Fűszer és Lélek

Az én listám

Forza barátom egy különös listát kért tőlem. Ő is megírta, a vágyai vannak rajta.
Először azt gondoltam, hogy csak a gasztronómiához valamilyen módon köthető vágyaimat osztom majd meg az olvasókkal, hiszen ez egy gasztroblog, de aztán úgy döntöttem, hogy elmondom a legrégebbi, és egyben legfőbb vágyamat.

Kurzív betűkkel lesz leírva, utána a gasztró szekció simával, úgyhogy akit nem érdekel a lelkem, ugorhat is nyugodtan tovább.

A listám elején a Ház szó áll, de ez nem mond semmit, mert nem egy lakóházról álmodom.
Hároméves korom óta álmodozom egy házról. Nem akármilyen ház ez, hanem az „én” házam. Ez nem a lakóházam, hanem a menedékem. Egy hely, ahová havonta, kéthavonta, vagy akár hetente visszavonulhatok. Nem jó szó rá a nyaraló, mert nem nyaralásról van szó, hanem egy olyan helyről, ahová a lelkem vágyik, amikor bevágnak elénk index nélkül, amikor nem férek fel a piros hetesre, vagy amikor rátolják a lábamra a bevásárlókocsit, és csak néznek rám bután.
A házhoz a barátaimnak is lenne kulcsa, mert úgy érzem, nekik is szükségük lenne egy ilyen menedékre. Az ajtóm mindig nyitva állna előttük friss kenyérrel, meleg vacsorával, és hűvös borral várnám őket, ha én is ott lennék. Reggelig beszélgetnénk a kertben ülve, kockás pokrócok alatt összebújva, örök, kamaszos szövetségeket kötve.
Ha nem lennék ott, amikor szükségük lenne a házra, akkor egy levélkét hagynék a kredencben nekik, és egy üveg bort a pince hűvösében.
Ez a ház nem egy vagyonba kerül, még azt is mondhatnám, hogy olcsó. Persze nem egy havi kereset, de Pesten ebből a pénzből semmit nem lehet venni.
Szeptemberben lesz húsz éve, hogy hazahoztam egy követ magammal. Ez a kő azóta is mindig velem van, bár újabban a fiam is elkezdte csodálni ezt a kődarabot, és reggelenként, amíg autóval elmennek az ovibuszig, a kő mindig az ő kis kezében lapul. Tudja, hogy nekem nagyon sokat jelent, ezért nem viszi fel a buszra, hanem hazaküldi az apjával, hogy napközben velem lehessen.
Ha enyém lesz álmaim háza, a követ beépítem majd az ajtófélfába. Akkor a kő hazaérkezik.
Édesanyám nem érti ezt az álmomat. Édesapám érti, de nem veszi komolyan.
Ma felhívott Meir barátom, aki nagyon rendesen, rendszeres időközönként telefonál nekem. Én ugyanis nem vagyok telefonálós nőszemély. A barátaimat se hívom soha. Tudom, figyelhetnék az ilyesmire, de nem szeretek telefonálgatni. Még szerencse, hogy akik szeretnek, megbocsájtják, hogy mindig ők hívnak, én szinte soha.
Szóval Meir felhívott, én pedig elmeséltem neki a vágyamat. Azt mondta, hogy: aha, az jó. 😀
Ő sem érti.
Nem baj, a férjem érti, és nem tart őrültnek miatta. A fiam még nem tudja, de a követ már szereti, jó úton halad.
Hogy miért nincs még meg ez a ház? Nem azért, mert nem vágyom rá igazán, hanem azért, mert szándékosan nagyon keveset gondolok rá. Olyankor jut eszembe, ha valaki ilyen kérdéseket tesz fel, mint Forza. Ilyenkor napokig nem vagyok magamnál. Vagy álomba sírom magam (ez azért inkább gyerekkoromra volt jellemző), amiért nincs még a kulcscsomómon a házam kapukulcsa, vagy álmatlanul forgolódok reggelig (mint előző éjjel), arról álmodozva, hogy mi lenne, ha reggel fognám magam, és megvenném a házat.
Ha holnap kapnék nyolcmillió forintot (ennyibe kerülne kb. a legnagyobb álmom), akkor sem erre költenénk. Szerencsére még tudok reálisan gondolkodni. Jó lenne egy ötven négyzetméterrel nagyobb lakás. Jó lenne 4-5 metrómegállóval beljebb költözni. Jó lenne egy nagyobb kocsi. Mindig van helye a pénznek. Érdekes, de állandóra nem költöznék családi házba, igazi ötödik kerületi lány vagyok, szeretem a nagy régi bérházakat.
De már egy kövem van!
Nemrég hallottam, hogy Japánban egyre gyakrabban jótékonykodnak úgy, hogy valakinek a postaládájába tesznek hatalmas összegeket, vagy egy nagy köteg pénzt hagynak egy nyilvános wc-ben. Ha valaki úgy találja, hogy módjában áll ezt a vágyamat megvalósítani, akkor a csomagra kérem mindenképp írja rá, hogy csakis „A házra” költhetem. Vagy adjam meg a számlaszámom? 🙂
Jöjjön a gasztroálom, két felvonásban.

Az első egy AGA cooker. Nem csak én vagyok AGA megszállott, létezik már AGA wannabe oldal is, itt olyan megszállottak cserélhetnek eszmét a tűzhelyek királyáról, mint jómagam. Ha választhatnék, sötétzöld, vagy bordó sütőt vennék, azt is a legszélesebbet, olyat, ami egyben cirkóként is üzemel, az ára pedig egy millió forint körül mozog 🙂

Utoljára hagyom azt, ami minden bizonnyal megvalósul majd, és remélem olyan társaságban, akikkel nagyon jól érzem magam. Szeretnék egyszer egy hónapos sajt-bor túrára menni Franciaországba. Sajtot sajttal eszek majd, közben borospincéről borospincére járok. Az lesz ám a jóvilág! 🙂
Dorka, Meir, és Lois, ti sem ússzátok meg!

A mézek hamisak, pedig a méhek már dolgoznak

Gyönyörű tavaszi hétvégénk volt! A méhek is elkezdtek dolgozni. Aktuális lett beszélni egy kicsit a mézről. Biztosan mindenki hallott már róla, hogy a boltok polcain sorakozó mézek 70%-a hamísított. Ez nem csak a hamísítás ténye miatt felháborító, hanem azért is, mert a hamis méz sem olcsó, és Magyarországon a családok leginkább a gyerekek számára vásárolnak mézet, főleg a megfázásos időszakban. A szülők jót akarnak, azt szeretnék, hogy gyermekükön természetes gyógymódot alkalmazva segíthessenek egy átköhögött éjszaka után. Az Európai Unió évtizedek óta nem önellátó mézből. Kétszer annyi mézet fogyaszt, mint amit termel. Magyarországon ellenben teljesen más a helyzet, itt túltermelés van. De nem a magas termelés, hanem az alacsony fogyasztás miatt. Az egy főre jutó éves mézfogyasztás nálunk 40dkg, míg Németországban 1,6 kg, sőt van olyan ország, ahol 4 kg. Így a megtermelt mennyiség kétharmadát kivisszük az országból. A 200-250 tonnás európai piacon 20 tonnát képvisel a magyar méz. Érdekes momentum, hogy míg a nagy német cégek az európai szabályozás enyhítéséért, azaz a magasabb szintű szermaradvány elfogadásáért lobbiznak, addig a magyar termelők a szabályok szigorításáért tüntettek Brüsszelben.
Az, hogy mennyire kristályosodik ki, “ikrásodik” a méz, a szőlő- és gyümölcscukor egymáshoz viszonyított arányától függ. A méz 79 százalékban cukrot tartalmaz, 20 % víz és 1 % az egyéb anyag. Az a méz, ami ikrásodik, biztosan nem hamisított! A mézet ugyanis izocukorral hamisítják, ami folyékony. A mézet 60 foknál magasabb hőnek nem szabad kitenni. Ugyanakkor a méz soha nem romlik meg, mert baktériumölő hatással rendelkezik. Akár a fáraók sírhelyén talált mézet is meg lehetne enni. A kaptár sterilitását a propolisz is biztosítja, ami gyulladásgátló balzsam. A méhpempő a fejmirigy váladéka, hormonális hatású. A nőnemű méhekből ennek hatására fejlődik királynő. A méhpempőt nem fogyasztók pedig dolgozókká válnak.
– A mézhamisítás legegyszerűbb módja a vizezés. Vásárláskor zárt üveget állítsuk a feje tetejére, és ha a benne lévő buborékok gyorsan haladnak felfelé, a méz túlságosan híg, sok vizet tartalmaz, valószínű, hogy hamisított. Ellenőrzéskor azonban figyelembe kell vennünk, hogy lehűtött mézben a buborékok mozgása lelassul, s így már nehezebb megállapítani a vizezést.

– Ritkábban, de kapható az úgynevezett “éretlen méz” is. Ilyen mézet se vegyünk, mert ez is jóval hígabb a szokásosnál, bár nem számit hamisítványnak. Ilyenkor is érdemes rákérdezni a méz eredetére, minőségére.
– A virágmézként árult “műméz” invertcukorból aromás anyagok (néha zamatos méz) hozzákeverésével és festékanyagok színezésével készül. A hamisítást könnyen felismerhetjük, ha egy kávéskanálnyi mézet tiszta szeszben feloldunk. Amennyiben teljesen oldódik, úgy a méz tiszta. Ellenkező esetben homályos lesz és rövid idő múlva a belekevert anyag leülepedik.
– Ha a méz illata, zamata, színe és állaga eltér az eredetitől, még inkább legyünk óvatosak, mert valószínű, hogy a mézet melasszal, glicerinnel és mesterséges zamatanyagokkal keverték. Az ilyen hamisítványnak már semmi köze a mézhez!
Régóta közszájon forog néhány mézkereskedő cég, vállalkozó neve, akikről többen tudni vélték, hogy hamisítják a termelőktől megvásárolt mézet. Fogyasztóvédővel, közjegyzővel felszerelkezve 15 gyártó mézéből vettek mintát és küldték el a brémai laboratóriumba. A válasz megdöbbentő. A három legnagyobb kiszerelő egyik mintáját sem lehet méznek nevezni. A másik tizenkettő is hagy kivetnivalót. A vizsgálat után pár hónappal megismételték a tesztet. Az eredmény ugyanaz. A hazai piacon a három cég ontja a minőségileg nem megfelelő árut a multik polcaira. Nem azért végezték a vizsgálatot, hogy titokban maradjanak a nevek, a méhészek többsége tudja, hogy kik ők. Magyarországon a hatályos jogszabályok azonban a bűnözőket védik. A méhészek a törvényesség kereteit betartják azzal a reménnyel, hogy „mézbotrány” nélkül, törvényes úton nyerik el büntetésüket a csalók.
Én szerencsére „lefoglaltam” az éves méz mennyiségünket egy gasztroblogger kolleginánál már jó előre, és ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon találni egy termelőt a közelében. Mint a fentiekből is kiderült, nem ők, hanem a forgalmazók a csalók.

Okosságokat innen ollózatm.

Töltött karalábé

A töltött karalábé akár indulhatna az egyik legfinomabb magyar étel címért is, mert így tejfölösen sehol máshol nem készítik. Édesanyámnál jobban senki nem készíti, de sajnos nem ehetem mindig az ő főztjét, ezért évről évre én is megfőzöm.
Tavaly úgy emlékeztem, hogy anyu azt mondta, a jó töltött karalábé titka, egy pici cukor. Meg is említettem neki, hogy valóban milyen finom lett így, de nagyon meglepődött, hogy ő ilyet soha nem mondott. Hogy akkor hol halhattam, ez igazán nagy rejtély.
Pár éve, amióta itthon is kapható ez a zsenge, egyébként általában Olaszországból importált karalábé, nem lutri a zöldség megvásárlása. Még emlékszem arra, amikor tavasz elején hazavittünk a piacról egy gyönyörű, zsengének tűnő karalábét, és otthon dobhattuk is ki, annyira fás volt az egész. Fás karalábét már évek óta nem vettem, ez a mostani is annyira vaj puha volt, hogy öröm volt enni.
Olyan zöldséget érdemes venni, amin rajta van a levele. A levélen látható a legjobban, hogy mennyire friss. Ha a zöldséges csak levél nélküli példányokat tart, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jó pár napja ott fonnyadozik nála a karalábé. Nem mellesleg, a zsenge leveleket nagyon alapos mosás után érdemes megtölteni, és én még plusz egy levélkét felaprítva bele is szórok a főzelékbe, mint a petrezselymet. (Tényleg nagyon alaposan meg mosni a levet, sőt, nem árt hideg vízben áztatni egy fél órát!)
Hozzávalók:
4 karalábé
30 dkg darált hús
3 marék rizs, félig megfőzve
só, bors
1 hagyma
1 kk pirospaprika
1 kk majoránna
2 babérlevél
2 kk cukor
3 dl tejföl
1,5 ek liszt
A húst összekevertem a rizzsel, a felaprított hagymával, majoránnával, sóztam, borsoztam. Megpucoltam a karalábékat, háromnak kivájtam a közepét. A negyediket felkockáztam. Ez a töltelék mennyiség a három karalábén kívül még négy levél megtöltésére volt elegendő. Úgy töltöttem a leveleket, mintha töltött káposztát készítenék.
Egy akkora lábosba tettem a karalábékat, a leveleket, és a karalábé kockákat is a kivájt forgácsokat amekkorában éppen elférnek együtt. Annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepi, beledobtam a babérlevelet, sóztam, borsoztam, majd beleszórtam a cukrot is. fedő alatt puhára pároltam. A tejfölt elkevertem a paprikával, és a liszttel, a végén ezzel habartam be a főzeléket.
Mielőtt elzártam a lángot, beleszórtam egy csokor petrezselymet, és egy felaprított karalábé levelet.

Sült szeder

A receptekből nem látszik, de tart még a diéta. Tegnap délután feljött a barátnőm, és valami édességet óhajtott. Nem állítom, hogy sok minden nassolnivaló van itthon, hát abból kellett összedobni valamit, amit találtam. Nagyon finom lett, meg fogom ismételni!
Hozzávalók fejenként, vagyis két kis tálkához:
1 alma
10 szem szeder
1 kk étkezési keményítő
fahéj
1 kk méz
szerecsendió
1 tojás fehérje
reszelt citromhéja
1 csipetnyi őrölt szegfűszeg
Az almát lereszeltem, megszórtam a fahéjjal, szerecsendióval, szegfűszeggel, citromhéjjal, és a keményítővel. Összekevertem, és a tálka aljára tettem. Rádobtam a szedret, majd 10 percre forró sütőbe toltam. Közben keményre vertem a habot, belekevertem a mézet, majd a habot a gyümölcsre halmoztam. Még 15 percig sütöttem. Csajdesszert pezsgővel:-)

A fagyasztószörny mindent megeszik


Tegnap darálthúst kerestem a mélyhűtőmben. Meg mertem volna esküdni, hogy kell lennie két félkilós csomagnak. Nem találtam, úgyhogy kipakoltam az egészet, és csodákra bukkantam.
Előkerült:
fél cukkíni torta, most olvad ki.
6 muffin, nem emlékszem rá, ment a kukába
4 csomag brokkoli (kezdeni kell vele valamit)
fekete tőkehal filé (nem rég vettem, de elfelejtettem)
Annyit gondolkodtam már azon, hogy miként lehetne mindig ápdételni a fagyasztóban várakozó ételeket, de eddig nem jutottam megoldásra. Talán ha egy nagy fiókos fagyasztóm lenne, és csak kevés dolgot tárolnék benne. De ha nekem kicsi, polcos fagyasztóm van, és rengeteg dolgot próbálok meg elraktározni ott?! 🙂

Eredeti kép: jewtopia

Rántotta?

Egy éve, amikor megvettem a Szakácsok könyvét, hatalmas meglepetés ért. Kiderült, hogy nem tudok rántottát sütni! (Nem röhög!) Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy francia rántottáról lesz szó.
Ez a fajta rántotta időigényes, kicsit munkás, tripla kalóriát tartalmaz, és tízszer jobb, mint amiket eddig ettem. Úgyhogy megéri a fáradságot. A könyv két tojáshoz öt deka vajat ír, és ez a mennyiség meg is felel a valóságnak, úgyhogy van benne zsír bőven! Éljen a koleszterin 🙂
A recept szerint duplafalú lábosban, nagyon meleg, de nem forró víz felett kell kevergetni folyamatosan a tojást a vajjal, olyan húsz percig. Eleinte így készítettem, aztán szembejött velem Gordon Ramsay videója, és azóta a vízfürdőt kihagyom.
A lényeg a vastag falú serpenyőn, a nagyon alacsony hőmérsékleten (amit a serpenyő tűzről való lehúzásával szabályozhatunk), és a folyamatos keverésen van. Az időt így sem lehet megspórolni, de legalább nem kell annyi edényt használni.
Persze most se vetem meg a kolbászos, hagymás rántottát, de bevallom egy éve nemettem ilyet, csak vendégségben.

Zsázsa

A zsázsában az a legjobb, hogy egy hét alatt megnő akkorára, hogy már enni lehet. Az ideális idő, amit hagyni kell a növekedésének az két hét, de tavasszal mindig türelmetlen vagyok, és már egy hét után, amikor az első zöld kis levélkéi megjelennek, elkezdem enni.
Szitába kell szórni a magokat, jól meglocsolni, és egy nedves pamut textillel letakarni. Naponta 3-4-szer meglocsolom, különben hagyom, had növekedjen magától.
Három nap elteltével már van akkora, hogy a rongyot le lehet venni a tetejéről, ezután csak locsolni kell még egy pár napig, aztán ehető.
Már az ókorban is nagyon kedvelt növény volt, a Kárpát-medencébe a rómaiak hozták magukkal. Enyhén csípős, pikáns növény, tele C vitaminnal. Magas C vitamin tartalmáról a tengerészek is tudtak, akik skorbut ellen vitték magukkal a hajójukra a növényt.
A kerti zsázsa valószínűleg a mai Irán területéről származik. Dioscorides azt írja, hogy Babilon a hazája. Kínában mar i. e. 1500 évvel is ismerték; I. Yin császári miniszter úgy vette számba a növényjegyzékében, mint a legfinomabb salátát. És valóban nagyon finom salátának is, de szerintem a legjobban a tojás, a sajt, és a túró ízét egészíti ki.
Amit a növénykéből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta levő két sziklevél. Ha kissé tovább engedjük a növénykéket nőni, akkor megjelennek az első, zsenge lomblevelek is, amelyek éppen olyan kellemes ízűek, mint a sziklevelek. Állítólag fagyasztható, de ebben a nagy víztartalma miatt nem nagyon hiszek, viszont egy hét alatt az év bármely részében szüretelhető.

Vörösboros marhapörkölt bennefőtt fokhagymas gombócokkal VKF


Ez az egyik kedvenc ételem a magyar gasztronómiából. Gondolom a története csupán annyi, hogy kevés hús jutott a családnak, ezért nagyon bő szaftot készítettek hozzá, és hogy mégis tartalmas, laktató, ízletes maradjon, belefőzték a köretnek szánt gombócokat. Eredetileg birkából készülő étel. Mondhatni, kevés húsnak sok a leve.
A gombóc jól besűríti a szaftot, és ha marad belőle, akkor szép lassan be is issza azt. Ha valakinek módjában áll a kertben bográcsolni, akkor tegye meg, még finomabb lesz a végeredmény.
Receptemmel a magyar kóser receptek sorát bővítem.
A mennyiség csak iránymutató, a hangsúly az arányokon van.
Hozzávalók:
1 kg marhalábszár
50 dkg hagyma
olaj (ha nem cél a kóser, akkor nyugodtan használjunk zsírt)
pirospaprika
1 paradicsom
1 paprika
kömény
só, bors
3 dl vörösbor
1 kk kaukkfű
Hagyományos módon pörköltöt készítek. A sok hagyma adja majd a több szaftot. Mikor a hús megpuhult, felöntöm a borral, és 3 dl vízzel. Adok hozzá még egy pici sót, majd belefőzöm az apró gombóckákat. Fontos, hogy egy gombóc, semmiképp ne legyen nagyobb egy diónál, így font egy falatnyi lesz, és hamar átfő. Úgy dobáljuk a pörköltbe, hogy mindenhová egyenletesen jusson, és alacsony lángon főzzük készre. Ne keverjük, csak rázogassuk.
Hozzávalók a fokhagymás krumpligombóchoz:
50 dkg krumpli megfőzve, áttörve
15-20 dkg liszt (a krumplitól függ)
1 tojás
pici szerecsendió

4 gerezd fokhagyma
A krumplit héjában megfőzzük, majd lehúzzuk a héját. Forrón áttörjük, hozzáadjuk a tojást, a sót, és az átpaszírozott fokhagymát. Összegyúrjuk, és csak ekkor keverjük bele a tojást.

(Figyeljünk oda a kóserségre, hogy a tojásban ne legyen vér. Tányérban nem lehet rendesen ellenőrizni, mert akkor nem látszik az alja. A legjobb a vékonyfalú talpas borospohár.)

Hol kapható?

  • Hol kapható valóban kisméretű tortaforma? Mondjuk 20 cm átmérőjű?
  • Hol kapható kisméretű kuglófforma?
  • Hol kaphatóak jópofa tortaformák?
  • Hol kapahatóak nagy választékban, megfizethető áron sütés kiegészítők?

Aki tudja a választ, kérem ossza meg velem!

Köszönöm!

Toros káposzta VKF

h-toroskáposztaMaci VKF kiírása már nagyon kapóra jött, ugyanis végignézve az eddigi receptjeimet, nem éppen a magyar konyha remekeivel van tele. Pedig…
Imádom a magyar konyhát. Engem nem érdekel, hogy nehéz, hogy zsíros, hogy paprikás. Még nem nagyon készültem több recepttel VKF-re, de ez most egy több pályaműből álló sorozat lesz.
Kezdem Simon bácsi örök igazságával, hogy a magyar egy disznóevő nemzet.
Simon bácsi kóser zsidó, és Izraelben él. Amíg Magyarországon lakott, addig is kóser konyhán élt, ugyanis édesanyja nem engedett be semmiféle röfögő állatból származó húst a konyhájába. Mégis együtt ették a szalonnát a szomszédnál, mert imádták. De haza nem vitték soha, hogy nézne az ki az ő házukban? 🙂
Amióta az öreg évente hazajár, alig várja, hogy földet érjen a repülő. Szalad a henteshez kolbászozni. Nagy fájdalma, hogy egyre kevesebb helyen árulnak a hentesek főtt kolbászt. Szeret ő mindent, az oldalast, a virslit, a rakott krumplit, a toroskáposztát.
Aztán egy heti tréflievés után hazautazik, és úgy csinál, mintha semmi se történt volna.
Érdekes dolog ez a disznóevés. Úgy tudom, a magyarok is csak a török megszállás óta ilyen nagy disznófogyasztók, ez volt ugyanis az egyetlen állat, amit a törökök nem vittek el. Persze, hogy elszaporodott! Előtte sokkal több birkát ettek, és milyen jól tették! Imádom a birkahúst!
A toros káposzta (persze, hogy disznótoros) igazi téli étel. Ilyenkor készül el a hordóban a savanyú káposzta, csak hogy egy kis sváb beütés is legyen a receptben, még van egy kevés az előző évi füstölt szalonnából, jobbesetben a kolbászból is. A disznó is mázsán felüli, le kell vágni, jöhet a káposzta, és Simon bácsi kedvence.
Hozzávalók:
1 kg disznócomb
10 dkg füstölt szalonna
1 nagy fej hagyma
2 ek nyáron eltett lecsó (vagy egy paprika, és egy paradicsom)
só, bors
pirospaprika
2 gerezd fokhagyma
2 kg savanyú káposzta
2 kk majoránna
2 kk kömény
4 babérlevél
1 ek egészbors
Ha van, egy szál szárazkolbász, a tálaláshoz tejföl, és friss kenyér.
Először hagyományos módon pörköltet készítek. A szalonnát pici kockára vágom, kiolvasztom belőle a zsírt. Rádobom a kockákra vágott hagymát, és ha nem túl sós a szalonna, akkor meg is sózom egy kicsit. Mikor a hagyma üvegesre dinsztelődött lehúzom a tűztől, és beleszóróm a pirospaprikát. Hozzáadom a kockákra vágott húst, megkeverem, és zsírjára sütöm. Ekkor teszem bele a lecsót. Pótolom a vizet, majd letakarva puhára párolom a húst. A végén sózom, borsozom, majd beletöröm a fokhagymát.
Közben a savanyú káposztát, ha szükséges kicsit kimosom, ha nem, akkor egy kevés zsíron vagy esetleg olajon (bár elég nehezen elképzelhető, hogy egy disznóvágáson ne legyen zsír) a köménnyel, majoránnával, egészborssal és a babérlevéllel megdinsztelem.
Mikor mindkettő elkészült, összeöntöm őket, és együtt is főzőm egy pár percig. Ekkor kell beletenni a kolbászt is.
Szigorúan nem kóser! Köszönöm a barátnőnek, hogy ilyen nagy disznolkodást művelhettünk a konyhájában!
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!