Fűszer és Lélek

Gyermekkor, eperfa Erdőbényén

Tegnap a kisfiam nem volt óvodában, mert előző este volt egy kicsi hőemelkedése. Másnap itthon tartottam, de rettenetesen unatkozott, és kutya baja volt már természetesen. Mikor kisütött a nap, lementünk sétálni, és akkor egyszer csak megéreztem egy illatot.
Hirtelen nem tudtam mi az, de rögtön visszarepültem az időben húsz-huszonöt évet. A boldog, gondtalan gyermekévek érzése átjárta a testemet. Forgattam a fejem, de nem sikerült beazonosítani mi is lehet az.
Aztán pár méterrel arrébb megláttam.
Apró lila foltok a földön, és felette az eperfa!
Istenem, ezer éve nem éreztem ezt az édeskés, mégis kicsit cefreszagú gyümölcsöt. Annyira vidéki dolog ez, hogy Budapesten fel se ismertem. Valahogy nem odaillő. Pedig ott van, nem is egy fa, hanem legalább húsz, a József Attila téren, a szobor környékén. Igaz, valamilyen nemesített fajta, lelógó ágakkal, de ugyanazt a gyümölcsöt termi, amit az „igaziak”. Talán még pálinkás hordó is készül belőle ötven év múlva, ha kivágják majd…
Erdőbényén nagyanyámnak is volt egy eperfája a kertben. Mindig lila volt a kezem az epertől, pedig nem is szerettem annyira, hiszen ott volt a csodálatos ropogós cseresznye is, a meggy, és a sárgabarack. Mégis, miután felébresztett az első harangzúgás, mindig ettem pár szemet.
Talán az erdőbényeiknek fel sem tűnik, hogy mennyit harangoznak a falujukban, és azt milyen hosszan teszik. Két templom is jut az 1500 emberre, és olyan a harangzúgás, mintha versenyeznének, melyik a jobb? A református, vagy a katolikus? Nekem a katolikus hangja egyébként sokkal jobban tetszik, igazi szépen szóló harang. Itt pesten ritkán harangoznak, azt is rövid ideig teszik, és különben is olyan hatalmas a zaj, hogy alig hallatszik el párszáz méterre. De ott fel lehet rá ébredni, és ha mégis sikerül visszaaludni, akkor egy óra múlva megismétlik 🙂
És a csend! Éjjel akkora csend van, hogy hallani lehet. Hangos a csend. Aki soha nem tapasztalt ilyet, az biztosan azt hiszi, hogy viccelek, pedig nem. Néha felugat egy kutya, és az ugatás végigvonul a falun. Napközben meg kukorékoltak a kakasok, és párszor robbantottak a bányában. Attól féltem kislányként, nem értettem a dolgot, tartottam tőle, hogy beszakad a föld az egész falu alatt, eltűnnek a macskaköves utcák, a virágzó gesztenyefák, illatos eperfák.
Az iskolában tanultunk is az eperfáról, hogy a pesti gyerek is megtudja, azért ültették az udvarra a régiek, mert nagy a vízigénye, elszívja a fölösleges nedvességet a ház falaitól. És persze a disznók is nagyon szeretik. Se a gyerekeket, se az eperfa pálinkáshordót, se az eperpálinkát nem említették.
Mutattam Dávidnak, és lelkes volt. Felemelve ő is eléri a gyümölcsöt, és hamar rájött, hogy a legfeketébb a legédesebb, megfogja a kezét, a nyelvét, a száját. Igazi gyerekcsemege, én is gyerek lehettem tőle egy pillanatra.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. lucy says:

    Van egy hely a Káli medencében, ahol szintén áll eperfa a templom alatti dombon. A nyár elején minden tízórai és uzsonna ott volt a lányokkal. Gyártom nekik az emlékeket. 🙂

  2. Mostmár én is tudom, hogy itt is van egy csomó, de eddig észre sem vettem, igaz nálunk az V. kerületben nem nőtt ilyesmi 🙂

  3. Anonymous says:

    Na, remek! Itt sirdogálok az irodában. Pedig balatoni lány lévén soha nem is jártam Erdőbényén. 🙂

  4. Matyi10 says:

    Szia FűszeresEzen a linken találsz egy neked (is) címzett kvízkérdést. Válaszold meg lécci a játék kedvéért! 🙂

  5. Erzsebet says:

    Nagynéném kertjében is állt egyilyen eperfa, fehér és piros gyümöl-cse volt. Miskolc belvárosábannagyon sok szép udvar volt, telegyümölcsfákkal, szép virágoskertek-kel. Amióta 30 éve lebontották eze-ket a régi házakat, nem találkoztameperfával.

  6. ORsolya says:

    szia eszter, nagyon szép írás az eperfáról és gyermekkori nyaraidról. tele finom (biztosan sokunk által ismert vagy inkább emlékezett) falusi hangokkal és hangulatokal, illatokkal, képekkel .én eperfát utoljára a pácini kastély elött látam. mondanom sem kell, hogy a tenyerem jó fekete is lett töle.

  7. Anonymous says:

    A fehér epret termők is finomak…nekem azok maradtak meg emlkékként, mézédes illat,íz.Szép írás!Nóri

  8. Edit says:

    VI. kerület Epres-kert. Csak nem igazán lehet elérni a fákat, mivel elkerített részen vannak. A képzősök viszont úgy tűnik nem szüretelik le, mivel lehull mind a földre…kár a gyümölcsért. Így csak a kutyám jár jól, aki, mint egy élő porszívó szippantja fel.

  9. Edit, meg kell rázni, és pálinkát főzni belőle :-)Látom az eperfa mindenkinek a gyerekkorát juttatja eszébe!

  10. Anonymous says:

    A nagymamám kertjében is volt eperfa, tényleg gyerekcsemege! Mostanában pedig kutyacsemege: Andrássy úton és környékén van pár eperfa és ezeknél a részeknél goldink előreszalad a lelőhelyre, alig várja, hogy a földről “szüretelhessen”. Ilyenkor az Eperporszívó nevet viseli ideiglenesen. Aztán amikor leérik, egy darabig még csalódottan kutat utána.LepkePillangó

  11. Zsuzsa says:

    Eperfa, bizony = gyerekkor. Szerencsére a környékünkön van elég sok, így ma is tudok csipegetni. Igaz, csak fekete, fehéret már nagyon régen láttam. Jó kis írás volt ez is.

  12. Edit says:

    At Andrássy úton és beljebb az Epres-kertben is van fehér gyümölcsű.A pálinka jól hangzik (habár gyerekként még nem tartozott a kedvenceim közé..)

  13. jj says:

    hatalmas kedvenc, én is találtam otthon egy hete… annyira tipikusan illik az otthoni földszintes-házas utcákhoz.

  14. gusson says:

    Idejét nem tudom, mikor ettem utoljára, pedig igencsak ínyemre való csemege!Apai nagyszüleim házának udvarán volt három is e fából, egy fehér, jó hüvelyknyi méretűt termő, egy sötétlila-éjfekete színű és e kettő házasságából (?) született tarka gyümölcsű. Szezonban a hullott szemek szőnyegként borították az udvart, persze csak addig míg a malacokat, ill. a tyúkokat rá nem engedte nagyapám. Mi kiskölkök felmásztunk a fára, alattunk meg az állatok, s hatalmasakat lakomáztunk. Előfordult, hogy jól meghajigáltuk egymást, persze a feketével, hiszen annak a nyoma csak lekophatott, lemosni nem lehetett. :)Az a hiedelem járta nagyszüleim ifjúkorában, hogy ahol a várandós anyuka testén foltot hagy az eperfa gyümölcse, ott a gyermeknek anyajegye lesz.

  15. Mirelle says:

    Eszter!Itt tele van a környék, mi hetek óta szüreteljük a Nőkkel, biciklizés, sétálás közben. Az Ág utcai ház kertjében 2 nagy fa is volt…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!