Fűszer és Lélek

“Svéd húsgolyó”

Aki úgy gondolja, hogy ez a húsgolyó úgy néz ki, mint egy kókuszgolyó, annak igaza van. Annyira hasonlít, hogy majdnem a fiam is megevett belőle egyet, pedig ő mostanában egészen vegetáriánusként étkezik. Persze, mikor megfogta, valami gyanús lett, hogy ez nem is „kópuszbolyó”, úgyhogy inkább gyorsan visszatette a tányérra.
Talán nem véletlen, de Svédországban tanultam ezt a receptet, egy családnál, akik a svéd szokásokhoz méltatlanul többször is vendégül láttak az otthonukban sabbathi vacsora címen. Az ünneplést, mondanom se kell két-három vodkával kezdtük, utána kiddus, aztán ez az étel. A háziasszony szerint afrikai recept, de hiába kerestem hasonlót, ezért arra gondolok, hogy az ő találmánya lehetett. Mindenesetre finom, néha el is készítjük, de csak akkor, ha kevesen vagyunk, mert a gombócoknak falatnyinak kell lenni, fejenként egész estére legalább tizenötöt számolva. Úgyhogy egy húszfős vendégsereget nem ezzel az időigényes mütyürkével célszerű jóllakatni.
Hozzávalók:
Darált marhahús (na jó, ha van, akkor rénszarvas)
Zsemlemorzsa
Tojás
Sűrített paradicsom
Só, bors
Őrölt szegfűszeg (sok szegfűszeg kell bele, ez az íz a legdominánsabb az ételben)
A hozzávalókból diónyi gombócokat formázok, szezámmagba forgatom, majd olajban 2 percig sütöm. Fontos, hogy nem szabad túl sütni, mert hamar kiszárad! Miközben sül, meggrillezek félbevágott őszibarackokat, vagy nektarinokat. A nektarin talán jobb választás, mivel rajta lehet hagyni a héját, és nem esik szét a hő hatására. Mikor az egészet tányérra szedtem, leöntöm a tetejét mézes öntettel:
Méz
Chili
Fehérbor
Gyömbér
Köretként ehetünk hozzá pitát, kuszkuszt, vagy Nigella krumpliját. Persze, ha kóser húst használunk hozzá, és odafigyelünk, hogy a tojás is kóser legyen (semmilyen vér nem lehet benne), no meg az edények is kóserek, akkor ez egy jó kis sabbathi kóser vacsora lehet. Nekem most nem volt itthon kóser marhahúsom, amit ledaráltam volna, csirkét hamarabb, de ezt az ételt nem lehet csirkéből elkészíteni.
Erdetileg a JUDAPESTEN.

Nigella krumplija

Azt hiszem, már említettem, hogy egyik kedvenc szakácskönyvem Nigella Lawson Feast című műve. Az összes receptet szeretem benne, főleg, hogy sok zsidó receptet is leír, de ezt a krumplit különösen. Mivel egész különleges, egy sima egyszerű csirkemell filét is fel tud dobni, de egy komolyabb fogáshoz is kitűnő. Kívül ropogós, illatos, belül puha és forró…
Nigella viszonylag kisméretű krumplikat ajánl hozzá, mégpedig három részre vágva. Nekem most hatalmas nagy krumplijaim voltak itthon, úgyhogy több kicsi négyzetet vágtam belőle, és azokat osztottam tovább háromszögekre. Ő nem használ hozzá fokhagymát, az már csak saját fejlesztés, akár el is hagyható, de jót tesz az illatának. Ha nincs otthon libazsír, akkor vajban is nagyon finom!
Hozzávalók:
Krumpli
Búzadara
Libazsír
Fokhagyma
A krumpli szeleteket 4 percig előfőzőm sós vízben, majd kiszedem, és lehűtöm. Egy serpenyőbe grízt szórók, majd beledobálom a krumplikat, és addig rázogatom a serpenyőt, amíg mindenhol rátapad a krumplira a búzadara.
Egy tepsiben kevés libazsírt olvasztok, abba teszem a krumplikat, és a sütőben félig megsütöm. Ekkor megforgatom a krumplikat, a zsírba pedig beledobok egy összezúzott fokhagymát. Megsütöm a másik oldalát is.

Illés pince, Erdőbénye

Az Illés pince igazi ellentéte a Béresnek. Kis családi borászat, nagyon érdekes pincével.A pince (persze, mit pince, pince rendszer!) a falu főterén található, már ha azt a kereszteződést, ahol az utak összefutnak lehet főtérnek nevezni Erdőbényén.
Különös meglepetésben volt részünk, mikor este kilenckor arra sétálván a pincét nyitva találtuk. A tulajdonos hölgy fogadott bennünket, aki bár nagyon fáradt volt ezen a késői órán, mégis mosolygott, és körbevezetett a pincében minket. Mint megtudtuk tőle, pincéjük kétszintes, és hét ágú. A ház, ami a pince felett áll valaha hentesüzletként üzemelt, a pincében tartották a húsokat, a jégveremben pedig a jeget, ami a húst hűtötte. Télen hozták a Bodrogról a jeget, ami a nyáron is maximum 10-12 fokos pincében kiválóan eltartható volt. (Édesanyám adaléka a történethez: a hentes akkoriban egy igazi szép magyar ember volt, nevezetesenVángor bácsi. Milyen érdekes, hogy amíg Béreséknek nem készült el a birtokuk, ők is egy Vángor házában béreltek maguknak irodát. ) Az Illés család megvett egy másik pincét is a szomszédtól, összenyitották a kettőt, így lett ez a szép nagy pince a tulajdonuk. Egyébként a pincék valaha a Rákócziak tulajdonában voltak, és az egész falu alatt húzódtak. Később ehhez fúrtak úgynevezett sípokat a bényeiek, és lezártak maguknak belőle szakaszokat. Persze a hatalmas pincerendszerben nem csak bort tároltak, ennyi bor soha nem volt Hegyalján. Volt olyan, amikor 102 (!) kádármester dolgozott Erdőbényén. A hordókat, amiket megrendelésre készítettek a szállításig tárolni kellett valahol, nehogy kiszáradjanak. Van is egy vicces mondás akkoriból: ha Bényén feldobnak egy darab fát, akkor az vagy egy kádárt talál el, vagy egy kőfaragót. És valóban a családok többsége ebből a két szakmából kereste a kenyerét. (Édesapám kiegészítése: a pincék azért is nőttek régebben, mert szüret után télen, bizony nagyon unalmasak voltak a napok arrafelé. Pár hét pihenés után összejöttek az emberek, és hol itt, hol ott, ástak pár métert előre. Volt olyan, nem is ritkán, hogy összetalálkoztak a szomszéddal :-))
A pincében megtekinthető egy geológiai gyűjtemény is, melynek legértékesebb része az Erdőbénye Ligettetőről származó hal és növénylenyomatok, mivel itt találták meg Magyarország legidősebb szőlőlevél lenyomatát a VITIS TOKAIENSIS-t is.
Érdemes felkeresni őket, mindenkinek ajánlom, de ha lehet, kérdezzék meg, hogy mikor van ott a tulaj, mert ő sokkal jobban tudja bemutatni a pincét, mesélni a ház és a volt hentesüzlet történetéről!

Ajvár padlizsánnal

Ha már muhammarát csináltam, akkor nem hagyhatom ki az ajvárt se. Ez az eredetileg szerb paprikakrém az egyik kedvencem. Van, aki padlizsán nélkül készíti, de kár belőle kihagyni, ugyanis pont egyszerre van a szezonjuk.

Nagyon jól eltehető télire is befőttes üvegekbe zárva, kidunsztolva. Néha előkapva egy-egy vacsorához, egy kis napfényt kölcsönöz a szürkeségbe. Van, amikor beleaprítok egy jó adag lila olajbogyót, és petrezselymet is.
Hozzávalók:
1 db közepes padlizsán, tűz fölött meggrillezve, majd meghámozva

3 db piroshúsú paprika, tűz fölött meggrillezve, majd meghámozva
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1/2 citrom leve

Só, bors
Olívaolaj
A padlizsánt és a paprikát miután megpucoltam pépesítem. Hozzákeverem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, fűszerezem, és szép lassan csorgatva keverem bele az olívaolajat.
Egy másik változata az, amikor a hagymát az olajon előtte megdinsztelem. Egész más, de nagyon finom.

Muhammara

Uborkaszezon után itt a paprikaszezon. Gyönyörű piros húsú paprikákat árulnak a piacon fillérekért. Ilyenkor szívesen lennék vegetáriánus, ugyanis a padlizsán is szezonjában van, most készülnek a legjobb zöldséges ételek. Mivel lecsót nem szoktam befőzni, minden más ételt kipróbálok, amibe a felelőtlenül felhalmozott paprikákat felhasználom.
Ilyen a muhammara, ez az összes szefárdi közösségben elterjedt mártogatós is, bár Szíriában a legnépszerűbb. A szombatfogadás egyik előétele, persze nem pirítóssal, hanem valamilyen lepénykenyér félével, vagy nyers zöldségekkel mártogatva a nagy közös tálból.
Hozzávalók:
1-2 szelet szikkadt kenyér (finomabb lesz, ha fűszeres rozskenyeret használunk)
4 db piros húsú paprika, tűz fölött meggrillezve, majd meghámozva
2 közepesen csípős chili paprika
15 dkg darált dió
4-5 fokhagymagerezd
1 ek jófajta balzsamecet
½ Citrom leve
1 ek őrölt kömény
1 ek cukor
7-8 ek olívaolaj
Só, bors
A kenyeret robotgépben felaprítjuk, majd az összes többi hozzávalót beletesszük, és pépesre keverjük.

Eredetileg a Judapesten, ahol már tovább is fejlesztették egy kis kéksajttal felturbózva, fokhagymás piritóssal tunkolva.

A sátoraljaújhelyi hászid

Sátoraljaújhelyen egy sírt kerestünk a temetőben. Tudni kell, hogy a vidéki zsidó temetők, ha körbe vannak kerítve, akkor általában zárva is vannak, ritkán látogatják őket, kevés ember maradt vidéken, aki eljárhatna. Ilyenkor általában van egy telefonszám a kapuban, amit hívni kell, ha be akarunk menni, és pár perc múlva megjelenik a kulcsok őrzője, és kinyitja a temetőt. Újhelyen szerencsénk volt, egy zsidó őrzi a temetőt (aki nem mellesleg hászid ősökkel rendelkezik, és magát is annak vallja), és nagyon barátságosnak, vendégszeretőnek bizonyult. Mikor kijöttünk az „új” temetőből, rögtön a kocsijába ültetett minket, és megmutatta a várost zsidó szemmel. Láthattuk hol volt a fürdőház, a kóser pékség, sörgyár, hol lakott a rabbi, hol volt a gettó, és hol lakik az édesanyja, aki most is kóser.
Mint megtudtuk, kóser húsért Nyíregyházára kell utazniuk, de kísérőnk régebben tanulta a kóser vágást, csak nem vizsgázott le, ezért saját vágásában tökéletesen megbízik. (Naná :-))
Még az antwerpeni főrabbi is megnézte egyszer, hogy hogy vág, és azt mondta neki, hogyha van kedve, akkor leteheti nála a vizsgát. Ez pedig nem akármi!
Sátoraljaújhely többek között Teitelbaum Mózes (Jiszmách Mose) „csodarabbiról” is híres. Persze az ő sírját is meglátogattuk, ha már volt szerencsénk ilyen fantasztikus útbaigazítót találnunk magunknak. A síron a gyertyák égtek, ugyanis nem sokkal korábban mentek el onnan szatmári hászidok. (Akik manapság sajnos egészen más miatt kapnak nyilvánosságot.)
Itt kaptunk egy rövid zsidó történelemleckét, egy kis vallásoktatást, és egy pár történetet Teitelbaum Mózesről. Megtudtuk, hogy T. M. hagyományos ortodox zsidó családba született, de idősebb korában érdeklődni kezdett a hászidizmus iránt. Ezért hát felkerekedett, és elment Galíciába, hogy megtudja, mi is az valójában. Pont Tisa BeÁv napján ért oda, és nagyon csodálkozott, hogy a zsinagógából éneklés, és tánc hangjait hallja. Mielőtt még felháborodottan megkérdezhette volna, hogy hogyan lehet ezen a szomorú böjtnapon vigadni a galíciai rabbi azt a választ adta, hogy a szívükben ők is szomorúak, de minden okkal, Isten akarata szerint történik, ami előtt fejet kell hajtani, s mi több, örömmel kell fogadni. Ez a gondolat annyira megfogta T.M-t, hogy idővel saját maga is a hászid lett.
T. M. később több csodálatos dolgot is tett. A legenda szerint ő gyógyította meg a betegeskedő Kossuth Lajost gyerekkorában, és édesanyjának a következő szavakat mondta: a fiad népének dísze-koronája lesz.
újhely2Teitelbaum rabbi egész életében komolyan várta a messiás mielőbbi megérkezését. Minden pénteken délután felkapaszkodott a Sátor-hegy tetejére, mert úgy értelmezte, a szombat beköszöntése előtt lesz a várva várt pillanat, és személyesen látni akarta a Messiás tündöklő megjelenését. Egész délután a hegytetőn időzőtt, mert onnan jó messzire el lehetett látni, ám amikor lebukott a nap a látóhatár szélén, elindult haza. A szombat beköszöntött, és a rabbi csalódottan tért vissza a városba, hogy egy hét múlva új reménnyel várja a megváltást. Mi persze libegővel mentünk fel a hegyre, ugyanis itt üzemel Magyarország leghosszabb libegője, ami annyira hosszú, hogy a közepén van egy megálló, ahova szakaszjeggyel lehet felmenni. Kicsit könnyebb dolgunk volt, mint annakidején a rabbinak. újhely3Amikor azután Teitelbaum rabbi 1841-ben megtért őseihez, a hitközség vezetői mesterük iránti tiszteletből úgy döntöttek, egy szegény, állástalan bóhert fogadnak fel, akinek ezután az lesz a feladata, hogy minden péntek délután, a szombat beköszöntése előtt megmássza a Sátor-hegyet, és jelentse a községnek, megérkezett-e a Messiás.
Teitelbaum rabbi 33 évig tevékenykedett Újhelyben. A tanítás mellett kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki. Vallási műveinek nagy részét a Szentírás könyveihez fűzött kommentárok, erkölcsprédikációk és un. Responzumok – feleletgyűjtemények adják. 1841-ben bekövetkezett halála után egy megosztott hitközséget hagyott hátra, olyannyira, hogy az általa alapított dinasztia egyik tagját sem ültethette az újhelyi rabbiszékbe, így utódai Máramarosszigetre költöztek, ahol népes és nagy kisugárzású hászid központot építettek ki.
A temetőből kijövet hatalmas meglepetés ért minket, ugyanis egy férfi mikve üzemel a temető mellett, amit a mai napig használnak. Persze itt is hallottunk egy pár vicces történetet az izraeli rabbiról, aki telefonon megüzente, hogy neki hideg vizű mikve kell, csak arra nem számított, hogy Újhelyen a forrásvíz 2-3 foknál nem melegebb. Volt is sikongatás, amikor megpróbált alámerülni, még szerencse, hogy van egy átfolyós vízmelegítő, amivel gyorsan orvosolni lehetett a problémát. 🙂 újhely4További híres újhelyi zsidók: Schwarz Vilmos 48-as honvéd főhadnagy, Engel József szobrász, Korpás (Klein) Alfréd lapszerkesztő, dr. Székely Albert főügyész, Schön Vilmos kórházigazgató, Reichard Salamon polgármester, Szépkuti Miklós költő és matematikus, József Attila barátja.
Érdemes még megemlíteni, hogy Újhelyen üzemel Magyarország legszigorúbban őrzött börtöne is, aminek az aljában Börtönmúzeum üzemel, ahova stílusosan csak csengetés után lehet bejutni, majd rázárják az emberre az ajtót. Persze itt is találtunk zsidó vonatkozású kiállítási tárgyat, ennek a hímzett kendőnek a „személyében”, amit nem nagyon sikerült lefotózni, de azért a csillag, és a héber betűk nagyon jól kivehetőek. Na meg persze a „Mózeske” felirat 🙂 Mi is itt vagyunk a képen 😉

Kenyérke

Véletlenül alakult úgy, hogy pont augusztus 20-án nem volt itthon egy falat kenyér sem, és sütnöm kellett. Már elég régen nem használtam a kovászt, féltem is egy picit, hogy megdöglött. De szerencsére, ez a kovász mindent túl él, még több heti hibernálást is, úgyhogy működött. Kicsit megmelegítettem a mikróban, és már buborékosodott is.
Egyszer láttam egy videót egy bagel (baguette) készitéséről, de most sehogy sem találtam. Egy fiatal lány sütött szebbnél szebb igazínak tűnő bageleket. Ha esetleg valakinek van tippje, hogy melyik lehet az, szívesen veszem az ötleteket. Mivel egy receptről sem feltételeztem, hogy valódi könnyű bagelt eredményezne az elkészítése, ezért csak a hosszúkás formát tartottam meg, a tészta hagyományos kenyértészta volt.
Hozzávalók két hosszú kenyérkéhez:
50 dkg kenyérliszt
30 dkg kovász
1 kk sikér
3 dl víz

A hozzávalókat húsz percig kézzel dagasztottam, mert jól esett. Egyébként minden szívfájdalom nélkül használok robotgépet, de most jól kikapcsolt agyilag ez a tevékenység.
Elég lágy tésztát kaptam. Hosszú hengereket formáztam belőle, majd 4 óra alatt langyos helyen megkelesztettem. Amíg kelt, jót kirándultunk a Szabadság hegyen. Most nem kelesztettem kétszer, mint egyébként, hanem 300 C-ra felfűtött sütőbe forró sütőlapra tettem. Rögtön mérsékeltem a hőmérsékletet 200 C-ra, és 30 perc alatt szép pirosra sütöttem a kenyeret. Jó ropogós lett a héja 🙂

Szilvatorta, rokonok…

Összejöttünk, mi unokatestvérek. Mind a négyen, ami elég nagy dolog, főleg ha hozzáteszem, hogy ilyen utoljára tizenöt éve történt, akkor is annyira furcsa volt, hogy újra beálltunk egy ugyanolyan fényképet elkészíteni, mint még azelőtt tizenöt évvel. Most ez a fénykép, ahol dinnyét eszünk, nem készült el, viszont jókat nevettünk, beszélgettünk, és ettünk. Szoktunk egyébként találkozgatni, de úgy hogy mind a négyen ott legyünk, az nagyon ritka.
Minden azzal kezdődött, hogy az egyik unokabáttyám (aki egy szigetként szereti magát elképzelni, és komoly párhuzamokat vont Kossuth Lajos és önmaga közé), elmesélt egy videót, amit reggel látott az Indexen. ( http://href.hu/x/3afw ) Persze rögtön megnéztük, és már magam sem tudom hogyan csavartuk a történetet, de még 50-60 évvel ezelőtti családi dolgokról is beszélgettünk. (Pedig nem koszos a körmünk, és nem tekintünk drogként a pöttyös rudira.)
Unokanővérem igazán kitett magáért, sütött kétféle pizzát (vagy pompost, ha úgy jobban tetszik), egy rakott krumpli szerűséget, mozarellás paradicsomot, készített padlizsán levest, mézes sárgarépa salátát. A nyolc éves kisfia pedig sütött nagyon finom meggyes sütit. Mi egy gyors szilvatortát vittünk, amiből szerintem senki nem evett, annyira jól laktunk, de Adél kutya lopott egy szelettel belőle, és nem panaszkodott.
Életemben először ittam Limocello-t, és csak annyit mondhatok: brrr! Nem nekem találták ki 🙁
A gyerekeink, számszerint öten, nagyon keveset veszekedtek, és egy hintaló tört csak össze, de az is csak azért, mert nem bírta el egy egész sziget súlyát 🙂

Hozzávalók a szilvatortához:
Annyi szilva kimagozva, amennyi beborítja egy tortaforma alját
Kekszmorzsa
Vaj
Cukor, fahéj
A tésztához:
3 dl tejföl
3 dl rétesliszt
2 dl gríz
3 dl cukor
1 cs sütőpor
4 tojás
2 marék durvára darált dió
A formát alaposan kivajazom, rászóróm a kekszmorzsát, majd sorban ráeszem a fahéjas cukorba mártott félszilvákat. Ennek a tetejére öntöm a tésztát, majd előmelegített sütőben lassú tűzön 50-60 perc alatt megsütöm. Kifordítom, hogy az alja kerüljön a tetejére, és úgy szeletelem.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!