eszembe, hogy egyszer 35 fokban küldött anyukám a szomszédddal egy tábla Pumukli csokit. Ami azért rendesen folyt már, mire rávetettük magunkat:))

  6. cukroskata says:

    Lányom volt egyszer így táborban a semmi közepén egy erdőben. Zuhogott az eső, térdig érő sár volt. Vasárnap mi szülők látogatóba mentünk. A szülők zokogtak, hogy minden vizes, beteg lesz a gyerek, haza kell vinni. A gyerekek, meg zokogtak, hogy nehogy valahogy hazavigyék őket 🙂 remekül érezték magukat, és senki nem lett beteg.

  7. Alma says:

    Igen,pályázat,Balatonmáriafürdő.

  8. chilii says:

    nekem nem volt részem ilyen gyermekkori sátortáborban, de mostanság nagyon szeretek sátorozni! mondjuk Bovecen! 🙂

  9. A 10000 nagyon jó ár ahogy hallom, gondolom az önkormányzatnál pályázott az iskola. Az 53000 pedig rettenetesen sok! csoda, ha egy táborozójuk akad! Jó lenne, ha minden család meg tudná fizetni, mert egész életre szóló élmény az biztos.

  10. Alma says:

    A 14 éves lányom az idén ment először táborba,Balatonra(10000ft 1 hét).Olyan jól érezte magát,hogy a telefonját kikapcsolta,csak este 11 körül hívott fel bennünket,hogy ne nyugtalankodjunk,él és virul…

  11. teri says:

    Nekem a gyerekkorom legboldogabb napjai a táborosak voltak (ja szuper táborvezetőkkel), úgyhogy nagyon jól esett mindaz, ami a posztot olvasva feljött a tudatalattiból, a szagok is, a ponyva, a matracok… Az esős napok is jók voltak. köszi

  12. Anonymous says:

    Annyira jók voltak a régi sátortáborok! Egy nyáron két három ilyenbe is befizettek minket a szüleim. A fiam már csak egybe tud menni, mert 10 nap 53.000 forint!Magyarországon, és még csak nem is a balatonon!Kata

  13. :-(Mi augusztusban próbálkozunk pár nappal, ez lesz a fiam első sátorozása, remélem addig visszajün a nyár.

  14. A végén csapatonként bele kellett önteni egy lavórba, és amelyikben a legtöbb víz volt (ők ijedtek meg a legkevésbé) az nyert 🙂

  15. Anonymous says:

    Ez milyen sátortábor volt? Illetve, helyileg hol?Én is járok rendszeresen sátortáborba, idén is lesz, most megyek ötödszörre. Tavaly meg tavalyelőtt ugyanez történt velünk. 10 napos táborból 7 napig folyamatosan esett az eső. A pottyantüs wc is kb. 100 méterre volt. 2003-ig katonai sátrak voltak, akkor cserélték le őket. Éjjeli őrség, miegymással. A tábor Szár-on volt 🙂 És elég olcsó: 10 nap 20 E Ft, amiben benne van a 2x strandbelépő, illetve a 1 nap lovarda, ahol mindenki annyit lovagol, amennyit bír :)Üdv: Andi

  16. Ez a nyolcvanas évek elején volt, és Orfűn. Gondolom 2000 forintba került 🙂

  17. Nekem Szepezd kimaradt, de volt helyette vándortábor. 88-ban végeztem egyébként.

  18. hettie says:

    szia Eszter, en is az Iranyiba jartam 😀 de 83-ban meg eleg kicsi voltam Orfuhoz, talan hatodik, vagy hetedik utani nyaron voltam, igaz az inkabb a 80-as evek vegre esett. De gondolom akkor Balatonszepezdre te is jartal?

  19. Mónika says:

    Én is voltam sátortáborban napokig zuhogó esőben a Duna faddi holtágánál, a hatalmas sátrak tele voltak tálakkal, abba csöpögött a víz, minden nyirkos volt. Az éjszakai bátorságpróba viharban volt, onnantól kezdve nem féltem a villámlástól és a dörgéstől.:) Fantasztikus élmény volt, fantasztikus barátságok szövődtek. Szeretném, ha a kislányunk is átélhetne majd ilyen élményeket.

  20. Cserke says:

    De jó kis történet, sok minden eszembe jutott:)

  21. Erzsebet says:

    Minekünk mezőgazdasági munkárakellett gumicsizma. Répát szedtünktérdig érő sárban. Én is emlékszem,hogy gyerek méretben nehéz voltbeszerezni.

  22. Grenadine says:

    én meg a deák térre jártam, és minden nyáron mentünk 2 hétre táborozni. egyik évben postán küldtek a szülők gumicsizmát utánunk, akkora esők voltak. emlékszem, mekkora utánajárással lehetett csak beszerezni, forró drót volt az anyukák közt, hogy hol milyen méretben lehet épp kapni. ezen eltűnődtem kissé; manapság egy óra alatt leugrana bármelyik szülő kocsival a mátrába, és tuti nem fekete vagy barna lenne a gumicsizma 🙂

  23. helen says:

    Szia!Nem tudom, hogy ez jelent-e számodra valamit, de a blogodat most már “hivatalos” (értsd: mások által kitalált) díjjal is jutalmazhattam. http://xszem.blogspot.com/2008/07/brilliante-award.html

  24. Akkor rosszul írtam, mert nem a faluban fürödtünk, hanem a táborban. Ez szerintem 83-ban volt, és az Irányiba jártam.

  25. hettie says:

    Eszter, a leirasbol egybol Orfure ismertem:) Nekem is volt ott egy nagyon esos elmenyem. lehet, hogy egy evben voltunk? Vagy minden nyaron volt egy ilyen elazos Orfu? Mondjuk a faluban furdesre nem emlekszem, de ettol meg megtortenhetett 🙂

  26. Erzsebet says:

    Én a gyermeküdüléseket imádtam aSZOT üdülőkben.Itt is sok érdekesprogram volt, önállókká váltunk.Sok jó barátság is kötődött.

  27. frazon zsófia says:

    ez az vízhordás, ez mekkora ötlet! vigyázni kell, hogy ne lötyögjön, aztán a végén meg könnyen mérhető!

  28. Alma says:

    Én imádtam a bátorságpróbákat.Az eső miatt pedig most tettünk le a kapolcsi sátorozásról,6 gyerekkel és egy berni pásztorral nem lenne túl szerencsés program.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!