Fűszer és Lélek

Olvasom őket, ajánlom őket

Valahogy többször is szóba akartam hozni mostanában ezt a két blogot, de sehogy nem passzolt a témáimhoz. Végül feladtam a próbálkozást, és inkább írok róluk egy pár sort, hátha más is kedvet kap hozzájuk, ha még van olyan, aki nem ismeri őket. Már többször tettem ilyesmit, és eddig senki sem kérte ki magának, remélem most se lesz így 🙂
Szóval, itt van rögtön Merci blogja a Pranté. Nem gasztroblog, de főz is. Vannak olyan írásai, főleg a lélekről, amiből alig értek valamit, de mégis imádom. Aztán el kell árulnom a nagy titkot, hogy szerintem ő a legjobb fotós a gasztrobloggerek között. Az ételfotói is gyönyörűek, na de a családjáról készült képek egyszerűen minden egyes alkalommal elkápráztatnak. Ha nem írna egy szót sem, akkor is minden képe egy történet. Gratulálok!
A másik blog nem más, mint a Vajaspánkó. Új, és vega. Én húsevő vagyok, de ennek ellenére szeretem olvasnia a vegák blogját, mert sokat tanulok belőle, és talán az utóbbi két évben picit kevesebb húst is eszünk. A Pánkóban pedig az a különösen jó, hogy nem csak receptek, hanem egy kis környezet tudatosságra nevelés is, ami szerintem mindenkire rá fér, magamat is beleértve. Nekik is küldöm a gratulációmat 🙂

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. konok says:

    Azt hiszem, hogy jó blogokat ajánlani valahol kihívás is. Mert utána olyan szinten kell nekem is írnom, hogy ne szokjanak át oda inkább az olvasóim. Viszont, ha nálam lehet jó blogajánlásokat találni, akkor már csak azért is vissza-vissza fognak térni hozzám… szerintem.

  2. irisz says:

    Érdekes, hogy külföldön sokkal jellemzőbb, hogy pozitív hozzászólásokkal motiválják a blogszerzőket, itthon mintha kellemetlen volna vállalni, ha valami tetszik.Azért ebbe a szuper körbedícséretben benne van az is nagyon, hogy a hasonló a hasonlónak örvend, talán. 🙂

  3. W. Móni says:

    Szerintem meg azzal van a baj, hogy nem dicsérik egymást az emberek. Egyszerűen nem szokás mások munkáját elismerni, nyíltan beszélni arrról ha valami tetszik. nagyon irigyek az emberek, sokan azért nem linkelnek másokat, nehogy őket is olvassák. Tiszta vicc. Épp ezért nagyon örülök Eszter összes ilyen írásának, arról nem is beszélve, hogy mindig valóban jó blogot ajánl, mint most is. remélem, ha nekem is lesz blogom, rólam is ír majd :)))

  4. prante says:

    Én is ezt érzem, azt hiszem azért van, mert még szokatlan olvasni (hallani is) ilyesmit. Ahhoz vagyok szokva, hogy túl gyakran csak a hízelgés miatt dícsérik egymást az emberek. Vagy lehet, hogy a magabiztossággal és/vagy az önbizalmammal van a bibi 🙂

  5. Fűszeres Eszter alias Fűszer és Lélek says:

    :-DEz kicsit olyan udvaroljunk egymásnak (csúnyább szóra gondolok, de nem írom le) kör lett, de nem baj, ez van és kész!

  6. irisz says:

    🙂 Köszönöm szépen a szép szavakat, az összes pánkó nevében. Persze ez már túl szépen hangzik így harmadikként, de a Pranté képek engem is lenyűgöznek minden alkalommal, de ott helyben ezt már kifejtettem. 🙂 Vmint van több Fűszer és Lélek rajongó tagja is a kis pánkó csapatnak. Így a szimpátia köröskörben kölcsönös! 🙂

  7. prante says:

    Ó! Hát erről van szó! Dobhatom ki az összeesküvés elméleteimet 🙂 Mit nem értesz? Kérdezz nyugodtan, de jó ha tudod: szívesen (és kimerítően) magyarázok ám! :)Nagyon örülök, hogy szereted a fotóimat. Egészen más érzés tudni, hogy másoknak is tetszik, mint amikor csak a magam örömére játszo(tta)m a képekkel. Mint már párszor kommentekre reagálva is írtam, ezek a képek azért készülnek, hogy örömet okozzanak 🙂 A Vajaspánkó nekem is a szívem (egyik) csücske 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!