Fűszer és Lélek

A kóserságról röviden, I.

Kóser bonyodalmak, avagy gondolatok a kóserságról.
Kaptam egy e-mailt valakitől, hogy ő is szeretne kóser konyhát vezetni, mondjam el, hogyan kell. Ebben a posztban csak a konyháról, mint a lakás részéről, illetve az edényekről írok egy pár dolgot, de közel se mindent! Ez nem olyan egyszerű, nagyon sok mindent kell tudni hozzá, de ha az ember komolyan gondolja, előbb utóbb menni fog. A rabbik azt szokták tanácsolni, hogy először ne legyen igazi kóser minden, csak próbáljunk meg úgy csinálni, mintha. Tanuló időnek tökéletes.
Ez azt jelenti, hogy maradhatnak a régi edények, de jelöljünk ki közülük külön húsosat és tejeset, és ezentúl csak olyanokat együnk belőle, ami elvileg kóser is lehetne. Általában a kék a tejes jele (kék bögre, csík a kistányéron), a piros pedig a húsosé (a konyharuhán is). Ha már itt nem hibázunk, akkor érdemes már csak új edényeket vásárolni, nehogy valami olyan hibát kövessünk el, hogy a szép új kóser porcelánt ki kelljen dobni.
Minden új edényt használat előtt el kell vinni a mikvébe, a zsidó rituális fürdőbe megmeríteni, a megfelelő áldás kíséretében. (A Mikvéről is készül egy iromány) Mivel a mikve elsősorban spirituális megtisztuláshoz vezet, és nem fizikálishoz, ezért itt nem a koszt mossuk le az edényekről, hanem spirituálisan előkészítjük az edényt a kóser ételek főzésére. Éppen ezért mielőtt odavinnénk a lábosainkat, alaposan el kell mosogatni, minden címkétől meg kell szabadítani, hogy a víz mindenhol érintkezhessen vele. Ha nincs mikve a környéken, semmi vész, megteszi egy folyó, de a tenger is. Ahol nagyon sok vallásos zsidó él, vannak olyan konyhafelszerelés üzletek, ahol bent az üzletben rögtön meg is lehet meríteni az edényt, és nem kell máshova elvinni. Elég kényelmes megoldás.
Fontos, hogy teljesen elkülönítsük a tejes ételekhez használt edényeket a húsos ételekhez használtaktól. Erre rendszerint külön konyhaszekrényt használunk. Ha valaki megteheti, jó, ha két mosogatója is van, sokkal kényelmesebbé teszi az életet, mint állandóan kézben tartott edényeket mosogatva arra vigyázni, hogy ne érjen a mosogatóhoz. Általában a mosogatógép húsos, mert többször eszünk húst, mint tejet, több edényt piszkolunk. Ha már két gépünk nincs 🙂
Van, akinek két hűtője is van, de erre igazából nincs szükség, ugyanis a becsomagolt, hideg ételek nyugodtan lehetnek egy hűtőben. (Fontos a hideg)
Persze a konyhapultot el kell különíteni egymástól, külön pulton készíteni a húsos, és külön pulton a tejes ételeket.
Ha valaki meglévő konyháját szeretné kóserolni, nagy fába vágja a fejszéjét! Érdemes segítséget kérni egy rabbitól. Mi is ezt tettük, sőt ha valami gondunk van, mostanság is telefonálunk neki. Jobb megoldás az edény kidobálásnál! Minden eszközt, gépet, ami érintkezhet közvetlenül az élelmiszerrel kóserólni kell. A sütőt alaposan ki kell takarítani, majd ha van benne öntisztító program, akkor azzal kiégetni. Ha nincs, akkor sokáig hevíteni, majd gázzal működő „mini lángszóróval” mindenhol kiégetni, amíg izzik. Utána hagyni kihűlni.
A konyhapultot (laminált fa, márvány) le kell sikálni, vizet önteni rá, majd forró vasalóval mindenhol „kivasalni”. Nekem tömörfa a munkapultom (nem lehet kóserolni), amire egy műanyag táblát teszek ha kósert főzők, pontosan betartva, hogy a tábla alja mindig alulra kerüljön. A fémmosogatót szintén lángszórózni kell.
Vannak edények, amiket lehet kóserolni. Ilyen a rozsdamentes acél. Hő hatására az edények beszívják magukba a bennük készített ételt, ezért nem elég az edényeket elmosni ahhoz, hogy kóserek legyenek. Sok edényt úgy lehet kóserrá tenni (kóserolni), hogy nagyon forró vízbe kell bemártani egy pár másodpercre és így a hõ hatására kitisztul, és ezután rögtön hideg vízzel kell leöblíteni. Ezt akkor lehet megtenni, ha az edényt elõtte 24 órán át nem használták. Nem lehet viszont a teflont, a kerámiát, a porcelánt és a hőálló üveget sem. Ez utóbbi edények magukba szívják az ételt, és már nem lehet eltávolítani onnan. Érdekes, hogy egy sima üvegpohár mosogatás után mindig kóser, de a hőálló üveget nem lehet kóserólni. (Én szombatra új edényeket vettem, és nagyon figyelek rájuk. Mégis előfordult már, mivel nem minden kóser nálunk, hogy a fiam a kóser salátára rádobott valami tréfli dolgot. Gyorsan hívtam a rabbit, aki megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, mert az étel nem volt meleg. Öntsek ki mindent, hideg vízzel mosogassam el, és hagyjam állni. Igaz nekem, ha valamivel komoly probléma történne, akkor sem kell kidobni, mert jó lesz hétköznapokra, de mégis újat kéne venni.)
Ezek az előírások nagyon bonyolultnak tűnnek (azok is), de hamar bele lehet jönni. Igaz az is, hogy ilyen fél kóser konyhát vezetni, mint amit én vezetek, sokkal több munkával jár, mint egyszer megcsinálni az egészet, és aztán tartani az előírásokat, de mit tehet az ember, ha olyan gyarló, hogy képtelen lemondani bizonyos dolgokról? 🙂
Megjegyzem, hogy ortodox vendégeim természetesen csak úgy esznek az általam főzött ételekből, ha jóval étkezés előtt megérkeznek, és felügyelhetik az ételkészítést. Ezzel nincs probléma, legalább többet lehet beszélgetni. De ha csak úgy időre hívnék ilyen vendégeket, akikkel nem is vagyok napi kapcsolatban, akkor nem várhatnám el, hogy egyen a tányéromból. Ebben az esetben eldobható műanyag tányérral terítek, és hozatom az ételt. Így a legegyszerűbb, és senki nem haragudhat meg a másikra ok nélkül.
Az ételekről és a mikvéről legközelebb írok. Folyt. Köv.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. gourmandlizard says:

    Gratulálhatok?Mert akkor gratulálok. Nagyon jó ilyen szokások betartásáról hallani. Nem véletlenűl vannak a világ minden pontján “szertartások”, “rituálék” az egészséses emberi lélek titka ebben rejtőzik. Márcsak ha arra az időre kikapcsolja az ember az agyát, és magával, a családjával foglalkozik, már jobban érzi magát.Sajnos a ma emberéből a “lélek” kúltúráját majdnem sikerült kiirtani, pedig ugyan olyan létszükséglet kéne, hogy legyen a lélekkel való foglalkozás, mint ahogy eszünk, a testünkkel, vagy a hajunkkal, foglalkozunk, csak azt nem reklámozzák annyit. A vallás ezt az utat segíti megtalálni, de persze kétségtelen, hogy annélkül is megtalálható. Ugye milyen jó érzés mikor az asztalra kerül az étel, és mindenki ott van. Nem csak az a test, hanem a lélek is jóllakik.Gourmandlizard

  2. Mademoiselle says:

    Fantasztikus leírás, nagyon jól írsz, tárgyilagosan, érdekesen, részletesen. Nagyon szeretem olvasni. 🙂 Egy csomó mindent én sem tudtam, bár mi nem is vagyunk vallásos zsidók, így nem is viszek kóser konyhát, de nagyon szeretem.Egyébként szerintem bizonyos értelemben a kóser igenis a tisztaság garanciája, ha az alapanyagokat nézzük, nem? Legalábbis és ezért szeretek kóser élelmiszereket felhasználni.Ami ezeket az előírásokat illeti, én nagyon érdekesnek tartom, és szivesen eltöltenék egy kis időt ilyen környezetben, meg elfogult is vagyok meg minden, de egy kicsit én is túlmacerázottnak tartom ha a gyakorlati oldalát nézzük. Ismerem és elismerem az eredetét, és azt nagyon is logikusnak tartom, elvégre tudjuk hogy honnan jön a tej és hús elválasztásának parancsa, és abban a korban ennek bizony megvolt az értelme. De másrészről azt is gondolom, hogy ezeknek a parancsolatoknak a mai világra nézve már nincs olyan aktualitása, mint akkoriban, például te sem tartasz két hűtőt, mert az élelmiszer mostmár jól be van csomagolva, és hűt is a hűtő megfelelően. A tórai parancsok között temérdek olyan található, amiből világosan látszik, hogy mi volt Istennek a célja ezekkel az előírásokkal a zsidók számára, és ez szerintem éppenhogy a tisztaság, a túlélést segítő higiánia bevezetése, és ráadásul az általad felsorolt előírásoknak is a tisztaságban látom végsősoron a lényegét, vagyis az értelmét. Ott van a kifőzés, a vasalás stb, hát az nem más, mint fertőtlenítés, következésképpen a koszos kóser konyha, az a gyakorlatilag nem kóser konyha.Mit gondolsz? hol hibázik a gondolatmenetem? Azt hiszem nem látom tisztán azt a pontot, ahol elválik a tórai parancs és a hagyomány.

  3. Fűszer és Lélek says:

    Kedves vagy!Egy fontos dolgot leszögeznék: a kóser nem tisztát jelent! Egy kóser konyha is lehet piszkos (láttam már ilyet), ha olyan a háziasszony. És fordítva is igaz. Aki nem vallásos zsidó, annak nem kell(minek is kéne?)semmilyen kóser szabálynak megfelelni.A csütörtök délutánjaim, estéim valószínűleg zsúfoltabbak mint neked, mert mi akkor készülünk elő szombatra. Már amivel lehet. Persze hétközben mi is egy átleg család életét éljük: dolgozunk, bölcsibe járunk, és igen, tréfli dolgokat eszünk, iszunk :)Köszi, hogy olvasol!Eszter

  4. Ofelia says:

    Én rendkívül szívesen olvaslak, sokat kapok Tőled! Bár főleg főzni szeretek (és tudok is) a szeretteimnek! Mi sem “dolgozunk” szombaton – ha nem muszáj – de enni azért eszünk, és én e napon is szívesen főzök, mosogatok, sőt pl.takarítani sincs máskor idő, miután dolgozunk hétközben! Te, hogy csinálod ezt: mondjuk szerdán? Semmivel nem érzem magam szegényebbnek lelkileg, hogy abszolut nem “dublék” a konyhaeszközeim,hogy nincs két konyhapultom! Azért hidd el a higiénia betartatik – a józan ész okán! De azt hiszem, hogy ez sokkal messzebbre vezet, és ne is nagyon mélyedjünk bele…Köszi, hogy válaszoltál. Továbbra is imádom a blogodat! Szeretettel: Ofélia

  5. Fűszer és Lélek says:

    Nem, nem könnyebb. Sejtem, hogy érthetetlen, ezért írok róla. Ilyen is van.Nem másnak akarok megfelelni, nekem esik jól, a lelkemnek. Biztosan te is éreztél már hasonlót, amikor valaminek semmi racionális magyarázata nincs, egyszerűen jó a lelkednek. Néha egy-egy szép borral vagyok így. Az eszem tudja, hogy nem kéne érte egy kisebb vagyont kifizetni, mégis annyira jó tud lenni, mert ízlik, mert jól esik, mert úgy érzem amikor iszom, hogy megvettem egy palack szabadságot. És amíg el nem fogy, valóban megvettem. Annak, aki még soha nem tartott egyetlen Szombatot se, annak tilalom erdő csak ez a nap, amikor sok dolgot nem szabad csinálni. De nekem egy nap, amikor soha semmilyen körülmények között nem dolgozunk, együtt vagyunk, pihenünk. És az a jó benne, hogy nincs kivétel. Nekem az a jó. Tudok rá számítani, alig várom. Másnak lehet, hogy csak korlát…

  6. Ofélia says:

    Bocsásson meg a világ, de én ez a világ legkegyetlenebb (és mire jó?) előírásainak tartom! Szörnyű! Valahol tisztelem, de nem értem ezt a hiábavaló “önkínzást” felesleges munkát, hókuszpókuszt. Nem bántani akarlak természetesen, sőt örülök, hogy megcsap itt a kultúra, de ez egyszerűen érthetetlen számomra! Mit “kap” az, aki mindezt betartja…? Aki ennyi fáradságos (és ez gondolom csak a háztartásvezetés) szabálynak hódól? Ne haragudj még egyszer! Mi inkább élünk,mint “megfelelünk”. vagy Nektek, így tényleg “könnyebb”? Barátságból kérdezem, hidd el…

  7. Fűszer és Lélek says:

    Tudomásom szerint kb. 20 család él Magyarországon, aki teljesen kóser. Egy rabbi annak is örül, ha valaki életében egyszer veszi a fáradságot, és kósert főz. Az is egy micva. Jobb mint a semmi.És mit szól ehez a közösség?Csodálkoznak, ha valaki kóser :)Persze a rabbik célja (főleg az ortodoxoké) biztosan a teljes kóserság lenne, de Pesten már száz éve is csak a kisebbség volt kóser. Már annak is örülnek, ha valaki gyertyát gyújt péntek este, vagy nem vegyes házasságan él.Vidéken más volt a helyzet.A mi szombati kóserságunk sokkal több, mint az átlag.

  8. phzs says:

    Az én kérdésem: miért van az, hogy szombaton kóser az étel, hétköznap nem? Mit szól ehhez a rabbi/hitközség/egyház? Nem az lenne a cél, hogy aki zsidó, annak kóser legyen a konyhája teljesen?

  9. Fűszer és Lélek says:

    Az áldást le sem írtam :)Kb. ez fog következni, amit írsz. Mert szerintem ez a logikus sorrend. Amíg nem kóser az edény, minek a kóser kaja? Hogy papírtányérból együk? Na mindegy, mostmár így lett írva, így kell folytatnom. Egyébként igen, mondhatsz építő kritikát! Holnap is rektorálnád? Köszi…

  10. chilii says:

    1. nagyon megkedveltem a blogodat, minden nap benézek ide, mert nagyon érdekes.2. ez az írás is nagyon tetszett, mindig tanulok valami érdekeset nálad.3. őszinte tiszteletem, amiért ezeket így be tudod tartani. 4. igazából azért nagyon örülök, hogy nekem nem kell kóser konyhát vezetnem!!! :)))

  11. Fűszer és Lélek says:

    Chilii, köszönöm szépen!Mademosielle: igen, így teljesen igaz amit írsz. De! Sajos igenis van olyan, akinek bár tökéletesen kóser, kicsit gyakrabban kéne csempét illetve padlót súrolnia. :)Úgy látom abban mindenki egyetért, hogy érdekes, érdekes, de inkább csinálja más :))))

  12. Fűszer és Lélek says:

    Köszönöm, szívemből szóltál!

  13. assuer says:

    hagyománytisztelet és családösszetartás – ez a kettő nekem nagyon is összefügg, ezért úgy gondolom,h kóser konyhát vezetni egy vallásos, családos embernek nem megterhelő (jó, lehet fárasztó és olykor nehéz),hn szinte természetes és ‘üdítő’ – sztem ez minden szombaton (v akár minden nap) felér egy katarzissal. a kóser konyhavezetés, ha nem is ‘mindennapos’, de legalábbis hetente előkerül,ezért egy idő után rutinná válhat, így annak, aki beleszokott v belenőtt, annak nem jelent akkora kihívást (más kérdés,h jóval pénz igényesebb, mint a tréfli – de a család nem csak a minőségből kap jobbat, hn figyelemből is többet – nekem ez jelenti az igazi családot és az igazi szeretetet)

  14. Fűszer és Lélek says:

    Mostmár lehet dátum szerint olvasni a bejegyzéseket, vagy úgy, ahogy a blogban megjelenik, visszafelé. Ki hogy szeretné 🙂 Megírtam a második részt is.

  15. juc says:

    Szerintem mindkét megközelítés logikus: a) először a konyha felszereléséről írni úgymond “tudományos-módszertanilag” pontosabb, tehát először az eszközök, aztán az étel, míg b) az ételek felől megközelíteni pragmatikusabb. De szerintem ez végsősoron teljesen lényegtelen.

  16. Fűszer és Lélek says:

    Vadjutka: mostmár mindegy, ezzel kezdtem. Úgyhogy a tematika adott.Zsuzska: micva jelentése parancsolat, amelyet az Örökkévaló adott a zsidóknak. Egy részük a Tórában található, más részük a Tórának a Szóbeli tan általi magyarázatain alapul. Egy részük tevőleges (pozítív), más részük tiltó (negatív) parancsolat. Köznapi értelmeben a micva jelent jócselekedetet is.

  17. lorien says:

    Gratulla, korrekt írás, sok mindent megtudtam belőle. Elég heroikus munka lehet azért legalább arra az egy napra megtartani a kóserságot, le a kalappal!

  18. vadjutka says:

    Ofélia: Én pl ortodox gimnáziumba jártam, sok mindent tanultam és az egyetlen dolog, ami a mindennapi szinten megmaradt nekem az egészből, hogy nem szeretek hozzáérni a nyers disznóhúshoz. Ki érti ezt?! Én nem, hiszen a főtt-füstölt tarja (nyam!) sem kóser, mégsincs vele semmi bajom. :-)Fűszer és lélek: “Amíg nem kóser az edény, minek a kóser kaja?” Hát ezzel nem teljesen értek egyet :-). Szerintem könnyebb az egyszerűtől a bonyolultabb felé haladni annak, aki nem nőtt bele a kóserságba. Tehát eleinte egyszerűbb azt tudni és gyakorolni, h mit ehetek és mit nem, mint átrendezni a konyhát. Talán a nyelvtanuláshoz tudnám hasonlítani: a nyelviskolákban hihetetlenül ügyelnek arra, h az ember megtanulja a helyes nyelvtant, és miközben beszélni kellene, azalatt a nyelvtanuló azon gondolkodik, hogy vajon helyes-e a mondatszerkezet vagy sem. Ennek eredményeképp jóval kevesebbet beszél, mint amennyit valójában tudna, miközben a sok – nyelvtanilag nem annyira helyes – beszéd előbb-utóbb magával hozza a nyelvtani tudást is. De most lehet, hogy ez a komment jobban szólt a gimnáziumi élményeimről, mint erről a posztról 🙂

  19. zsuzska says:

    Tegnap, mikor olvastam ezt az írásodat nagyon hasonló kérdések merültek fel bennem. Nem nagyon mertem feltenni, mert ezt tényleg nagyon személyesnek éreztem, de örülök, hogy mások bátrabbak voltak, mert így olyan választ kaptam, amit reméltem. Ugyanis irigyellek érte. Nem a több munkáért (bár megjegyzem, aki a munka miatt panaszkodik, az biztosan zacskós levesen él, hiszen ma már azt is lehet. Vagy mégsem? akkor hogy is van ez? lehet, hogy csak a prioritások?:), hanem azért irigyellek, mert van valami hagyomány, amihez tiszta szívvel lehet ragaszkodni, ami szép, ami plusz tartást ad személyenként is és a családnak is. Bocsáss meg, hogy egyáltalán nem ideillően a karácsonyt hozom fel példának, de ott is mindenki arra panaszkodik, hogy a fogyasztói társadalomban elveszti értelmént az ünnep. Én úgy látom, hogy ezzel a szombati kóserséggel valamit visszaszereztek. (és megértettem, hogy ezt nem lehet félszívvel csinálni)A teljesen kóser konyháról meg az a véleményem, hogy kicsit tenni is több, mint semmit sem tenni. Amit ti (hiszen úgy érzem, ez a teljes család érdeme, mégha te is vagy a húzóerő) tesztek nagyon is tiszteletreméltó! Nagyon köszönöm a szép írást, várom a következőt és kérlek mondd el mi a micva?:)

  20. vadjutka says:

    Mondhatok egy építő(nek szánt) kritikát? Szerintem is jobb fokozatosan belemerülni a kóserségbe, de a “hogyan kóseroljuk ki a tréfli konyhát” inkább már a középhaladó szint :-). Ha én akarnám ilyen fába vági a fejszém, akkor elsőként az érdekelne, hogy 1) milyen kaja a kóser és mi a nem kóser (pl: le kell-e mondanom a kedvenc csigapörköltemről, vagy sem) 2) tejes-husos dichotómia és a parve (mert mindig van harmadik utas politika 🙂 ) 3) hol lehet ezeket beszerezni (nagyon macerás-e koserul étkezni, vagy csak kis plusz energiabefektetést igényel).A magam részéről anno annak örültem volna, ha ilyesmit oktanak nekem, és csak azután azt, hogy milyen áldást kell mondani akkor, amikor az eltréflizett fémevőeszközt akarja az ember kikóserolni a hátsókertben lévő virágágyásba dugva a villákat.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!