Fűszer és Lélek

Padlizsán fetás krémmel töltve


Padlizsán szezonnak még nem nevezném a mostanit, az nyár végén jön csak el, de egyre gyakrabban botlani két-háromszáz forint körüli árakba.
Én imádom, sajnos akkor is, amikor egy vagyonba kerül, de ilyenkor, amikor olcsó, mindig van itthon. Kétnaponta belecsempészem valamibe, mert ha csak egyszerű eldöntendő kérdést tennék fel a férjemnek, hogy legyen-e padlizsán vacsorára, akkor nemmel válaszolna. Nem mintha utálná, de magától soha nem venne.
Úgyhogy szokott belőle készülni melegszendvics krém, szósz, öntet tésztára, leves, és néha meg is töltöm, ilyenkor látszik is rajta, hogy miből van 🙂 30 fok felett, Remoska süti a lépcsőházban, had örüljenek a szomszédok, bár úgy sem tudják honnan jön az illat, ugyanis kétemeletes ház második emeletén lakunk, ide csak mi járunk fel. Egyébként az alattunk lakó agglegény nyaranta minden héten kétszer főz lecsót, és mindig éjfél körül. Menetrend szerint érkeznek az illatok: 11.30 szalonna, 11.40 hagyma, 11.45 paprika, stb. De nem szólhatok egy szót sem! Lehet, hogy ő is a lépcsőházban főz?
Hozzávalók a padlizsánhoz:
1 nagyobb padlizsán
20 dkg csiperke gomba
10 szem koktélparadicsom
20 szem fekete olajbogyó
4 gerezd fokhagyma
10 dkg füstölt feta
1 nagy fej paradicsom
só, bors, kakukkfű
1 citrom
olívaolaj
A padlizsánt ketté vágtam, és kanállal kikapartam a belsejét. Felkockáztam, majd rádobtam az olajon megfonnyasztott hagymakarikákra. Negyedekre vágtam a gombát, és a koktélparadicsomot, és azt is hozzá adtam. Kicsit kevergettem, sóztam, borsoztam, beledobtam a kakukkfüvet is, végül a felaprított olajbogyót is. Miután elzártam a lángot, belemorzsoltam a fetát. Ezzel a masszával töltöttem meg a padlizsánokat, majd 20 perc alatt megsütöttem. Borjúkaraj mellett volt köret, de önálló fogásként is megállja a helyét. Az asztalnál citromot nyomtunk rá. Sülhet egyszerűen sütőben is!
Gabojszától kapott, direkt túlhűtött bort kortyolgattunk hozzá rengeteg szódával. Éljen a fröccs!

Az utolsó Sábesz party

Ma volt az oviban az utolsó Sábesz party, amivel véget is ért a “tanév”. Ilyenkor a szombatfogadást játsszák el a gyerekek Hurwitz Deborah-val, úgy hogy minden héten más kisfiú mondja a kiddust, vagyis az áldást a borra, és más kislány fejét kötik be egy kendővel. Ők ülnek az ünnepi asztalnál, gyertyát gyújtanak, elmondják az áldást a kalácsra, stb. Ők a Sábesz Táti és a Sábesz Mámi.
Nálunk három óvónéni van a csoportban, köztük egyik a “zsidó óvónéni”. Ő tanítja a héber imákat, a dalokat, és kiscsoportban ő az angolos is, hiszen Devorah Angliából érkezett.
Dávid imádja. Neki köszönhető, hogy ismeri a betűket, és nem csak ismeri, hanem szereti is. Én is imádom, ugyanis szereti a gyerekeket. Ez talán furcsa így leírva, de a barátnőm gyerekei egy olyan oviba járnak a hatodik kerületben, ahol félni kell az óvónénitől.
Ehhez képest Devorah mindig mosolyog, és képes mosolyogva beszélni. Ha nem lenne őszinte, beszéd közben lefagyna a mosoly a szájáról. Én egyáltalán nem tudok mindig mosolyogni, még akkor sem, amikor tudom, hogy kéne.
Imádom, amikor arról mesél, hogy mekkora zseni a gyerekem. 🙂 Persze minden szülőnek erről mesél, de először is mindig elhiszem neki, másodszor minden szülőnek igazat mond.
Ez úgy lehetséges, hogy meg van az a jó tulajdonsága, hogy a legkisebb tehetséget, ügyességet, szépséget képes észrevenni a lurkókban, és erősíteni is azt. Sokan mondhatjuk el magunkról, hogyha általános, vagy középiskolában lett volna egy ilyen tanárunk, akkor most egészen máshol tartanánk!
Szerencsére ő jövőre, sőt egész oviban a gyerekekkel marad, egy biztos pont az életükben, ugyanis mindig ő a vallástanár.
Csodálom, hogy mennyi energia szorult ebbe a pici nőbe, aki délelőtt énekel, táncol, öltöztet, kezet mos, simogat, rajzol, fest, délután öt (5!) saját gyereket nevel, akikből kettő egy ikerpár, mellesleg a fiam csoporttársai. Aztán szombaton, amikor más zsidó a lábát lógatja, ő hatalmas vendégségeket tart, több tíz emberrel, hetente kétszer. Egyszer péntek este, egyszer szombat délben. És tud görkorcsolyázni. Ő is, és az ortodox rabbi férje is. Édesek! 🙂

Matt Armendariz

Már régóta tervezem, hogy írok pár sort egyik kedvencemről Matt-ről, aki a Matt Bites blog szerzője. Újévkor lett volna aktuális, ugyanis ekkor lepte meg ezzel a zseniális fotóval a barátait, amin hetekig nevettünk. Imádom a fickót, zseniálisan fotózik, nagyon jól ír, és szerintem hatalmas humora van. (Ez a kép tényleg mindent visz!) Itt egy nagyon jó kis interjú olvasható vele, bele kell lapozni az egyébként minden oldalán profi újságba.
A blogján sok kajafotós dolgot elárul, és minden szempontból nagyon élvezetes olvasmány.
Most azért is aktuális megemlitenem őt, mert Matt összeházasodott a párjával, aki egyben munkatársa is. Sok boldogságot kívánok nekik!
Tessék csak tessék!

Gazpacho

Hideg leveseket gyakran készítek nyáron, főleg olyanokat, amit nem kell főzni, csak turmixolni. A gazpacho eddig azért nem került fel ide, mert nem tartottam elég autentikusnak, lévén, hogy hazájában soha nem ettem még.
Aztán kedd este sikerült beszélnem egy andalúz párral, és kapásból nekik szegeztem a kérdést, hogy milyen az igazi, hideg gazpacho?
Okosabb nem lettem, mert kiderült, hogy kb. olyan mint a magyar lecsó. Mindenki kicsit másképp csinálja, a sajátjára esküszik, de ha az alapok benne vannak, akkor már tehetünk bele bármi mást is, az bizony gazpacho marad. Ez a pár is megosztott volt abban, hogy fehérkenyeret, vagy barnát kell-e bele turmixolni? Kell-e bele sűrített paradicsom, vagy csak friss?
Úgyhogy innentől kezdve borzasztó bátor vagyok, és ki merem jelenteni, hogy ez nem egyszerűen hideg paradicsomleves, hanem valódi gazpacho.
Hozzávalók:
1 nagy szelet szikkadt rozskenyér
1 dl olívaolaj
1 nagyobb salátauborka megpucolva
1 kg paradicsom
1 kaliforniai paprika (piros)
4 gerezd fokhagyma
3 ek vörösbor ecet
só, bors
A kenyeret megöntöztem az olívaolajjal, és egy éjszakát letakarva állni hagytam. Másnap minden hozzávalót összeturmixoltam. Tálalásnál vöröshagyma kockákat szórtam a tányér aljára, a leves tetejére pedig rozmaringot, és kecskesajt kockákat, majd meglocsoltam egy kis olívaolajjal. A Bűvös szakácsnál is érdemes olvasni ezügyben.

A férjem felesége

A férjem felesége benne van a júliusi Maximban. Tudni kell, hogy az egy pasi újség tele meztelen nőkkel. Namost ez a perszóna két oldalt is kapott, és vicces pasiszöveget adtak a szájába.

🙂 Sajnos ezen a képen nem én vagyok.

Az e heti HOT! ban pedig réteges joghurtot készítettem, sőt az Asztrológia különszámhoz is van egy oldalnyi közöm, pedig…

Kóser bor

koser+bor.jpgKóser borról írni Magyarországon elég nehéz dolog. Nem azért mintha nem lenne kapható, hanem azért mert amit Magyarországon árulnak az leginkább a lőre kategóriába tartozik. A kóser alkoholisták csináltak is egy tesztet, de véleményem szerint túl vajszívűek voltak a pontozásnál.
Mitől kóser egy bor?
Egy vallásos zsidó nem ihat akármilyen bort. Nekik készül a kóser bor, de pl. szombaton mi is azt iszunk, úgyhogy posztomat azért is írom, hátha valaki hajlandó lenne jó kóser bort készíteni Magyarországon, vagy behozni azt. Az ókorból származik az a zsidó hagyomány miszerint az úgynevezett neszech (pogány áldozati célra szánt) bor fogyasztása, vagy akár hasznosítása is szigorúan tilos. Később a Talmudban ezt a törvényt kiterjesztették minden borra, sőt szőlőlére is, nehogy akár a szőlőterület olyan legyen, ahol bálványimádás céljára termelnek szőlőt. Ebből következik, hogy az ortodox zsidók igyekeznek mindent magunk csinálni a bor készítése kapcsán, a szőlő megművelésétől kezdve, a szüretig, feldolgozásig, palackozásig.
Tehát egy bor attól kóser, hogy bálványimádó ember nem ér hozzá, és a szőlőn kívül semmilyen adalékanyag nem kerül bele. Tehát a kóser bor nem tablettából, hanem szőlőből készül. Hurrá!
Ha étteremben kóser bort fogyasztunk, figyelni kell arra, hogy az üveget csak vallást betartó zsidók bontsák, vagy kezeljék. (Ok, semmi akadálya!:-)kosherwinelarge.jpgSajnos meg kell említenem a mevusal „bort”. Bornak bor, kósernek kóser, mégis gondok vannak vele.
A bor régebben, amíg nem számítógépek szabályozták a szállítójárművek, borházak hőmérsékletét, könnyen erjedésnek indultak. Ezeket az erjedést okozó gombákat ki kellett ölni valahogy, hát kitalálták, hogy felforralják. Kár, hogy így már ihahtatlanná válik, de egy ortodox nem is annyira az élvezet kedvéért issza a bort, mint a liturgia miatt. Azóta szerencsére felfedezték a pasztörizálást, ami sokkal kevésbé teszi tönkre bort, de én inkább maradok a mevusalatlan bornál!
Forralt kóser bor akkor is kóser marad, ha nem zsidó személy ér hozzá, ugyanis forralt bort soha nem használtak bálványimádáshoz.
Miért lehet csak kóser bort inni?
Az egyik ok a fent említett akár véletlen bálványimádás elkerülése, a másik kicsit megfoghatatlanabb, de szintén hihető dolog pedig az ítélőképesség teljes megtartása.
Nem mintha a kóser bortól nem lehetne berúgni, mindössze nem lehet mindenhol beszerezni. Ezzel aztán könnyen meg lehet akadályozni, hogy zsidó legények siksze hajadonoknak csapják a szelet bódult állapotban, ne adj isten még közelebb kerüljenek hozzájuk! Így könnyebb megakadályozni a vegyes házasságokat 🙂
Egyébként létezik olyan törvény is, hogy tréfli borral kereskedni csak akkor szabad, ha az a kereskedő megélhetésének forrása. Számomra ez elég tág meghatározás, mert mi van akkor, ha én több forrásból élek? Egy rabbi ebben is eligazítana, ha megkérdezném. Sőt ilyen bort még ajándékba sem szabad adni, amennyiben magunk is ajándékba kaptuk, ez ugyanis szintén haszonélvezet.
Fontos, hogy kósernek kell lennie az ecetnek is, ami szintén sokszor borból, vagy szőlőléből erjed, illetve az olyan tömény italoknak, amik szőlőt is tartalmaznak. Alapból kóser, pecsét, vagyis hechsher nélkül is a whisky, rum, vodka, gin, ugyanis ezek az italok nem tartalmaznak bort.
koser+hordók
És a végére egy kis érdekesség:
Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből
„Az első kóser bor készítéséről szóló híradást a kassai polgárok panaszos levelében olvashatjuk 1609-ben, amikor elpanaszolják, hogy Mádon a zsidók kóser bort szüreteltek. Már nemcsak a lengyelek, hanem a zsidók is Tokaj-Hegyaljára járnak szőlőtermést venni. A levél leírta a kóser bor készítés legfontosabb jellemzőit, vagyis mint írták: „Ők magok szedték, nyomták és töltötték az hordóba; minthogy Őnagysága házában vannak, nem férhetünk hozzájuk.” Batthyány Ádám és Ferenc között a rohonci és a szalonaki zsidók adóinak megosztásánál is említést tesznek a kóser bor utáni adókról 1689-ben, ami mutatja, hogy a földesúri uradalmak már a kóser bor készítése, és a hitközségeken belüli forgalmazása után adót vetettek ki. Vagyis a vallásgyakorlást és ennek eszközét pl. a kóser bor árulást-fogyasztást engedélyezték, csak az engedélyt megfizettették a feudális monopóliumokhoz hasonlóan. Tokaj-Hegyalján a kóser bor akkor tűnt fel nagyobb mértékben, amikor az 1710-es évek második felében a szepesi kamara, amelynek hatáskörébe a Hegyalja is tartozott, kimondta, hogy a Sziléziából, Morvaországból, Lengyelországból bevándorolt zsidók adót tartoznak fizetni.
A zsidók türelmi adója, meg a kóserbor forgalmazása után szedett illeték a városoknak és a kamarának jelentős hasznot jelentettek, ami a 18. században rohamosan emelkedett. 1791. október 7-én Zemplén vármegye gyűlése a borral kapcsolatban megszigorította a II. József korabeli liberális törvényeket. Megszigorította a zsidók borkereskedését is, az aszúborok készítését pedig egyenesen megtiltotta nekik. Ugyanakkor a kóser borkészítés engédélyét is korlátozták a kóser bor címén történt visszaélések, a törvény előírásainak kijátszása miatt. Az aszúszemek védelme érdekében megtiltották aszúszőlőből kóser bor készítését, csak a közönséges borokat kósereztethették, illetve csak ilyen bort készíthettek.
1800-ban, a 28142. sz. királyi parancs a Tokaj-Hegyalján szőlővel rendelkező zsidóknak már megengedte, hogy a borukhoz egy-egy puttony aszúszemet vehettek, de ezt csakis a maguk számára kóseroztathatták meg.
Tokajban is a kóserbor készítésénél a tisztaság volt a lényeg. A kóser boroshordókat annyira tisztán tartották, mint a húsvéti edényeket. Kóser borkészítő nagygazdák voltak Tokajban még Altmanék, Klein Lipót likőrgyáros és jégveremtulajdonos, akiknek kóser bor készítésre a hitközségtől megváltott engedélyük volt. A kóser borok készítésére felhozott példák és kutatási eredmények is azt támasztják alá, hogy Északkelet-Magyarország területén, a hasszid közösségek lakta területeken a kóserbor készítésének nagyobb volt a gyakorlata. A tisztaság, a kóserítás megkövetelése is sokkal szigorúbb volt.
A zsidó borkereskedők – akik többségében kóser bort készítettek, és vásároltak fel, – mert ezt mind zsidónak, mind nem zsidónak eladhatták, éberen ügyeltek arra, hogy disznózsírral még véletlen érintkezésbe se kerülhessen a kóser bor. Mindig új hordóba szűrték a mustot, és új hordóban érlelték kóser pinceágban a bort. Erre az éberségre nagy szükségük is volt, mert Északkelet-Magyarországon is élt a szalonnával, disznóhússal történő hordókezelésnek, borjavításnak a szokása. Ezeket a zsidó vallási törvényeknek tilalmas állati termékeket a legáltalánosabb, legismertebb és legegyszerűbb, a nem zsidó háztartásokban megtalálható archaikus borstabilizációt biztosító, az erjedést pedig gátló szerként használták fel. A hordókba lógatták bele, vagy a dongákat kenték be velük. A füstölt szalonnát, húsdarabot antioxidánsként használták fel, amelyek megakadályozták az erjesztő mikrobák elszaporodását. A szalonna és a disznóhús felhasználása azonban – a rituális korlátok miatt – a zsidó borkereskedők vásárlásait teljes mértékben akadályozta, veszélyeztette. A zsidó vallás talán egyik leglényegesebb eleme a tanítás és a tanulás mellett az étkezési törvényeknek a kusruszt-nak, a kóser bor és a kóser háztartás szabályainak megtartása. Mind a néprajzi, mind a történeti adatok sokasága jelzi, hogy a kóser borok, húsok és ételalapanyagok (liszt stb.) készítése és forgalmazása milyen fontos adót, valamint készpénzbevételi forrást jelentett mind az államnak, mind a feudális tulajdonjog birtokosának, mind a hitközségnek. Mint adóforrás, ez tulajdonjogilag arra a feudális monopóliumra vezethető vissza, hogy a letelepedett zsidó személyek és közösségek a letelepülésükhöz és a vallás gyakorlásához tolerancia adót vagy külön szerződésben rögzített pénzösszeget fizettek. Annak a terület tulajdonosának fizettek, ahová letelepedhettek, ahol tíz férfi meglétével a vallási közösséget, a hitközséget kialakíthatták. „

Cukkini galuska


Cukkini galuska?
Tegnap azt hittem, hogy kitaláltam egy receptet. Egész nap nagyon örültem magamnak, hogy én micsoda nagy szakács vagyok, egy igazi zseni, és majd mindenki meglátja, hogy száz év múlva úgy emlegetik majd a cukkini galuskát, mint a gnocchit mostanság.
Elképzeltem, hogy lereszelem, majd összekeverem tojással és liszttel, aztán kiszaggatom, és kifőzőm.
Utána valami szuper kéksajtos, vagy olajbogyókrémes mártásba forgatom, reszelek rá valami jóféle kecskesajtot, és egy pohár fehérbor társaságában meglepem vele a férjem. Erre ő majd azonnal térdre esik, teljesen elalél a gyönyörűségtől, hogy micsoda sztárszakács az ő asszonya, és újra megkéri a kezem.
Na, ehhez képest a következő történt:
Lereszeltem a cukkinit, összekevertem a tojással és a liszttel, majd kifőztem.
Aztán kiderült, hogy nincs itthon se kéksajt, se kecskesajt. Sőt olajbogyó se.
Van viszont füstölt szalonna, juhtúró. Mit is akartam ezekkel? Gondol, gondol, gondol…
Igen! Juhtúrós sztrapacskát! Csak ebben a hőségben nem kívántuk.
Mi ebből a tanulság? Az hogy nem találtam ki semmit, csupán a krumplit cseréltem cukkinire. Ha egy tót olvasná biztosan vérbosszút esküdne. Viszont be kell látni, hogy határozottan finom lett. Hát még ha az eredeti elképzelés szerint készül minden!
Hozzávalók:
2 kisebb cukkini
só, bors
liszt (amennyivel nokedli sűrűségű tésztát kapunk)
2 tojás
10 dkg füstölt szalonna
2 gerezd fokhagyma
15 dkg szlovák juhtúró
A cukkinit lereszeltem, lesóztam, majd kinyomkodtam. Elkevertem a tojásokkal és a liszttel. Nagylyukú nokedli szaggatón kiszaggattam, és pár perc alatt megfőztem. Közben apró kockákra vágtam a szalonnát, rádobtam az összezúzott fokhagymát, majd arra szedtem a megfőtt tésztát. Borsoztam, de sózni nem kellett. Elmorzsoltam rajta a juhtúrót.
A férjem reakciója csupán annyi volt, hogy gorgonzolával biztosan nagyon finom lett volna 🙂
A kép minőségéért elnézést, de este 9 kor készült, vaku nélkül.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!