Fűszer és Lélek

Mediterrán kosárka

Előételnek ajánlom ezt a kosárkát péntek estére. A tészta vajas, úgyhogy ha nem teljesen vega a vacsora, akkor hagyjunk elegendő időt a hús, és a kosárka között, addig is egy jót lehet beszélgetni. Ez ugye csak a kósereket érinti 🙂
A tésztát készíthetjük saját magunk is, de vásárolhatjuk a bolti leveles-vajastésztát is, akkor kevesebb munka lesz az előkészületekkel. Kis tortaformában sütöttem, ilyet minden vasedényben árulnak, általában hat darab van egy csomagban, de érdemes két csomagot venni, mert úgy látom egy kosárkánál nem áll meg senki.
Hozzávalók:
1 csomag leveles-vajastészta
50 dkg apró szemű gomba
1 padlizsán
1 csokor újhagyma
olívaolaj
10 dkg szárított paradicsom
friss bazsalikomlevelek
só, bors
A tortaformával vágtam ki a köröket a tésztából, majd az ujjammal kicsit lenyomkodtam a tésztát. Egy serpenyőben olívaolajon megdinszteltem a karikára vágott újhagymát, és a negyedekbe vágott gombát. Sóztam, borsoztam, és amikor teljesen elfőtt a gomba leve, akkor adtam hozzá az apró kockákra vágott padlizsánt. Pár perc alatt a padlizsán is megpuhult, rászórtam a felaprított koktélparadicsomot, és elzártam a lángot. Minden kosárka aljára tettem két bazsalikomlevelet, és erre kanalaztam a zöldséget.
200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt sütöttem pirosra. Langyosan a legfinomabb.

A világközepén jártam, vegát ettem


Tegnap egy nagyon különleges helyen ebédeltem.
A történet úgy kezdődött, hogy kaptam egy levelet, amiben arról érdeklődött Viktor, hogy egy teljesen vega étterem kóser-e? Mondtam, hogy Amerikában lenne egy jó szó az éttermére, méghozzá a kosher style, de sajnos ennek ellenére az étterem nem kóser, mert egyszerűen kóser étterem az, amire egy rabbi azt mondja, hogy az, és valaki folyamatosan felügyeli.
Levél levelet követett, aztán abban maradtunk, hogy Viktor meghív ebédelni, bár az étterme csak két hónap múlva nyit (Üdezöld lesz a neve, és a Pannónia utcában nyílik majd), addig is váltunk pár szót. Úgy tervezik, hogy az elkészített ételről a termőföldtől a tányérig gondoskodnak, ehhez olyan termelőt keresnek, akit valóban érdekel az a zöldség, gyümölcs, amit termeszt (megjegyzem, ilyet én is keresek! 🙂
Az étteremben ugyanis megpróbálják majd megmutatni a vendégnek milyen jó az, ha teljes lényével azt cselekedi, amit éppen csinál, vagyis amikor eszik, akkor csak az evéssel foglalkozik, váljon eggyé az étkezéssel, figyeljen oda minden egyes falatra, amivel megajándékozza a testét. Szerintem jópofa lesz a belváros nyüzsgésében egy hely, ahol húsz percig egy kicsit kiszállhatunk a taposómalomból, önmagunk lehetünk.
Volt a vendéglátómnak egy nagyon jó mondata, miszerint ő nem vega, hanem növényevő. A vegaság ugyanis arról szól, hogy valamit megvonsz magadtól, a növényevés viszont többet ad. Tetszik.
A Világközepe központban találkoztunk, és ott Szavita főztjét kaptam, ami nagyon meglepett, ugyanis nem tudták, hogy megyek, tehát a saját ebédjüket osztották meg velem, és mégis maceszgombóc leves volt 🙂 Utána kaptam egy gabonapehely fasírtot, amitől leesett az állam. Az az igazság, hogy eddig nem ettem ilyesmit, és azt hittem, hogy fűrészpor íze lesz.
Hát nem az volt! Sőt! Nagyon finom, fűszeres, magyaros íze volt, el is kértem a receptjét.
Szavita magyaros laktovega főzőtanfolyamot is tart: Június 28, Július 5, 12, 19-én, alkalmanként 5000 forintért. Első nap előételek és levesek, második nap vasárnapi ételek, vagyis mit készítsünk rántott hús helyett. A harmadik alkalom a rakott ételeké, negyedik alkalom pedig a süteményeké tojás nélkül.
Tessék csak tessék!

Munkapiknik és vizilabdás fiúk

Tegnapelőtt, amikor már rettenetes meleg volt, egy munkamegbeszélés végén a fiúk kitalálták, hogy másnap reggelizzünk együtt a Holdudvarban, mert ott van levegő, és jobban forognak majd az észkerekek 🙂 Igen ám, de a Holdudvar nem gondol a hajnali kilenckor dolgozni, közben kávézni, és wifizni vágyókra, és 11 kor nyit. Még szerencse, hogy van weblapjuk, ahol ezt közlik is, így Esztike tudott reggel hatkor sütni egy epres sütit, termoszba tudta önteni a kávét, egy másikba a tejet, és mindezt bele tudta tenni egy kosárkába.
Reggel a Margit-szigeten találkoztunk, a sportosabbja bringával, a kényelmesebbje robogóval, mi pedig Bkv-val érkeztünk a megbeszélt helyre. Kicsit arrébb sétáltunk, letelepedtünk egy padra, majdnem elkezdtünk dolgozni, és akkor felbukkant egy csomó jó pasi.
Mikor közelebb értek (remek a szemem) látom, hogy ők bizony a vizilabdások! És mit csinálnak? Hát leveszik a pólóikat a hőségre való tekintettel. Igazán dicsérni való cselekedet!
Tiszta szerencse, hogy nálam volt a fényképezőgépem, így a többi hölgy olvasó is gyönyörködhet bennük egy kicsit. Túl sokat nem mertem fotózni őket, pedig több kört futottak körülöttünk, aztán labdákat dobáltak egymásnak. Ezt olyan fél 11-ig művelték, aztán visszamentek az uszodába. Utána dolgoztunk 🙂
A tanulság mindebből annyi, hogy aki teheti, csapja a hóna alá a laptopját, csomagoljon valami uzsonnát a barátainak, rokonainak, és üzletfeleinek, és menjen ki dolgozni a szigetre. Tényleg sokkal jobb mint az iroda!

munkapiknik+vizilabdás+fiuk

Citromos cukkini leves


Alig van benne kalória, kellemesen savanykás, hidegen is fogyasztható, de legjobb langyosan. Közeledik a cukkini szezon, és a most kapható zsenge kis zöldségekből isteni leves készíthető, ami különösen jól esik ezeken a forró napokon.
Ha nem lenne ennyire meleg, akkor chilit is tennék bele, de ez most kimaradt.
Hozzávalók:
2 kicsi cukkíni (30-40 dkg a kettő)
2 fej hagyma
4 dl kefir
olívaolaj
1 citrom leve, és héja
só, bors
tárkony
A hagymát karikákra vágtam, olajon megfonnyasztottam, sóztam. Közben a nagylyukú reszelőn lereszeltem a cukkínit, és rádobtam a hagymára. Kicsit kevergettem, amíg összeesett. Sóztam, borsoztam, ráreszeltem a citrom héját, felöntöttem két liter vízzel, belenyomtam a citromlevet, és felöntöttem a kefirrel. Összeforraltam, és rászórtam a tárkonyt. Szerintem nem kell habarni, de aki a sűrűbb leveseket szereti, az keverhet a kefirhez egy kanál lisztet, sőt kefir helyett használhat tejfölt, vagy tejszínt is.

Camembert-rel sült tészta

Hívhatnám sima sajtos tésztának is, de akkor mindenki a szalonnás, tejfölös tésztára gondol, ez pedig nagyon más. Úgy kezdődik a recept, hogy vegyünk két camembert sajtot, amit miután feltettünk a hűtőszekrény tetejére, felejtsünk ott szándékosan legalább három napig, de ha igazán bátrak vagyunk akkor egy hétig is. Ebben az esetben írjunk egy emlékeztetőt a határidőnaplónkba, mert egy idő után lemászik magától, és annak nem lesz jó vége.
Hozzávalók:
50 dkg penne vagy más tészta
2 db 15 dkg-os jófajta francia camembert
5 dkg vaj
5 gerezd fokhagyma
1 nagy csokor petrezselyem
2 ág rozmaring
frissen őrölt bors
20 dkg ementáli sajt

A tésztát kifőztem, de csak annyira, hogy a közepe valóban kemény maradt. Egy serpenyőben a vajon megfuttatattam az összezúzott fokhagymát, majd belekevertem a darabokra “morzsolt” camembert. Sóztam, borsoztam, beleszórtam a falaprított petrezselymet, és a rozmaringot is, majd összekevertem a tésztával. Egy öntöttvas lábosba öntöttem, a tetejére szórtam az ementálit, és 20 perc alatt szép pirosra sütöttem a tetejét.
Eléggé “illatos” vacsora, csak haladó sajtimádóknak ajánlom, de nekik kötelező. Egy pohár fehérbor illik hozzá.

Challah, barhesz, vagy szombati kalács

Két hete egy nagyon kedves “stáb” jött hozzám, a Videa munkatársai ők ketten, és a világkonyha rovatba készítenek kisfilmeket. Én a kóser, vagy zsidó konyhával passzolok a projektjükhöz. Csak ketten dolgoznak, egy határozott elképzelésekkel rendelkező rendező, aki egyben nagyon jó vágó is, és egy szuper operatőr. A Jákob rabbi az ő ötletük volt 🙂
Péntek délelőtt a nagy szombati főzést örökítették meg, és jönnek majd még egy párszor. Szerintem jó pörgős lett a film, a minősége állítólag javulni fog idővel, és pár perc az egész, akár munkahelyn is nézhető. Kicsit mutathatnák kevesebbet az ábrázatomat… Szerintem jó lett.
A kóser challac receptje itt olvasható.
Bátrabbaknak pedig hatos fonás itt.

Cider vagy cidre

Mivel ez most francia termék, hívjuk csak cidre-nek. Tavaly szeptemberben írtam róla egy szösszenetet, hogy mennyire hiányzik ez nekem, és azóta is sok cider-rel kapcsolatos levelet kapok.
Mirellével közös kedvencünkben a Lidl-ben 🙂 ezen a héten francia hét van, és végre kapható cidre is.
600Ft a 75 cl, és nekem tegnap este nagyon jól esett jégbe hűtés után, bár meg kell említenem, hogy sajnos nem annyira finom mint az angol, vagy svéd cider.
Könnyű kis nyári ital, mindössze 4,5% alkoholtartalommal. A cimke szerint 12-16 C között fogyasztva az ideális, de én úgy szeretem mint a pezsgőt, vagyis hidegebben. Van rajta egy aranyos kis ikon, amin egy terhes, nagypocakú nő van áthúzva, amint éppen dönti magába az italt. Megjegyzem, hogy nekem a nőgyógyászom kifejezetten ajánlotta minden este 1dl vörösbor elfogyasztását. 🙂

Csokoládétorta és élő liba

Hétvégén ünnepeltük édesapám hatvanadik születésnapját. Nagyon jól sikerült buli volt, sok-sok étellel, és két tortával a 22 vendég számára. A tortafelelős én voltam, úgyhogy szépen lassan meg is írom majd a torták receptjeit. Az este sztárja pedig egy ajándék liba lett. Apu gyakran emlegeti, hogy erdőbényei nagyanyám mennyire finom liba ételeket tudott készíteni. Nem hagyhatta ki a lehetőséget apu unokatestvére, és vett a monori piacon egy fiatal gúnárt. A liba piros masnival a nyakában, nagyon barátságosan érkezett, kicsit körbetotyogott, gágogott (ez nem a legmegfelelőbb szó, mert nem igazi gágogás volt ez, csak halk libabeszéd, aminek nem tudom a nevét). Utána összebarátkozott a 16 éves labradorunkkal, majd egész este a vendégeket kísérgette. Hihetetlen barátságos baromfi, úgyhogy anyu meg is kegyelmezett neki, Márton napig még egészen biztosan hízni fog. Egyenlőre két neve van, hol Mártonnak, hol Gedeonnak szólítjuk nagyon eredetien. Szerintem inkább Gedeon.
A tortára visszatérve, felnőtt tortát sütöttem. Ez azt jelenti, hogy 25 dkg 75%-os kakaó tartalmú csokoládét tettem bele, és egy deci rumot, cukrot pedig alig. Elfogyott 🙂
Hozzávalók a tésztához:
1 bögre liszt (1 bögre=2,25 dl)
1 bögre tej
4 púpos ek holland kakaó por
1 bögre cukor
1 tojás
0,5 bögre olaj
1 sütőpor
Ez végül is egy egyszerű bögrés sütemény. 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt sütöttem meg, de előtte tűpróbával ellenőriztem.
Hozzávalók a csokoládékrémhez:
25 dkg 75%-os kakaótartalmú csokoládé
2 dl tejszín
2 tojás sárgája
2 ek cukor
2 dl tej
1 ek étkezési keményítő
2 ek vaj
5 dkg mazsola
1 dl fehér rum
A tejet felforraltam a tejszínnel, majd belekevertem a csokoládékockákat. Lehúztam a tűzről, és addig kevergettem, amíg elolvadt a csokoládé. Beletettem a tojások sárgáját is, és habverővel alaposan eldolgoztam. Pár csepp vízzel elkevertem a keményítőt, beleöntöttem a csokoládémasszába, és visszatoltam a tűzre. Mikor besűrűsödött még beletettem a vajat és a cukrot, majd elzártam a lángot.
Közben beáztattam a mazsolát a rumba, és miután a mazsola megszívta magát, a rummal együtt hozzákevertem a krémhez.
Kettévágtam a kihűlt tortát, és megtöltöttem a krém felével. A másik felét elosztottam a tetején és az oldalán.
Egy habfixálóval kemény habbá vertem 2 dl tejszín, amibe belekapartam fél rúd vanília közepét. A tejszínhabbal megkentem a torta tetejét és az oldalát is. Megszórtam száraz serpenyőben megpirított mandulával, majd jól behűtöttem.

Olvasom őket, ajánlom őket

Valahogy többször is szóba akartam hozni mostanában ezt a két blogot, de sehogy nem passzolt a témáimhoz. Végül feladtam a próbálkozást, és inkább írok róluk egy pár sort, hátha más is kedvet kap hozzájuk, ha még van olyan, aki nem ismeri őket. Már többször tettem ilyesmit, és eddig senki sem kérte ki magának, remélem most se lesz így 🙂
Szóval, itt van rögtön Merci blogja a Pranté. Nem gasztroblog, de főz is. Vannak olyan írásai, főleg a lélekről, amiből alig értek valamit, de mégis imádom. Aztán el kell árulnom a nagy titkot, hogy szerintem ő a legjobb fotós a gasztrobloggerek között. Az ételfotói is gyönyörűek, na de a családjáról készült képek egyszerűen minden egyes alkalommal elkápráztatnak. Ha nem írna egy szót sem, akkor is minden képe egy történet. Gratulálok!
A másik blog nem más, mint a Vajaspánkó. Új, és vega. Én húsevő vagyok, de ennek ellenére szeretem olvasnia a vegák blogját, mert sokat tanulok belőle, és talán az utóbbi két évben picit kevesebb húst is eszünk. A Pánkóban pedig az a különösen jó, hogy nem csak receptek, hanem egy kis környezet tudatosságra nevelés is, ami szerintem mindenkire rá fér, magamat is beleértve. Nekik is küldöm a gratulációmat 🙂

Fánk sütőben sütve

Régóta tervezem már, hogy kipróbálom ezt a fánkot reggelire. A különlegessége csupán annyi, hogy nem olajban kell sütni, hanem csak sütőben. Tegnap nagyon későn értünk haza a piknikről, és ma nem mentünk dolgozni, így volt időm reggel elkészíteni a tésztát.
Nagyon finom lett, gyakori sütemény lesz nálunk. A pisztácia pedig egészen különlegessé tette. Ajánlom mindenkinek, vacsorára sem rossz, de azt hiszem reggelire az igazi egy csésze tejjel.
Hozzávalók:
5 csésze liszt (1 csésze=2,25 dl)
1,5 csésze langyos tej
1 csomag szárított élesztő
2 ek puha vaj
1 csésze cukor+2 ek
2 tojás
2+2 ek pisztácia
A tojásokat villával kicsit felvertem, majd belekevertem a vajat. A tejben egy csipet cukorral megfuttattam az élesztőt, és az egészet a tojásos vajhoz öntöttem. A liszthez kevertem a fél csésze cukrot, és 2 ek apróra vágott pisztáciát, majd hozzá öntöttem a folyékony hozzávalókat is. Géppel összedolgoztam, majd tíz percig dagasztottam. Letakartam fóliával, és 40 perc alatt duplájára kelesztettem.
Ekkor lisztezett deszkára borítottam, kb. fél centi vastagra nyújtottam, majd pogácsa szaggatóval köröket vágtam belőle. A körök közepét pici formával kiszúrtam, letakartam a fánkokat, és újabb 30 percig kelesztettem. Mikor megkelt, megkentem tejjel, és megszórtam a maradék cukorral elkevert maradék pisztáciával.
180 fokra előmelegített sütőben sütöttem készre. 24 darab lett belőle, két tepsin fért el.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!